Próbáljon lazítani

Sokat dolgozunk, és kevés időnk marad arra, hogy játsszunk. Ám ezen lehet segíteni

Azzal keresett fel egy betegem, hogy túl sok a stressz az életében. Elmesélte, mennyi dolga van ébredése pillanatától – egyebek között be kell ágyaznia – addig, míg el nem rohan munkába. Azt javasoltam, próbaképpen ne ágyazzon be két hétig. Megdöbbent, talán azt hitte, a vadonban nőttem fel. Mindenesetre megfogadta a tanácsomat.

Két héttel később örömtől sugárzó arccal libbent be a rendelőmbe. Negyvenkét év óta először hagyta bevetetlenül az ágyát, mégsem dőlt össze a világ. – És képzelje el – tette hozzá –, újabban az edényeket sem törölgetem el!

Ez az asszony két nagy felfedezést tett. Egyrészt olyan választási lehetőségekre lelt az életében, amelyeket korábban észre sem vett. Másrészt megengedte magának, hogy ne legyen egészen tökéletes. Sorsfordító tapasztalat volt ez az életében.

Ez a történet az időbeosztás egyik fontos elvét példázza: senki nem végezhet el mindent. Mindannyian döntések elé kerülünk, és bele kell nyugodnunk abba, hogy valamit feladjunk. A baj csak az, hogy sokan úgy döntenek, egészségüket és saját magukat veszik legkevésbé figyelembe. Jobban vigyáznak otthonukra és autójukra, mint saját magukra. Mindenki más szükséglete fontosabb a sajátjukénál. Ez – alkalmanként – rendjén való, és nem is volna semmi baj, ha megmaradnának a helyes arányok. Csakhogy az így élők többsége túlhajszolt, és úgy érzi, minden kicsúszik a kezéből. Szerencsére az élet nem szükségképpen ilyen.

Ha a java mindig utoljára marad, rendszerint végleg elmarad. Akinek a munka előbbre való az egészségnél és az örömöknél, annak egészség és örömök helyett csak a munka marad.

Figyeljük meg, hogy is van ez: az emberek egyre elfoglaltabbak, és semmire nincs idejük; felhagynak a testedzéssel, vagy kihagynak egy-egy étkezést; azután az alvásidőt rövidítik meg. Nemsokára már túl elfoglaltak lesznek ahhoz, hogy barátaikkal találkozzanak; már nem olvasnak, nem sportolnak, és hat hónap is eltelik egyetlen hosszabb séta nélkül. Nem valami fényes élet.

Félre az önámítással: a mobiltelefon nem időt takarít meg, hanem még jobban felgyorsítja az élet már amúgy is lázas iramát. A hatékonyság növelése sem jelent megoldást. Csak arra jó, hogy még több tennivaló zsúfolódjék még kevesebb időbe – holott inkább kevesebbet kellene tennünk, de több élvezettel.

Akkor hát mi a megoldás? Egészen röviden: a fontossági sorrend. Döntse el, mit akar, s ahhoz tartsa magát. A hétköznapokat illetően ebbe tartozzon bele a rendszeres étkezés, az elegendő alvás s a családdal töltött idő. Az életnek legyen még része a rendszeres testmozgás, a pihenés, a baráti kör és a hobbi is. A lényeg az, hogy az ember mindennap tegyen valamit saját magáért, akármit, amitől elégedettebb lesz önmagával és az életével. Szundítson egyet! Menjen sétálni! Szakítson valamicske időt zongorázásra! Néhány dolgot természetesen ki kell húznia aktuális teendői hosszú listájáról, hogy helyet szorítson az új, fontos dolgoknak. Többé ne vigyen haza munkát az irodából. Ne akarja oly makulátlanul tisztán tartani otthonát, mint egykor édesanyja az övét! Szánjon tehát több időt arra, amit tenni akar, mint arra, amit tennie kell.

Írja fel önmagát is azoknak a listájára, akiket boldoggá akar tenni. Nem „először én” vagy „csak én”, hanem „én is”. A helyes arányok megtalálása a cél. A megoldás kulcsa: legyen engedékenyebb! És kezdjen hozzá most rögtön!

Vote it up
9
Tetszett?Szavazzon rá!