Punnyadunk vala

Akkor kezdődtek a bajok, amikor valaki fogott egy zacskó csipszet, szétterült a kanapén, és bekapcsolta a tévét

Kezdetben az őstenger hömpölygött vala szüntelen, és hömpölygetett magával minket is, mert nem vala se kezünk, se lábunk, se agyunk. És ez jó volt.

És akkor az Úr szétválasztotta a vizeket, minket pedig a partra vetett vala. És adott nekünk kezeket, hogy markolni tudjunk, meg lábakat, hogy haladni, meg szemet, hogy bámulni, meg agyat, kitalálni, merre bámuljunk, mit markoljunk és milyen irányba haladjunk vala. És akkor mi a vad nyomába eredtünk, hogy felfaljuk vala, ám ha mégis a vad eredt a mi nyomunkba ugyanezen okból, felszöktünk a fára, mivel értelemmel bírtunk vala. És ez jó volt.

Aztán, hogy gyorsabban haladjunk, kereket ácsoltunk vala, és megzaboláztuk a szelet, hogy búzát őrölhessünk és kenyeret süthessünk. És hordókba gyűjtöttük a hegy levét, hogy a fárasztó munka után jót mulathassunk vala. És látván, mi mindent alkottunk, a férfiember szíve örömmel telt meg, az asszonyok arca pedig kipirult vala. És ez jó volt.

Aztán az ifjabb Krompacsek Pisti fogott egy zacskó csipszet, és szétterült a kanapén, és bekapcsolta a tévét vala. Mi pedig azt gondoltuk, hogy fú, apám, ez tényleg jó, és melléfeküdtünk mindannyian, ki-ki a saját kanapéjára a saját tévéje elé csipszet csipegetni vala.

És hogy ne kelljen a kanapéról felkelni, távirányítóval kapcsolgatunk vala, és hogy főzni se kelljen, készételt rendelünk, és hogy vásárolni se kelljen, okosfrizsidert tartunk, amely érzékeli, hogy fogy már a sör, és magától utánarendel a neten vala. És ha az önjárós porszívó beindul, csak felhangosítjuk a tévét.

De jő a nyafogós gyerek, hogy unatkozik és menjünk játszani, és hiába fogjuk rá a távirányítót, nem tudjuk kikapcsolni vala. Veszünk hát számítógépet neki, és DVD-lejátszót a kocsiba, és úgy tűnik, hogy ez jó. Mert így befogja végre vala.

És bámulá magát a tükörben ifjabb Krompacsekné, és elszontyolodik, hogy milyen hájas lett vala. És álomra hajtja a fejét az izmosítógépben, és feszes bőrrel lép ki belőle, de az arca csak nem pirul ki vala.

És az ifjabb Krompacsek kicsit elpilled a tévé előtt, és hiába kapcsolgatja, csak punnyadozik vala, és nem derül öröm az ő szívében. És feltalálja az energiaitalt, és szárnyakat kap vala, és új csatornákat fizet elő.

És látá mindezt a Cirmos cica, és gondolá, hogy tespedni jó, és többé ő sem fog egeret, hanem Whiskast zabál vala.

És látá mindezt a Föld nevű bolygó, ahogy így őrajta tespedünk vala, és elirigyelé a jó dolgunk, és maga is olvadni kezd, meg plöttyedni, és szétteríti a végtelen, langyos vizeit vala. Aztán csak hömpölyög szüntelen, és hömpölyget magával minket is vala, mert már nincs se kezünk, se lábunk, mert távirányító sincs, amelyet markolhatnánk, és célunk sincs, amerre haladhatnánk, és tévénk sincs, amelyet bámulnánk, és az agyunk is elsorvadt vala. Aztán a hömpölygés is megszűnik vala, meg a forgás is a Nap körül, mert minek annyit pörögni vala.

Látjuk ám, hogy ez így nem jó és hogy ki kéne találni valamit. Mehetnénk kiruccanni együtt a zöldbe, és láthatnánk valódi tehenet, és meg is paskolhatnánk, és felkacagnánk vala, hogy nem is lila. És foghatnánk igazi halat az igazi tóból, és húzhatnánk vizet a kútból, örvendezvén, hogy a karunkban erő vala, és magot vethetnénk jó talajba, hogy megfoganjon, és a szívünk megtelne örömmel, és kipirulna az arcunk vala, ahogy egymás szemébe nézünk és nincs köztünk webkamera. De mi van, ha vidéken nincs térerő, se net, és pont kifogy a hűtőből a sör vala?

Vote it up
277
Tetszett?Szavazzon rá!