Randevúzó házasok

Annak idején gyermekfejjel még haragudtam a szüleimre, amikor este elmentek hazulról, de ma már értem őket

Sokáig természetesnek vettem az egészet. A papa hetente egyszer rózsát hozott a mamának. Minden reggel csókkal üdvözölték egymást a konyhában. Hetente kétszer „randinap” volt, és évente többször elmentek kettesben egy „romantikus hétvégére”.

A legjobban az tetszett az egészből, hogy a húgom, Emily meg én a kedvenc ételünket, halrudat és szalmakrumplit ehettük vacsorára minden randinapon, mert Lucy, a pótmama ránk bízta a választást.

Egy idő után azonban a tízéves fejemmel annyira úgy éreztem, hogy engem kihagynak valamiből, hogy még a szalmakrumplit is megutáltam. Miért kell a mamának meg a papának olyan sokat randizni? Miért nem visznek magukkal minket? A barátaim mindenhová együtt mentek a szüleikkel. Őket jobban szeretik a szüleik? Valami baj van velünk? Biztos Emily az oka, gondoltam. Ha nem lenne testvérem, én is elmehetnék a mama meg a papa randijára, magukkal vinnének a hétvégékre.

A szüleim elmagyarázták, hogy amikor ők kettesben mennek el, az nem rólunk, gyerekekről szól, hanem ilyenkor ők a házasságukat helyezik előtérbe. Mint mondták, a jó házassághoz boldog szülők kellenek, mert így lesz igazán szilárd az egész család. Mint mondták, mi szerencsések vagyunk, és egyszer majd én ezt meg fogom érteni. Így is történt.

Örömmel számolhatok be róla, hogy a mama és a papa negyven év után is hetente legalább kétszer elmegy randizni. Nem a véletlen műve, hogy még mindig szerelmesek egymásba. Hogy mi történt a barátaim szüleivel, akik nem szántak időt arra, hogy kettesben legyenek? Sokan közülük elváltak, miután a gyerekek elmentek főiskolára.

A feleségem, Michelle meg én szintén eljártunk randizni, de ötévi házasság után hagytuk, hogy a munka, a barátokkal való kapcsolattartás meg amiatt, hogy „túl fáradtak vagyunk”, elmaradjanak a randinapok. Idén elhatároztuk, hogy újrakezdjük, a múlt héten volt az első randink.

Persze most is túl fáradtak voltunk, de azért mégis elmentünk. Michelle csodálatosan nézett ki, én pedig újra rádöbbentem, mennyire fantasztikus teremtés, és hogy én milyen szerencsés vagyok. Ahogy ott együtt üldögéltünk, rájöttem, hogy nem lett volna szabad a rohanó „életre” hivatkozva kihagyni a randevúinkat. Ilyen életet akarok.

Vote it up
235
Tetszett?Szavazzon rá!