Sérült szívek

Romy Schneider és Alain Delon villámgyorsan szerelemre lobbant egymás iránt, ám fordulatos kapcsolatuk végül tragikusan alakult

Kapcsolódó cikkek

1958. április 10. Egy Constellation száll le az Orly repülőtéren. A légcsavarok még forognak, amikor négy férfi siet a sötétkék sávval díszített törzsű géphez: Michael Safra producer, Pierre Gaspard-Huit rendező, egy Alain Delon nevű fiatal filmszínész, akiről ekkoriban kezdenek beszélni, és a barátja, Jean-Claude Brialy. Mind a négyen azért jöttek, hogy az európai film egyik legismertebb csillagát, Romy Schneidert köszöntsék.

A kis német, aki a Sissi bemutatása után sok fiatal lány bálványává vált, főszerepet kapott a Christine című filmben, amelynek előkészületei hónapok óta folytak.

A producer fotókat kíván juttatni a sajtónak, hogy másnap a Paris-Presse és a France-Soir a show-bizniszről szóló rovatában közölhesse a képeket. Romy Schneider francia filmben fog játszani – micsoda szenzáció! Safra a hatás fokozása érdekében azt tanácsolta Delonnak, hogy kedveskedjen hatalmas rózsacsokorral a színésznőnek. Ezzel a virággal veszi kezdetét Alain Delon és Romy Schneider románca.

Az öltönyös-nyakkendős Delon túlöltözöttnek tűnik. – Túl jóképű, túl fiatal és túl jólfésült – véli Romy, sőt még a csokrot is „túl vörösnek” találja. Ő szolid kosztümöt visel.

– Ártatlan kislány – állapítja meg róla Delon.

Nem vitás, hogy mindkét részről rosszul indul a dolog, de ahogy telnek-múlnak a napok, Romy fölfedezi, hogy az igazi Delon éppen az ellenkezője az „eszményi vőnek”, akinek első ránézésre hitte. A férfi visszavedlett szokásos farmerjába és sportos ingébe, a haja folyton kócos az MG kabrióban furikázástól. Zabolátlan vadságot sugároz, mindenhonnan elkésik, és a mosolyán kívül semmit sem tud fölhozni mentségére. Elbűvöli Romyt.

Delon később azt nyilatkozza, gyakran kérdezgették egymástól, vajon melyikük szeretett bele előbb a másikba. Mindig ugyanarra jutottak: egyszerre történt!

Föllobban a láng
A Christine külső jeleneteit bécsi helyszíneken veszik föl. A címszereplő (Romy) az osztrák főváros peremén egy parkban nagyképűsködik a Delon alakította Franzcal. Közös fotózás és hajókirándulás után egy farakásra telepednek le. Franz ekkor hajol Christine-hez, és elcsattan az első csók. Ám amikor Alain Delon hajol Romy Schneiderhez, az a csók nem színjáték. Mese és valóság összeolvad. A stáb is tudja ezt. Delon szenvedélyt gyújtott Romy szívében, és nem szándékozik eloltani a tüzet.

A forgatás befejezését követő napon Romy Schneider kikíséri Delont a bécsi repülőtérre. A lépcső tövében még egyszer megcsókolja a férfit. A szállodában azonban Alain levele várja.

A megszólítás ma Puppele, azaz félig franciául, félig németül „babucikám”. Delon arról ír, milyen szomorú, hogy el kell válniuk, alig várja, hogy visszatérhessen. Vagyis szerelmes belé.

Romy úgy dönt, hogy másnap Kölnbe utazik. Össze kell szednie magát. További filmek állnak előtte, már aláírta a szerződéseket. Ám másnap, amikor ideje repülőre szállnia, megváltoztatja az útvonalat – Párizsba!

Orly reptér, 1958. április. A fiatal Delon az európai film egyik legsikeresebb csillagát köszöntiA szerelem mozgatja, de valami más is. A Delonnal kezdett románca egyszersmind menekülés Magdától, az anyjától, aki hosszú távollét után most túlzottan előtérbe nyomul, és különösen „apukától”, Hans Herbert Blatzheimtől, az erőszakosan tolakodó mostohaapa kéjsóvár pillantásaitól és kétes viselkedésétől. Mint Romy később írta: „Tizennégy-tizenöt éves koromban többször is sarokba szorított. Az undorító mancsával a mellemet fogdosta, a szoknyám alá nyúlkált. Nem voltam elég erős, hogy ellökjem. Szégyenkeztem, bemocskolva éreztem magam.”

Amint Romy filmezni kezdett, a férfi pénzforrásnak tekintette. De a szabadságszerető fiatal teremtés inkább maga akarta megválasztani a szerepeit. Amikor szóba került a Sissi folytatása, Romy hosszas ellenkezés után adta be a derekát. „Apukának” persze minden ajánlat megfelelt volna, csak bevételt hozzon.

Amikor Romy Párizsba megy, beköltözik Delonhoz, aki ekkor a quai Malaquais-n lakik az ügynökénél, Georges Beaume-nál. Az eddig Delon pályáját egyengető Beaume a szárnyai alá veszi Romyt.

A mama vagy a mostohaapa naponta telefonálgat Romynak szerződések, forgatókönyvek, befektetések miatt. Leginkább persze azért, hogy térjen már észre. Nem győzik óva inteni kis madárkájukat az elvetemült franciától, aki csak a hírneve vagy a pénze miatt vetett szemet rá.

Három hónap múltán Magda és Hans rádöbben, hogy hiába próbálja elszakítani egymástól a fiatalokat. Romy és Delon március 22-én Luganóban ünnepli az eljegyzését.

Delon első filmes gázsijaiból házat vesz Párizsban, az avenue de Messine 22-es szám alatt, és a pár odaköltözik. Imádják egymást, de a karrierjüket sem hanyagolják el.

1960. március 10-én mutatják be a Ragyogó napfényt. Delon ezzel a filmmel, amelynek főszerepéért harcot kellett vívnia, az egész világot meggyőzi, hogy nem pusztán ígéretes fiatal plakátarc, aki remek külsejével hódítja a meg a szíveket, hanem vérbeli sztárjelölt. Romy viszont, miután úgy határozott, hogy Párizsban fog élni, már nem olyan népszerű Németországban, mint eddig.

„Úgy gondolták, cserbenhagyta a hazáját, amikor Franciaországba távozott” – magyarázza a közhangulatot Michael Jürgs, a Stern volt szerkesztője.

A színésznőnek építgetnie kellene a karrierjét, de Franciaországban ő továbbra is csak „Sissi”, egy szirupos, ódivatú mozistílus megtestesítője, idejétmúlt, poros figura. Mint később megfogalmazza: „Németországban hátat fordítottak nekem, Franciaországban pedig színésznőként nem léteztem.”

Romy helyzetét tovább súlyosbítja, hogy Delont a Ragyogó napfény sikere nyomán mindenütt ünneplik. Ha Romy bankettre, estélyre, gálára, premierre kíséri, a szívélyes szavakból neki is bőven jut ugyan, de az érdeklődés középpontjában a vőlegénye áll. Romy alig múlt húszéves, és máris bukott csillag, akire senki sem kíváncsi többé. „Életemben először irigykedtem [Alain] sikereire” – ismerte el később.

A színésznőt a Boccaccio ’70 egyik epizódjának rendezője, Luchino Visconti menti meg. A film nehéz bordó bársonydrapériáival valósággal kirakatba helyezi a rendező a pártfogoltját.

A színészpáros egész történetét végigkísérő véletlenek közé tartozik, hogy Romy és Delon egyaránt megjelenik az 1962-es cannes-i filmfesztiválon. Följutottak a sztárság csúcsára, ugyanolyan fényben tündökölnek, de mivel immár mindketten híresek, rettentően nehéz összehangolniuk az időbeosztásukat.

Vote it up
734
Tetszett?Szavazzon rá!