Séta a parkban

A kutyák rengeteg jót tesznek velünk. Ha netán kétsége volna efelől, töltsön el néhány percet egy kutyaparkban és csak nézelődjön

Kapcsolódó cikkek

A fickó, akivel a parkban találkoztam, igazán remekül összefoglalta a lényeget: – Ez terápia nekem és neki is.

Egy téli nap késő délutánján épp elég hideg volt ahhoz, hogy az embernek leginkább semmi máshoz ne legyen kedve, csak bevackolódni a finom meleg otthonában. Eközben ő mégis örömmel mászkált a csípős időben, minden lépéssel távolabb került a munkájától és az élet más nyugtalanító gondjaitól.

Néhány mancsnyommal előtte Tilly, a nyálcsöpögtető, csokibarna szőrű földszintes körbe-körbe rohangálva próbálta elejét venni annak, hogy az üldözője elkapja a lengedező bozontos fülét. Az üldöző történetesen Tango volt, az én Tangóm: ez a vékony, sárgásbarnán csillogó csöppség, akibe annyi energia szorult, mint egy teljesen felfújt lufiba, aminek a száját nem kötötték be.

Tilly és Tango mérkőzése csak egy az éppen zajló sok közül a kutyabarát Tunks Parkban, Sydney-ben, ahol minden létező ebfajta póráz nélkül szaladgálhat, s ami legalább ilyen fontos, séta közben a gazdák is engedhetik elkalandozni a gondolataikat.

A kutyák rengeteg jót tesznek velünk. Akinek efelől kétsége volna, töltsön el néhány percet egy kutyaparkban és csak nézelődjön. Ott egy fiatal testvérpár nyargal egy tarkabarka terrier két oldalán; egy anyuka mindenkinek integet, aki elhalad mellette, ahogy babakocsiban alvó csemetéjét tolja, miközben felettébb öntudatos mopszlija apró léptekkel úgy fut, mint akit puskából lőttek ki. Elmosolyodom két retriever láttán: az egyik mindig habtiszta, a másik pedig a bundáján sárcsimbókokkal lépdel, miközben a mellette haladó férfi némiképp röstelkedve, de mosolyogva ingatja a fejét. Aztán ott az a collie, akit pokoli nehéz elkapni, amikor az ég felé nézve száguldozik a füvön. A kutyák végtelenül derűlátó módján azt reméli, hogy a modellrepülő, amelyet üldözőbe vett, idővel csak földet ér, és nem fog tudni elmenekülni a mancsa elől.

Az én parkomban nap nap után látni pudlit, pulit, pumit és minden más létező kutyafajtát, amint futkároznak, kergetőznek, ugrabugrálnak és csupa olyan dolgot művelnek, ami boldoggá teszi őket. A gazdák pedig mintha olyasmiket mondanának a többi beavatottnak: – Ugyan mi az ördögöt csináltam én, mielőtt Buksi (vagy Millie, vagy Lilley, vagy Tango...) hozzám került?

No, igen: Tango. Clare-rel, a feleségemmel akkor láttuk először, amikor hathetes volt: mancsa, mint a gumicsizma, az egész teste egy hatalmas, túlméretezett bőr, kék szemű pofácskája nagy halom bőrredő, melyek akkor lettek a legmélyebbek, amikor leroskadt a napsütésben, és az orrával beletúrt a porba.

Ahogy egy másik gazdi mondta: – Ma kutya, holnap pelenka!

– Óóó! – Clare ennél többet egyszerűen nem bírt kinyögni.

Egy hónappal később hoztuk el a vizslatenyésztőtől, és első közös háziállatunk heteken belül melltartórágcsáló, lyukásó, cipőszagolgató, könyvcsócsáló, alvást megzavaró, vacsorát elcsenő, 50 dolláros számítógépkábeleket tönkretevő jószággá cseperedett. Mégsem lehetett nem imádni!

Több okból döntöttünk úgy, hogy kutyánk lesz. Clare úgy vélte, enyhíteni fogja a depressziómat, amely időnként hetekre mélységes mély gödörbe taszít. És Clare azt mondta ugyan, hogy neki csak szórakozásból, társaságnak kell háziállat, én mégis azt gyanítottam, hogy ez egyfajta felkészülés az életet lényegesebben átalakító változás előtt.

Ahogy egy másik gazdi mondta: – Ma kutya, holnap pelenka!

Amíg azonban ez (remélhetőleg sokára) bekövetkezik, addig is háromfős családdá egészültünk ki. A kora reggeli séták felfrissítik Tangót, Clare-t meg engem, az estiek pedig segítenek leereszteni. Mi persze főként azért sétálunk, hogy a mi hiperaktív ebünket ne érje csalódás, amikor könyörgő, nedves tekintettel néz ránk: „Gyere játszani! Most gyere játszani!”

Egy parkbeli séta alkalmával azt mondta nekem egy nő, aki teniszlabdákat hajigált két csodás collie-jának: – A kutya iránti szeretet az, ha megadjuk neki a mozgás lehetőségét.

Ez a szeretet a gazdának is jót tesz. Amikor Clare-rel először mentünk a parkba, csak arra figyeltünk, nehogy Tangót szem elől tévesszük vagy nehogy ráugorjon egy gyerekre, és szinte észre sem vettük a többi kutyasétáltatót. Amióta azonban póráz nélkül el merjük engedni Tangót kalandozni, azt is felfedeztük, hogy nem csak a kutyák cimborák a parkban.

– Itt társasági élet is zajlik – mondja Suzi, a gyermekét egyedül nevelő anyuka, aki azért vett egy retriever-pudli keveréket, hogy „kiegészítse a csonka családot”. Suzi és Keksz, Tango kedvenc hancúrozó társa gyakran csatlakozik Clare-hez és hozzám. Mi így együtt olyan sétáló-sétáltató kompániát alkotunk, mely megvitat mindent a krikettcsapattól a gazdaság állapotán át Gabon zászlajának színeiig. A gazdik vacsorára, dumapartira hívják meg egymást, barátságok kötődnek, és egy kapcsolat is kibontakozóban van (pszt, ez maradjon titok, mert még nagyon az elején vannak!).

Van itt mindenféle ember: esküvőilimuzin-sofőr, pilóta és tájépítő; sugárkezelés után lábadozó és vállízületi gyulladással küszködő. Vannak kisbabák, totyogósok, kamaszok, váltott műszakban dolgozók, nyugdíjasok. Némelyik találkozás csak kurta. Máskor egy órát vagy még többet sétálgatunk együtt, ketten, hárman, négyen, nyolcan vagy akár még többen. Mindenkinek vannak vidám történetei arról, mennyit változtatott az életükön az a szőrös, nyalakodó lény, aki miatt a parkba jönnek.

Tango egyértelműen derűsebbé tette az életünket Clare-rel. Jobban érezzük magunkat együtt, többet beszélgetünk, mosolygunk, nevetünk. Lógó fülű tornádónk persze elképesztően fel is tud dühíteni bennünket, de hogy is lehetne tartósan haragudni egy gyönyörű hölgyre, aki oly nagyon igyekszik a kedvünkben járni?

Nemrég egy szörnyű munkanap után mentem haza. A bejárati ajtóból karmok türelmetlen kaparászását hallottam. Lenézve azt láttam, hogy Tango olyan erővel csóválja a farkát, hogy egy egész készlet tekebábot feldönthetne vele. A szájában egy cédula volt, amit én hagytam korábban a feleségemnek: „Szeretlek”.

Igaza volt a parkbeli első embernek. Ez valóban terápia.

Vote it up
255
Tetszett?Szavazzon rá!