Sótalpaló

Nem csupán úri passzió, hogy sok receptben egy-egy konkrét sóféleséget írnak elő, hiszen igenis van különbség só és só között

Kapcsolódó cikkek

Ahogy a magyar népmesében, úgy a legtöbb nép, a legtöbb vallás történetében is felbukkan a só. Nem csoda. A só nemcsak az öt alapíz egyike, a legősibb ételízesítő, a tartósítás eszköze, de az emberi szervezet számára is nélkülözhetetlen (többek között a vízháztartásunk szabályozásában játszik szerepet). Igaz, nem árt a mértéktartás. A túl sok só fogyasztása ugyanis magas vérnyomáshoz, szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához meg vesebetegséghez vezet. Nagy pech. Főleg, hogy a só finom. Persze nem mindegy, melyik.

Sóból ugyanis rengeteg féle van, számos nemzetnek megvan a maga speciális sófeldolgozási technikája, így több tucat élettani és ízszempontból is különböző sóféle áll az emberiség rendelkezésére. Bármilyen sóról is beszélünk, az nagyrészt nátrium-kloridból, kisebb részt pedig ásványi anyagokból, nyomelemekből áll. Ez utóbbi összetevők és a sókristályok mérete, formája határozza meg a só karakterét. Meg persze az árát is. De nézzük csak, milyen fő sócsoportosítások léteznek!

Kősó Minden sóféle alapvetően két fő csoportba sorolható: tengeri vagy kősó. Az egykori, mára már kiszáradt tengerek nyomán keletkező sóbányákban tömbökben várakoznak a színtelen, néha kék, barna vagy vörös sótömbök. A durva sót az ipar számos területén felhasználják, nálunk pedig a konyhai használathoz lelkesen finomítják.

Tengeri só A sókészletünk másik forrása a tengervizek lepárlásából származik. A kősónál általában intenzívebb az íze, ásványi és nyomelemekben gazdag, sok benne a jód. Feldolgozatlan formában elég keserű. Egyébként rengeteg fajtája létezik a koreai bambuszsótól kezdve a hawaii feketén át a franciák szürke, iszapból nyert verziójáig. Finomítatlan formában a só nagy szemű és tapadós, így a hagyományos sószóróinkba nem jó. Íme, pár tengeri sót tartalmazó recept!

Asztali só A nyugati háziasszonyok körében a legelterjedtebb sóféle, nálunk leginkább kősóból finomítják. A finomított só hátulütője, hogy elvesznek belőle az értékes ásványi anyagok és nyomelemek, amin a jóddal való felütés sem segít (sőt sokak szerint a jódozott só inkább káros, mint hasznos a testünknek). A finomítatlan tengeri és kősónál az asztali só kisebb szemcséjű, és gyakran tapadásgátló adalékokkal, fehérítővel teszik kényelmesebbé a használatát. Ha teheti, használjon helyette finomítatlan sót! Nemcsak egészségesebb, finomabb is. Ráadásul akár a korpa ellen is bevethető.

Sóvirág A tengeri sók legdrágább fajtája, s a lepárlással nyert só alig néhány százalékát teszi ki. A magnéziumban, kalciumban, jódban gazdag sófélék a tengerparti sópárlók tetején csapódnak ki, van olyan fajtájuk, amit kézzel gyűjtenek be. A kristályos, sós lapocskákat a főzés végén és csupán kis mennyiségben használják. Az asztali sónál jóval drágább sóvirágok tehát sokáig kitartanak, és rövid, de intenzív sós ízt adnak az ételeknek.

Kóser só A mi asztali sónknál kevésbé intenzív ízű kősó az amerikai szakácsok és háziasszonyok kedvence. Nagy szemcsékből áll, durva, gyorsan oldódik, és nem tartalmaz adalékanyagokat. A főzés során az asztali sóhoz hasonlóan bármihez jól használható, sőt akár tisztítószernek is beválik. 

Só helyett Az ázsiai konyhákban nem terjedt el a sóhasználat, így ételeiket magas sótartalmú levekkel ízesítik. Szóval, ha szója-, hal- vagy osztrigaszószt használ a főzéshez, a sótartót akár a polcon is hagyhatja! Vagy felhasználhatja mindenféle háztartási praktikákra.

Vote it up
184
Tetszett?Szavazzon rá!