Süssünk homoktortát!

A szabadban szerzett élmények erősítik a testet és a lelket – s belénk plántálják a természet szeretetét is

Zsenge kora ellenére a kétéves Teddy Mirenda a vermonti East Dorsetben igencsak kedveli a természetet. – Egy kupac föld és pár kavics már boldoggá teszi – mondja Jim, a kisfiú apukája. – Imád a szabadban lenni, és mivel közelebb van a talajhoz, több mindent észrevesz, mint mi.

A tudósok, filozófusok, költők és szülők régóta hisznek a szabad természet szépségében és előnyeiben. Azonban most először fenyeget az a veszély, hogy a szabad levegőn való játék elveszítheti vonzerejét. 1981-ben, a Michigani Egyetem Társadalomkutató Intézetének felmérése szerint a 6–17 éves gyerekek átlagosan heti 100 percet töltöttek a szabadban kötetlen játszással. 2002-re ez az idő a felére csökkent.

Az újabb kutatások arra utalnak, hogy a szabadban történő játék, rohangálás és természetbúvárkodás felbecsülhetetlen előnyökkel jár. Richard Louv, aki a közelmúltban jelentette meg a Last Child in the Woods (Utolsó gyermek az erdőben) című könyvét, így vélekedik erről: „A szabadban szerzett élmények nem csupán kellemesek a gyermekeknek, hanem nélkülözhetetlenek.”

Íme, néhány új kutatási eredmény, amely arra ösztönözheti önt és a családját, hogy mostantól rendszeresen mozduljanak ki hazulról.

Az érzékek élesítése
A gyerekek másképp látják a világot, mint mi. Körülbelül húszéves korig a szemlencsék több kék fényt eresztenek a retinára. George Brainard, a philadelphiai Thomas Jefferson Egyetem neurológus professzora szerint „a gyerekek több kéket, lilát és indigókéket látnak”.

Erről a kék fényről, az ég kékjéről kiderült, hogy hathatósan szabályozza a szervezet 24 órás természetes ciklusát. Az ember belső órája nem csupán a nappalt különbözteti meg az éjszakától, de a szervezet és ezen belül minden szerv neuroendokrin ritmusát is szabályozza. Más kutatások kimutatták, hogy a fény mennyisége befolyásolja az ember kedélyállapotát és teljesítményét.

A vizuális tudatosság a szabadban, ahol a szemet a mozgás is edzi, szintén növekszik. Egy távoli fa vagy egy közeli királylepke megfigyelése során a gyerekek a látás minden adottságát igénybe veszik – beleértve a perifériás látást is – három dimenzióban, ellentétben az éles centrális látással, amit olvasáskor, tévénézéskor vagy a videojátékoknál használnak. Jobban és többet látnak – élesebb színekben, formákban, pontosabban érzékelik a kontrasztokat és a részleteket.

„A tanulás kezdetben az érzékelésen keresztül történik”– írja e tárgyú könyvében Carla Hannaford neurofiziológus. Kezdeti érzékelési mintáink bonyolult ideghálózatokon keresztül épülnek ki, állítja, s a gondolkodás és a kreativitás összekapcsolódásának referenciapontjaivá válnak.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a természeti világ az érzékelés elsődleges és leggazdagabb forrása, amely érzékszerveink legteljesebb kihasználására ösztönöz. Amikor egy gyermek elmerülten tapint, hall, lát, szagol, sőt ízlel valamit, az érzékek kavalkádja bonyolult struktúrákat hoz létre az agyban. A gyerekek egész életük folyamán ezt a struktúrát fogják kiterjeszteni, átformálni és hasznosítani.

A mozgás mint a növekedés és tanulás eszköze
Kint a szabadban a srácok is „elszabadulnak”: rohangálnak, kiabálnak, hempergőznek. Miközben kifulladásig kergetik egymást, vagy csöndesen szemlélnek egy katicabogarat, élénk mozdulataik vagy éppen mozdulatlanságuk rengeteg növekedési és oxigénigényes folyamatot indít el. Edzik a kis- és nagyizmokat. Javul a szív, a tüdő valamint az agy vér- és oxigénellátása. A csontrendszer erősödik, és a szervezet – a napsütésnek köszönhetően – dúskál a D-vitaminban.

A szabadban töltött idő csökkenése nyomán a gyerekek elveszíthetik azt a teret, ahol a legtöbbet a legkisebb erőfeszítéssel tanulhatják

A bőséges – kötetlen és örömteli – szabadtéri tevékenységnek van még egy fontos szerepe. A mozgást irányító agytevékenység az agykéregben zajlik, ahol a magasabb rendű gondolkodás irányító központja is található. Hannaford szerint a mozgás és az „agyműködés teljes összerendezése” szoros összefüggésben áll egymással. Megjegyzi, hogy a modern pedagógia legnagyobbjai, mint Maria Montessori, Rudolf Steiner és Howard Gardner, felismerték és hangsúlyozták a mozgás jelentőségét a tanulási folyamatban. Furcsa módon pedig sok iskolában egyre rövidítik a szüneteket, amelyek nemcsak a nap fénypontjai a legtöbb gyerek számára, de pótolhatatlan tanulási tapasztalatokkal is szolgálnak.

A szülők szerepe
A szabadban töltött idő és a szabad területek összezsugorodása azt a veszélyt hordozza, hogy a gyerekek elveszíthetik azt a teret, ahol a legtöbbet a legkisebb erőfeszítéssel tanulhatják. A szülők és a pedagógusok így állíthatják vissza a szükséges egyensúlyt:

• Szorítsák ésszerű korlátok közé a lakásban és a szervezett sportolással töltött időt, hogy legyen elég alkalmuk a gyerekeknek felszabadultan tevékenykedni a természetben.
• Járjanak elöl jó példával, nincs ennél hatásosabb módszer.
• Figyelje meg, mit csinál a gyerek szívesen, és támogassa: legyen szó akár dinoszauruszcsontok felkutatását célzó ásásról, szentjánosbogár kergetéséről vagy fára mászásról.

A szabadban töltött idő okozta öröm az emberi boldogság és egészség elengedhetetlen feltétele. – Annyi mindent megtanulhatunk az élő szervezetek működéséről – magyarázza Gordon Orians ökológus, a Seattle-i Washington Egyetem professor emeritusa. – Mekkora élvezet megismerkedni mindezzel, fölfedezni, milyen csodálatos a világ.

Természetes eszközök és erőforrások
Már a csecsemők is élvezik a fa tapintását vagy a szellő simogatását a bőrükön. Egy séta a parkban vagy heverészés a fűben serkentően és kellemesen hat ránk. A pici gyerekek imádnak homokkal és vízzel játszani, és órákig boldogan elnézegetik az állatokat vagy a növényeket. Érdemes a kertben kis homokos, vizes területet elkülöníteni a gyerekek kísérleteihez: legyen ott vödör, lapát, néhány konyhai eszköz (szűrő, szivacs, mérőkanál, bögre).

Miközben a gyermek fölfedezi ezeket, a szülő kérdezzen: Szerinted melyik képes fönnmaradni a vízen? Hányféleképpen tudod megtölteni a vödröt? Mi érdekes ezeken a hangyákon? És miben különböznek egymástól ezek a levelek, kövek, virágok?

Az iskolás korú gyerekek magasabb szintű gondolkodására serkentőleg hat, ha osztályozzák, amit látnak, és következtetéseket vonnak le a megfigyeléseikből. Lehet, hogy szívesen írják le egy füzetbe a felfedezéseiket, de magnón vagy videokamerával is megörökíthetik a helyszínen tapasztaltakat.

Gyermekeink szinte ösztönösen tudják: a világ karnyújtásnyira van tőlünk. Csak oda kell mennünk hozzá, és föl kell fedeznünk.
 

A cikket angolul is elolvashatja, ha ide kattint!

Vote it up
181
Tetszett?Szavazzon rá!