Smucig futam

Beültem a benzinspóroló verseny esélyesének autójába. Eleinte sokat nevettem rajta, de végül kiderült, hogy sokat lehet tanulni tőle

Egy nyári szombaton, valahol az amerikai Középnyugaton tíz-egynéhányan téblábolnak a parkolóban álló piros Honda Insight körül. Wayne Gerdest figyelik, aki a táv teljesítésére készül a Wisconsin állambeli Madisonban első ízben megrendezésre kerülő, 32 kilométeres versenyen, a Hybridfest Challenge-en.

Wayne tűnik a biztos befutónak ezen a sajátos vetélkedésen, amelynek résztvevői nem a gépjárművek sebesség- és teljesítményhatárait feszegetik, hiszen divatjamúlt pazarlásnak tekinti az ilyesmit, hanem a legjobb üzemanyag-kihasználásban mérkőznek meg.

Wayne ideges, mert ez a sofőrelit alakulat egész nap őrült magas értékeket hozott ki, némelyikük több mint negyven kilométert is megtett egyetlen liter benzinnel.

A versenyre Wayne kölcsönkért egy Insightot, és a kocsi holtsúlyának csökkentése érdekében kidobott mindent, ami nincs fixen rögzítve – saját magát kivéve, persze, bár 186 centijével és 95 kilójával túlságosan nagydarabnak tűnik ahhoz, hogy beférjen a kétüléses járgányba.

– Szívesen leadnék huszonöt kilót – vallja be nekem. – Jót tenne az üzemanyag-hatékonyságnak.

Wayne felfogásában a gazdaságos benzinfelhasználás lényege nem a kocsi, hanem a sofőr. Wayne nem motorbütyköléssel, többnyire még csak nem is hibrid hajtómű segítségével ér el kimagasló eredményeket. Sikerének titka a tudatos vezetés.

Kirakja a tárcáját, leveszi a tornacipőjét. Ahogy elindul, valaki szellemeskedik: – Hű, hogy repeszt!

Wayne nem lépi túl az óránkénti 25 kilométert, és egy teljes kört tesz meg, hogy lelassuljon, mert a világért sem használná a féket. Utál fékezni.
 

Mindenki lehet Okos csiga
Levegőt a gumikba
 Ha nincs elég levegő a gumikban, a motor erősebben dolgozik. Rendszeresen ellenőrizze a keréknyomást.

Vezessen nyugodtan Valahányszor megáll és újraindul a forgalmi dugóban, a motor több energiát használ fel. Kerülje a hirtelen gyorsítást vagy fékezést.

Mellőzze az üresjáratokat  Ha három percnél tovább kell a forgalomban állnia, kapcsolja ki a motort. Így nem pazarolja a benzint és nem növeli a széndioxid-kibocsátást.

Ne túráztasson A korszerű autómotorok zöme az indítás pillanatától menetkész állapotban van.

Nem kell bemelegíteni Induljon el reggel bátran, de addig óvatosan hajtson, amíg a motor nem érte el üzemeltetési hőfokát.

Kifelé a cuccal Ha kiveszi a csomagtartóból a téli csizmát vagy az ott felejtett szerszámokat, akkor hatékonyabb lesz a benzinfelhasználás. Szerelje le a tetőcsomagtartót is, ha nincs rá szüksége.

Zárja az ablakokat A légkondicionálás pocsékolja az üzemanyagot, de a nyitott ablak még rosszabb lehet. Ha nyáron autópályán halad, kapcsolja alacsonyra a légkondit vagy tekerje le mindegyik oldalon egy kicsit az ablakot, hogy enyhe kereszthuzat keletkezzen.

Ne lépje túl a sebességet Ha betartja a mindenkori sebességkorlátokat, nemcsak életet ment, hanem benzint is megspórol. Ha 110 km/óra helyett 95 km/órával halad, 9 százalék üzemanyagot takarít meg, s 80 km/órás sebességnél akár 15 százalékot is.
Lisa Donafee

Két nappal korábban, a huszonhét fokos, fülledt chicagói estében a reptér bejárata előtt várom, hogy Wayne értem jöjjön. A 2006-os Honda Civic Hybrid úgy libeg oda, akár egy medúza. Wayne körül mindenki ész nélkül rohan: a sofőrök négy sávon vadul nyomják a gázt, hadonásznak, csikorogva fékeznek. Wayne számára ezek a vezetési szokások a tudatlanul pazarlókat jellemzik – vagyis jóformán mindannyiunkat. Wayne kocsija fokozatosan lassul, végül fékezés nélkül áll meg, mintha kifogyott volna a tankja.

Az autó tulajdonosa Wayne barátja, Terry Honaker, aki a feleségével, Cathyvel elkísér bennünket. Az utastérben még forróbb és párásabb a levegő, mint odakint. A jármű alig észrevehetően előregördül, s észreveszem, hogy mind a négy ablak föl van húzva, a klímaberendezést kikapcsolták.

A főúton tartunk Wayne otthona felé. A sebességhatár 88 kilométer/órának felel meg, de a forgalom zöme legalább százhússzal dübörög, egyedül Wayne döcög nyolcvan körül. A hátam meg az alfelem lassan odaragad az üléshez. – Senkinek sincs melege? – kockáztatom meg.

Wayne valószínűleg nem hallja kérdésemet, mert amint egy Chevy Tahoe elsuhan mellettünk, megjegyzi: – Így 18–23,5 liter benzint fogyaszt hegynek föl, mi meg 3 liternél kevesebbet.

Szerintem Wayne úgy vezet, mint egy kilencvenéves, egy kerekekre szerelt szaunában, de hamarosan kiderül, hogy rosszul látom a dolgot. – Öveket becsatolni! Jön a halálkanyar! – figyelmeztet.

Halálkanyar? Nyolcvannál?

Wayne leveszi a gyújtást, miközben a kijáratnál letér az autópályáról, és ahogy hirtelen jobbra fordítja a kormányt, a kerekek fölsikoltanak – ez történik, ha az ember nyolcvannal vesz be egy 40 km/órára tervezett kanyart. Cathy, Terry felesége, aki hátul mellettem ül, a combomba kapaszkodik. Én meg az ajtókilincsbe.

Majdnem két kilométert teszünk meg lekapcsolt motorral, elhaladunk egy benzinkút mellett, át egy lámpás kereszteződésen – Wayne mindig gondosan időzít, hogy zöldnél érjen a lámpához –, úgy használjuk ki a kocsi mozgási energiáját, hogy Isaac Newton is büszke lenne rá.

Wayne házában éjszakázom. Furcsa: ennek az üzemanyag-hatékony vezetőnek nincs hibridautója. Két éve eladta Honda Insightját, és az elektromos ablakemelő, fűthető bőrülés meg a korszerű navigációs rendszer luxusa kedvéért egy 2005-ös Accordot vett.

Azzal jár naponta a kertvárosi lakónegyedből az illinois-i Braidwoodba, ahol atomerőmű-kezelőként dolgozik. Van még egy 2003-as Ford Ranger kisteherautója is, azzal fuvarozta a gyepápolási felszerelését, amíg mellékesként kertépítő vállalkozást tartott fenn.

A megérkezésemet követő reggel bepréselődünk a Rangerbe, és elmegyünk az élelmiszer-áruházba. Wayne az indításhoz kiengedi a kéziféket, üresbe teszi a váltót, majd kiugrik, és kikapcsolt motorral végigtolja a másfél tonnás járművet a lejtős kocsibejárón. Bepattan, fékezés nélkül jobbra fordul, kikerül egy elgázolt bűzösborzot, azután – ismét fékezés nélkül – balra kanyarodik egy stoptáblához.

Előttünk piros a lámpa. – Ez sokáig nem vált. Muszáj pocsékolni – mondja.

A „pocsékol” kifejezéssel Wayne azt a tevékenységet illeti, amelyet a legtöbben űzünk a benzinnel. Pocsékoljuk, ha tövig nyomjuk a gázpedált, fölcsavarjuk a légkondicionálót, nehéz holmikat tárolunk fölöslegesen a poggyásztérben, tetőcsomagtartóval furikázunk, nem fújjuk föl rendesen a gumikat, letekerjük az ablakot, száguldozunk, fékezünk, üresben járatjuk a motort. Wayne talán radikális alaknak látszik, pedig nagyon is konzervatív: semmit sem szeret elherdálni.

Nála még a parkolás sem egyszerű, miként mindjárt tapasztalom is, amikor a bevásárlóközpont parkolójában egy félreeső zugot választ. – Ez orral kiállós, helyzeti parkolóhely – magyarázza. Fölvilágosít: helyzeti parkolás az, ha az ember a parkoló legmagasabb pontján állítja le a kocsit. Így induláskor a belső égésű motor helyett a nehézkedési erőt veszi igénybe. Az orral kiállós azt jelenti, hogy egy másik üres parkolóhelyen áthajtva, orral kifelé lehet elhelyezni a járművet, tehát kiálláskor nem kell kifarolni, fékezni, majd elindulni.

– Mindenki fütyül erre, ami öreg hiba. Majdnem üres a parkoló, mégis összezsúfolódnak, mint a heringek.

Amint kihajtunk, Wayne egy dombocska tetején szól, hogy most bemutató következik – a váltót üresbe állítja, a gyújtást leveszi, és hagyja kigurulni a kocsit. Van, ahol szabálytalan ez a módszer – kikapcsolt motor mellett nincs se motorfék, se szervokormányzás –, de Wayne és barátai előszeretettel alkalmazzák.

Hazaúton egy szürke limuzin robog el mellettünk, megpróbál átcsusszanni a zöldön, de elkésik. A lámpa pirosra vált, a volánnál ülő nő a fékbe tapos. – Semmi értelme. Járó motorral várakozik, hogy aztán majd kilőjön – csóválja a fejét Wayne. Ő bezzeg kikapcsolja a motort, és a kereszteződésnél picivel följebb áll meg a lejtőn. (Egy felmérés megállapította, hogy a rakétastart és az erőteljes fékezéssel történő megállás négy százalékkal rövidíti le a menetidőt, ami egy harmincperces útnál 75 másodperc.)

Ahogy közeledik a jobb kanyar, amely visszavisz Wayne utcájába, Wayne lemegy 48 km/órára, azután negyvenre, fékezés helyett hagyja dolgozni a tehetetlenségi erőt. Végül befordul – nem az előző esti halálkanyaros tempóval, csak majdnem. – Mivel most nemcsak utast szállítok, hanem a csomagtartóban tejet is, nem kapkodom el a kanyarodást.
 

Wayne vezetési mániája szeptember 11.-e után kezdődött. Szerinte, a szaúdi olaj megvásárlásával voltaképpen a nyugati fogyasztók finanszírozták Oszama bin Ladent és az al-Kaidát. – Addig százhússzal döngettem – mondja, de a merényletek után megfogadta, hogy minimálisra szorítja le a fogyasztását. (50 százalékra sikerült.)

Felesége Acura MDX-e is ösztönözte üzemanyag-takarékossági küldetését, mivel annak a műszerfalán fogyasztásmérő is helyet kapott. Fölfigyelt arra, milyen csekélységek – apró lábmozdulatok, hegymenet alatti gyorsítások – is befolyásolják a fogyasztást.

Wayne úgy véli, ha az emberek látnák, mennyi üzemanyagot fecsérelnek el, megtanulnának takarékosabban vezetni. Ha minden kocsiban kötelezővé tennék a fogyasztásmérőt, egyik napról a másikra húsz százalékot spórolhatnának.

Hogy újra hozzászokjon a kocsihoz, amelyet a versenyen fog vezetni, Wayne egy Insighttal teszi meg a 195 kilométeres utat a Hybridfestre. Megkérdezem tőle, mi kell ahhoz, hogy valakiből takarékos vezető válhasson.

– Fegyelmezett lábmunka, összehangolt szem-kéz mozgás, előre gondolkozás – sorolja. Akár egy sportoló, Wayne előre elképzeli a pályát, azaz az ő esetében a kocsiutat. – A fenébe! – csap néhány perc múlva a volánra. – Elfelejtettem a hűtőmellényt.

A mellény, amelyet az atomerőműben különösen magas hőmérsékletű helyiségekben végzett munkánál szokott használni, a „csodafegyvere”: – Hiába van 35 fokos meleg, a mellényben kevesebbnek érezni.

Wayne arra számít, hogy a verseny alatt kemencévé forrósodik a kocsija. – Se áram, se levegő, se szellőzés.

A huszonöt férfi – egyetlen nő sem áll rajthoz – reggel kilenc körül vág neki a Hybridfest Challenge 32 km-es távjának. Wayne az egyik favorit. – Rám utaznak – ahogy ő fogalmaz.

A legkomolyabb vetélytársának Randall Burkhaltert tartja, az egyetlen vezetőt, aki valaha is megdöntött Wayne által fölállított fogyasztási rekordot.

Miután Burkhalter a nap addigi legjobb eredményével, 108,5 mérföld/gallonnal (46 km/l) teljesíti a távot, Wayne gratulál neki.

Néhány perc múlva üdvrivalgás hallatszik a célvonaltól. A tizenhét éves Justin Fons 117,2 mérföld/gallonnal (50 km/l) tör az élre. Justin később elmeséli, hogy édesapjától tanult vezetni. – De a hatékony vezetést Wayne Gerdestől tanultam – teszi hozzá.

Öt óra múlt, mire Wayne a futama befejeztével visszatér a parkolóba. Kidugja a fejét az ablakon, mert a lehelete bepárásította a szélvédőt, és a párátlanítót nem hajlandó bekapcsolni.

Dudál, hogy egy bíró olvassa le a fogyasztásmérőjét. A kijelzőn a maximális érték látható, amit az Insight rögzíteni képes: 150 mérföld/gallon. Ezután az Insight tulajdonosa átállítja a műszert, hogy a 100 km-re számított fogyasztást mutassa, ugyanis akkor magasabb a határérték, és a készülék így már 1,3 l/100 km-t jelez. Ez 180,91 mérföld/gallonnak felel meg.

Később a díjkiosztón Wayne egyéves előfizetést kap a környezettudatos autósok Green Car Journal magazinjára, valamint egy 25 dolláros benzinkártyát. Elautózgat vele egy darabig.

Vote it up
44
Tetszett?Szavazzon rá!