Sodró áradat

Egyre népszerűbb szórakozás a tubing, ám egy fiatal lány számára csaknem halálos kalanddá változott a kanadai Comox-völgyben

Alyssa O’Blenis karja és lába már teljesen elzsibbadt, amikor észrevett egy kirándulót a Puntledge folyó fölötti erdőben. Soha életében nem kiabált még olyan hangosan, mint akkor. Ha a férfi nem hallja meg, aligha néz le. Ha pedig nem néz le, nem látja meg a vagy 50 méterrel lejjebb levő 15 éves lányt, aki kétségbeesetten kapaszkodik a folyómederből kiálló farönkbe. A zúgók azonban hangosabbnak bizonyultak Alyssa kiáltásainál, s az ismeretlen – mit sem sejtve a lány ottlétéről – tovasétált.
 

Egy szép nyári napon szinte biztosra vehető, hogy a folyók közelében fekvő kanadai városokban az ott élők közül néhányan a víznél a tubing (ejtsd: tyúbing) örömeinek hódolnak. Az emberek párban vagy kis csoportokban vitetik magukat a vízzel, miközben kényelmesen heverésznek a feszesre pumpált gumibelsőkön és felfújható matracokon.

Így van ez a Vancouver-sziget keleti partján, a hegyek és a tenger között húzódó, festői szépségű Comox-völgyben is. A kavicsos medrű Puntledge folyó a Comox-tó gátja után sűrű erdőn halad keresztül – a duzzasztómű látja el árammal a környék lakóit, emellett folyamatosan fenntartja a szabadidős tevékenységekhez ideális, kényelmes tempójú áramlást is.

Ám 2011 júliusában a Puntledge merőben más arcát mutatta meg. Azon a télen rekordmennyiségű, 18,4 méter hó hullott a síparadicsomként ismert Mount Washingtonra, ahonnan a víz a Comox-tóba kerül. A hűvös tavaszon szinte egyáltalán nem olvadt a hó, a heves és meleg júliusi esőzések nyomán lezúduló, óriási mennyiségű olvadékvíz nyomásának azonban a gát már alig bírt ellenállni. Az erőművet üzemeltető BC Hydro július 18-án megnyitotta a zsilipeket, így a folyó másodpercenkénti vízhozama a szokásos 42 köbméterről a nap végére 140 köbméterre nőtt. Egyre több olyan fa került a mederbe, amelyet az áradat kidöntött és elragadott.

A gesztenyebarna hajú Alyssa mit sem sejtett minderről, amikor SMS-ben tubingolni hívta a barátnőjét, Taylor Gutchert. Taylor a Torontóhoz közeli Brantfordban élt, csak látogatóban volt itt, és még soha nem „utazott le” a Puntledge folyón, ahogyan az édesapja sem: Michael Chenier, a 33 éves, sportos testalkatú ingatlanügynök nyolc éve költözött Comoxba, ahol összebarátkozott Alyssa apjával, Seannal. Michael és Taylor is örömmel ráállt, hogy Alyssával együtt részük legyen „15 perc olyan mókában, amilyen Torontóban nincs”. Délután fél négy körül szálltak be Sean Jeepjébe: a férfi a szokásos helyen, a lazackeltető telep alatt tette ki őket, aztán továbbhajtott a néhány percre lévő Puntledge Parkba – arra számítva, hogy még a motor sem hűl ki, máris megpillantja őket.

A BC Hydro ugyan figyelmeztető plakátokat helyezett el a part közelében, de a nagy készülődés közepette egyikük sem vette észre. Az erősebb áramlás ellenére a folyó szelídnek tűnt. Biztonságos mivoltát megerősítette egy másik tubingoló társaság is, akik előttük szálltak vízre, és gond nélkül sodródtak lefelé.

Ám amikor egy folyó vízhozama ennyire megnő, közvetlenül a felszín alatt láthatatlan, de életveszélyes áramlatok alakulhatnak ki. Az indulásuk után éppen egy ilyen áramlat kapta el Alyssát, Taylort és Chenier-t, s egyenesen egy „gereblye” , azaz egy víz fölé hajló fa felé sodorta őket, amelynek felszín alá nyúló ágai gyilkos víz alatti rácsozatot alkottak. Elsőként Chenier ért oda, aki két gumibelsőn elterülve vitette magát. Lábbal előre szinte átröpült a gereblyén, aztán a túloldalon ki is vágódott alóla. A két gumibelső azonnal kipukkadt, de Chenier-nek sikerült a felszínre evickélnie, és megkapaszkodnia a fenék kövei közé ékelődött fatörzsben. Csak a fára kimászva vette észre jobb combja belső oldalán a 18 centis, csontig érő vágást. – Mintha egy borotvaéles késsel hasították volna fel – emlékezik vissza.

Ezután Alyssa és Taylor következett. Ők együtt feküdtek két összekötözött matracon. Ahogy mind gyorsabban közeledtek a gereblyéhez, az áramlat megfordította őket: Alyssa nézett előre, Taylor pedig hátrafelé, amerről jöttek. Alyssa az utolsó pillanatban talpát a fa törzsének vetette, hogy a víz ne sodorhassa be őket alá.

– Az áramlat háttal préselt össze minket, így nem láttuk egymást – idézi fel a történteket Taylor. – Alyssa egyre csak azt kérdezgette: „Ugye, még ott vagy?”, de én túlságosan megijedtem ahhoz, hogy válaszolni tudjak.

A két lányt egy végtelenül hosszúnak tűnő pillanatig a víz olyan erővel nyomta a gereblyéhez, hogy mozdulni sem bírtak. Ekkor azonban Taylor matraca kipukkadt, és az áramlat a felszín alá rántotta őt. Egy pillanat alatt átjutott a veszélyes részen, aztán a folyó hamarosan kivetette a partra, nagyjából egyenlő távolságra az apjától és Alyssától. A hátát lehorzsolta ugyan, de súlyosabb baj nem történt.

Így már csak Alyssa maradt a matracán. Sikerült úgy lökdösnie magát, hogy megkerülje a veszélyes részt, ne pedig alatta sodródjon át. Ez után átzötykölődött a zúgókon, majd megkapaszkodott ugyanabban a fában, amelyben Chenier is.

– Félig halottnak látszott – meséli a lány. Chenier vágása olyan mély volt, hogy akár a combartéria is megsérülhetett, de a víztömeg miatt nehéz volt megítélni, milyen erősen vérzik.

Megegyeztek abban, hogy Chenier átveszi a matracot, és tovább sodortatja magát a folyóval. – Azt mondtam neki, a fél lábam felhasadt, a papája meg alig három percre van innen a folyón – meséli Chenier. – Meg hogy lejutok hozzá, és segítséget hívunk. – Alyssának csak  türelmesen várakoznia kell.

Chenier ellökte magát, bele az áramlatba, s pillanatokkal később kikerült a veszélyes zónából. Onnan már a folyó csendesebb középső részén haladt tovább, s hamarosan el is tűnt szem elől.

Taylor az erdős parton maradt, Alyssa közelében; a két lányt nem egészen tíz méter választotta el egymástól, de az áramlat erőssége miatt nem lett volna esélyük átúszni ezt a távolságot. Ahogy a múló percekből fél óra, aztán egy óra lett, úgy érezték, mintha egyre messzebb kerülnének egymástól. Mi tarthat ilyen sokáig? – töprengett Alyssa. Azon kapta magát, hogy vacog a foga. Már mindkét lány a könnyeivel küszködött, amikor az ismeretlen, mit sem sejtve róluk, tovagyalogolt fölöttük az erdőben. Miután nem hallotta meg a kiáltásaikat, Alyssa sírva fakadt.

Laura Shaw közrendőr délután 5 óra 43 perckor kapta a segélykérő hívást a kanadai királyi lovas rendőrség (RMCP) comoxi őrsén. A részletek eléggé homályosak voltak: valahol a halkeltető alatt egy lány rekedt a folyón. Autóval alig öt perc alatt a keltetőhöz ért, de onnan még majdnem egy fél órába telt, mire a társával együtt átverekedte magát a bozóton. A megáradt folyónál aztán egy cingár, szőke középiskolás lány didergett a parton – Taylor Gutcher.

Ám sokkal aggasztóbbnak tűnt az immár két órája a vízben lévő Alyssa helyzete. – Úgy kapaszkodott abba a fatörzsbe, mint egy koala – emlékezik vissza Shaw. Azonnal odakiáltott a lánynak: – Nézz a szemembe! Ne nézz le!

A rendőrnő felbukkanása lelket öntött Alyssába. – Erőt merítettem belőle – mondja. De a megkönnyebbülés fokozatosan elillant a végtelenül hosszúnak tűnő 20 percben, ami alatt sikerült mozgósítani a Comox-völgyi Felszíni Kutató- és Mentőegységet.

Összesen 18 kutató-mentő érkezett a helyszínre, köztük a mentést irányító Paul Berry is. Az első parancsa az volt, hogy a csapat 14 tagja szóródjon szét a folyóparton arra az esetre, ha Alyssa elég közel kerülne, hogy el tudják kapni.

– Rögtön látszott, hogy bonyolult és nehéz mentés lesz – meséli Berry. – Volt egy gereblye húsz méterrel Alyssa fölött, és egy másik is, közvetlenül alatta a folyón. A fatörzs, amelybe kapaszkodott, 45 fokos szögben állt ki a vízből, ami azt jelentette, hogy mögötte nem képződhettek örvények.

Ha tehát Alyssa vagy a mentőegység valamelyik tagja a folyóba esik, a víz egyenesen a következő gereblyébe sodorja őket. Alig egy hete egy Sheilah Sweatman nevű mentő hasonló akció közben fulladt vízbe a brit columbiai Creston közelében, amit Berry és a csapat összes többi tagja is tudott.

Taylort ekkorra már kórházba vitték. Shaw folyamatosan beszélt Alyssához, elmondta neki, mire számítson, miközben Berry kötelet kötözött az egyik emberére adott hámhoz. A kötelet Berry és két társa tartották a parton, a férfi pedig közvetlenül az első gereblye alatt a vízbe vetette magát, és teljes erővel úszni kezdett Alyssa felé – de megközelíteni sem tudta. A három parton állónak minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy kihúzza, mielőtt a víz a második gereblye alá sodorja.

A második próbálkozásnál sem jártak több sikerrel. Miközben Berry maga köré gyűjtötte az embereit, Alyssa el-elbóbiskolt. Shaw folyamatosan próbálta túlkiabálni a zúgók robaját, hogy ébren tartsa.

– Annyira közel volt, az ember a legszívesebben a vízbe ugrott volna, hogy kimentse – meséli Shaw. – Csakhogy erre még ezek a képzett mentési szakemberek sem voltak képesek. Attól féltem, hogy a lány hamarosan lecsúszik a fatörzsről, és megfullad.

Ez után következett Berry B terve: a „banáncsónak”, egy öt és fél méter hosszú sárga gumicsónak, amely két úszótestével egy katamaránhoz hasonlatos. A csónak, benne két férfival 100 méterrel Alyssa fölött szállt vízre, és úgy tervezték, evezve kerülik meg az első gereblyét, s így eléggé közel jutnak a lányhoz, hogy elkaphassák.

Sajnos azonban ehhez a már teljesen kimerült Alyssa közreműködésére is szükség lett volna. Shaw kiabálva közölte vele a teendőit: másszon le a fatörzsön a sziklához, és mackó módjára kapaszkodjon meg benne.

Alyssa engedelmeskedett, s bár az áradat szörnyű erővel csapkodta a hátát, óvatosan learaszolt a szikláig. De alig indult el a banáncsónak, még jóval Alyssa fölött ráfutott egy víz alatti fatörzsre. Két utasának egyike a vízbe zuhant, és alig sikerült partra jutnia.

A második és harmadik próbálkozás is hasonlóan eredménytelen volt. Már jóval elmúlt este 7 óra, s Alyssa több mint három órája volt a vízben. Az ajka elkékült, a végtagjai elzsibbadtak.

– Csak arra tudtam gondolni, hogy nem állok készen a halálra – emlékezik vissza Alyssa. – Átgondoltam a bakancslistámat, és rájöttem, hogy még semmit sem csináltam. Még a 16. évemet sem töltöttem be.

Az RCMP végül a kanadai légierő 442-es mentőszázadához fordult.
 

Troy Maa őrnagy éppen a Comox-völgytől alig 10 percre lévő Lasqueti-sziget fölött gyakorlatozott, amikor befutott a segélykérő hívás. Ő volt a parancsnoka a Comox katonai támaszpont kutató- és mentőegysége, a 442-esek hatalmas vezérhelikopterének. A tizenkét hordágy vagy öt tonna teher szállítására alkalmas Cormorant irányításához három ember kellett: Maa parancsnok mellett egy másodpilóta és egy fedélzeti mérnök. Aznap velük gyakorlatozott két kutató-mentő specialista is – az elit csapat ezen tagjait arra képezik ki, hogy akár a háborgó tengerbe is beleugorjanak, vagy ejtőernyővel ereszkedjenek le meredek hegyoldalakra.

E férfiak számára gyerekjátéknak számított egy kellemes nyári estén lányt menteni a folyóból. De előbb meg is kellett találniuk. Tudták, hogy Alyssa valahol a halkeltető telep alatt van, ám ahogy a lány után kutatva a keskeny folyó fölé hajló fák koronája fölött araszoltak, az, Maa szavai szerint olyan volt, „mintha egyetlen levéltetvet kerestünk volna egy fej brokkolin”. Mindazonáltal néhány perc alatt rátaláltak a „levéltetűre.”

A következő gondot a forgószárnyak keltette áramlás okozta. – Attól tartottunk, hogy kiszáradt fákat döntünk a vízbe, vagy egyszerűen lefújjuk Alyssát a szikláról – mondja Maa, aki pontosan tudja, milyen heves szélvihart kavar a Cormorant rotorja. Úgy döntött tehát, hogy a helikopterrel 65 méterrel a víz felett fog lebegni – a fedélzeti mérnök, Rainier Roedger szakaszvezető korábban csak gyakorlatokon dolgozott ennyire hosszú csörlőkötéllel.

Shaw azt mondta Alyssának, feszítse be magát a fa és a szikla közé, és takarja el a fejét. A következő pillanatban a világ szél- és vízörvénybe burkolózott körülöttük. – Olyan volt, mintha hurrikán tombolt volna körülöttem – meséli Alyssa. – Semmit sem láttam. Tényleg azt hittem, hogy itt a vég.

Nem látta, nem is láthatta Bob Hervieux őrmestert, a küldetés 52 éves kutató-mentő technikusát, aki egy drótkötél végén himbálózva ereszkedett feléje. Roedger végül közvetlenül a lány fölött engedte a vízbe.

A második próbálkozás sikeres volt. Miután Hervieux a vízbe ért, Roedgernek már csak annyi dolga volt, hogy utánaengedjen még néhány méter kábelt. Este fél kilenckor, csaknem öt órával az után, hogy matracával a folyóba ugrott, Alyssa erős kezet érzett a vállán, és egy hangot hallott: – A nevem Bob, és biztonságba viszlek.
 

Alyssa nemcsak hogy megérte a 16. születésnapját, de azon az estén két tételt is kipipálhatott a bakancslistáján. Az első a helikopteres repülés volt vissza, a 442-esek támaszpontjára, ahol orvosok vártak rá és egy forró zuhany.

Utána édesanyja, Kim ölelte át, aki aznap este arra érkezett haza a munkából, hogy a lánya egy nagyszabású mentőakció alanyává vált. Bár eleinte nagyon dühös volt a férjére, amiért ekkora veszélybe sodorta a lányukat, a haragja nyomban szertefoszlott, amikor meglátta a támaszpont orvosi egységéből meggyötörten, de épen kilépő Alyssát.

Mint kiderült, Sean jó ideig nem is volt tisztában a lánya helyzetének súlyosságával. Amikor a sokkos állapotban lévő, erősen vérző Chenier partot ért a Puntledge Parkban, megnyugtatta Seant, hogy a lánya biztonságban üldögél egy fatörzsön, valamivel feljebb a folyón.

– Az elmúlt öt évben ez volt az egyetlen nap, amikor nem volt nálam mobil – mondja Sean. Végül egy kölcsönkért telefonról hívta fel a segélykérő számot, majd abban a hitben, hogy Alyssa és Taylor jól vannak, kórházba sietett a barátjával. Mire visszaért a Puntledge-hez, a tűzoltóság már lezárta a környéket.

Miután a Cormorant elszállította Alyssát, Sean hazament, hogy ünnepi vacsorát készítsen szerencsés megmenekülése alkalmából, és Kimre bízta, hogy hozza el a lányukat a támaszpontról. Az asszony azonban nem volt egyedül. Shaw is elment a támaszpontra, mert nagyon szerette volna magához ölelni a lányt, aki órákon át volt elérhetetlenül messze – alig néhány méterre – tőle.

– Pályafutásom egyik legnagyszerűbb pillanata volt, amikor Alyssát beemelték abba a helikopterbe – állítja Shaw. A hangja ugyan szinte teljesen elment az egész délutáni kiabálástól, de arra azért még képes volt, hogy felajánlja a lánynak: a járőrkocsija első ülésén viszi haza.

Alyssa örömmel elfogadta – és egy második tételt is kipipálhatott a bakancslistáján.

Vote it up
175
Tetszett?Szavazzon rá!