Sok az elhízott gyerek

Az egészségtelen táplálkozás, illetve a kevés mozgás miatt sok európai gyereknek csökkenhet drámaian a várható élettartama

Eléggé ártatlanul kezdődött. A finnországi Helsinkiben élő ingatlanfejlesztő, Jaana Vesterinen-Prahky három évvel ezelőtt, ha későn ért haza a munkából, rendszeresen édességet vitt ötéves kislányának, Anninak. A nővére hiába figyelmeztette Jaanát, ő nem nyugtalankodott emiatt. – Akkor azt mondtam, nem számít, hiszen olyan kicsi még.

De bizony számított. Anni elkezdett hízni. Mire 2010 augusztusában első osztályos lett, 131 centi magas volt, a testsúlya pedig 63 kiló – kétszerese egy átlagos elsősének. – Addig nem tudatosult bennem, milyen sok kalóriát adok a lányomnak – mondja Jaana. – Ma tudom, mennyire helytelen volt.

Anni egyike lett a 15 milliónál is több 5 és 17 év közötti európai túlsúlyos és elhízott iskolás gyermeknek. És hozzájuk hasonlóan Anninál is kilencszer nagyobb valószínűséggel alakulhat ki magas vérnyomás, körülbelül négyszer nagyobb valószínűséggel a 2-es típusú cukorbetegség, valamint szív- és érrendszeri betegség, és megnőtt a kockázata a daganatos betegség kifejlődésének. Ha nem lépnek fel ellene, az elhízás 5–13 évvel is megrövidíthette volna az élettartamát.

– Az elhízás egészségi következményei korán jelentkeznek – mondja Thomas Reinehr, aki a gyermekendokrinológiai, diabetes és táplálkozástudományi tanszéket vezeti a németországi Datteinben működő Vestische Gyermekkórházban. Egy felmérés szerint a német elhízott fiatalok egyharmadának már 11 éves korban magas a vérnyomása. Reinehr egyik, 40,8-es testtömegindexű (BMI) betegének 2-es típusú cukorbetegsége, magas vérkoleszterinszintje, magas vérnyomása és policisztás petefészke volt – mindez már 14 évesen.

Kattintson a nagyításért!

Az elhízott gyermekek azonban nemcsak testi egészségi problémákkal küszködnek, hanem a lelki egészségük is veszélyben van. A franciaországi Lyonban élő 24 éves bankár, Jeremy Bombourg még mindig hordozza kamaszkori túlsúlyával vívott küzdelme nyomait. – Az önbizalom tizenéves korban kezd kialakulni – mondja. – Nálam nem, a súlyom miatt.

Tizennégy évesen, 165 centis magasságával és 82 kilójával Jeremy elhízott volt. Baráti körben ő volt a „kövér srác”, és inkább elbújt a szobájába, mint hogy ő legyen a társai között az izzadós, gusztustalan kölyök. A sportolás volt a legrosszabb. Ha csak tehette, rosszullétre hivatkozva felmentést kért a tornaóra alól, hogy ne kelljen nevetség tárgyává válnia. Még a cselgáncsozást is abbahagyta, mert az osztálytársai csúfolták, és a tatamiszőnyegen aratott győzelmeit súlyfölényének tulajdonították.

Jeremy Bombourg tizenévesenJeremy szégyenérzete nem csak az ő fejében létezett. Az emberek hajlamosak kiközösíteni az elhízottakat. – Az egészségügyben dolgozók és az egész társadalom elhízásfelfogásának meg kell változnia – mondja Vojtech Hainer, a prágai Endokrinológiai Intézet igazgatóhelyettese. – Az elhízott páciensek között kevés a nagyevő, gyenge akaratú vagy nehézkes és lusta. – Az elhízottak mégis hajlamosabbak kimaradni az iskolából, közülük kevesebben fejezik be a középiskolát, felnőtt munkavállalóként pedig nagyobb valószínűséggel szenvednek el diszkriminációt. – Az ilyen gyerekek jövője meglehetősen borús – összegzi Marie-Laure Frelut, az Európai Gyermekelhízási Csoport titkára, aki az elhízott gyermekek gyógyítására specializálódott orvos Párizsban.

A kutatókat váratlanul érte az elhízás rendkívül gyors elterjedése. – A 90-es években hirtelen járványszerű méreteket öltött, nagyjából ugyanakkor, amikor az életmód drámaian megváltozott Európában – idézi fel Frelut. Többet és rosszabat eszünk, kevesebbet mozgunk, mint korábban bármikor. Emellett a gyerekek tévé- és képernyőéhsége minden korábbinál nagyobb – márpedig azok a gyerekek, akik napi négy óránál többet néznek tévét, négyszer nagyobb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak, mint azok, akik egy óránál kevesebbet.

A WHO legfrissebb, 2008-ban gyűjtött adatai szerint Európában a 6–9 éves gyerekek közül minden negyedik túlsúlyos vagy elhízott (ami azt jelenti, hogy a testtömegindexük a 90. percentilis körül mozog a kortársaikkal összehasonlítva).

Egyes európai országok már a teljes egészségügyi költségvetésük mintegy öt százalékát fordítják közvetlenül vagy közvetetten a felnőtt- és fiatalkori elhízás költségeire – és ez csak a jéghegy csúcsa. Minél idősebb egy gyermek, annál jobban halmozódnak az egészségügyi ellátás költségei. – Rendkívül nagy a kockázata a jövőbeli költségek emelkedésének – mondja Agneta Sjöberg, a svédországi Göteborg Egyetem közegészségügyi epidemiológusa.

A szülők és a rokonok mindig az elhízás elleni küzdelem frontvonalában lesznek. – Egy kisgyermek elhízásának kezelésekor a családot is kell kezelni – mondja Vojtech Hainer cseh endokrinológus.

Amikor a védőnő Anni iskolájában azt javasolta Jaanának, hogy hatéves kislánya csatlakozzon az EasySport elnevezésű ingyenes testnevelési programhoz, amelyet Helsinki város iskola-egészségügyi hatósága támogat és amelyet a tízévesnél fiatalabb túlsúlyos gyermekek számára dolgoztak ki, Jaana nagyon megörült. Ő 35 éve küzd a saját testsúlyával. – Meg akartam adni a lehetőséget Anninak, hogy ő normális súllyal élhesse a gyermekkorát – mondja.

A szükséges információ sok esetben nehezen jut el a szülőkhöz. Egy stockholmi édesanya, Malin Agn is ezt állapította meg két éve, amikor a bevezetett életmódbeli változtatások nem hoztak eredményt, így elvitte hétéves túlsúlyos kislányát az orvoshoz, de néhány biztató szón kívül alig kapott valamit a klinikán. Az interneten keresgélés sem segített. – A világháló egy információs dzsungel – meséli. Ezért a 40 éves anyuka megalapította a MulligaBarn.se (ami svédül duci gyerekeket jelent) online fórumot túlsúlyos gyermekek szülei számára, amely elhízással foglalkozó kórházi orvosok vagy ápolónők és az érintett szülők között teremt kapcsolatot. Eddig több mint 1300 szülő vett részt az általa szervezett szemináriumokon, amelyeket az elhízás kezeléséhez értő szakemberek vezetnek.

Bár a szülők és a rokonok a legfontosabbak az elhízás elleni harcban, más társadalmi szektorok is nagy szerepet játszanak benne. Az iskolák is elősegíthetik a változást, például azzal, hogy mi kapható a büfében, betilthatják a cukros üdítőket, növelhetik a tornaórák számát, és több mozgásra ösztönzik a gyerekeket. – Könnyebb otthon egészséges életmódot folytatni, ha egészséges az iskolai környezet – mondja Martos Éva, a budapesti Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet főigazgatója.

Martos indította el a „Startolj reggelivel!” programot Magyarországon, 2010-ben. A hathetes program során a gyerekek mindennap reggelit kaptak az iskolában, és közben az egészséges táplálkozásról tájékoztatták őket. Eleinte a 7–14 éves gyerekek közül minden harmadik cukros üdítővel öblítette le a reggelit. A program végére a gyerekek körében megnőtt a víz-, és csökkent az üdítőital-fogyasztás.

Franciaországban egy EPODE (Ensemble prevenons l’obésité des enfants/Előzzük meg együtt a gyermekkori elhízást) elnevezésű magánkezdeményezés nemcsak az iskolákból, hanem a közösség minden szintjéről toboroz résztvevőket a gyermekkori elhízás elleni harchoz. – A cél az egész népesség életmódjának javítása – magyarázza Jean-Michel Borys, az EPODE európai hálózatának igazgatója. Vállalkozók, polgármesterek és élelmiszerárusok dolgoznak együtt a tanárokkal és a szülőkkel az egészséges életmódról szóló üzenetek népszerűsítéséért.

– Szorgalmazzuk a több zöldség fogyasztását, s mellé megoldásokat is kínálunk, például úgy, hogy megtanítjuk a gyerekeknek a zöldségek helyes előkészítését és főzését, vagy úgy, hogy csökkentjük az árukat – mondja Borys. A módszert húsz éve próbálták ki két francia városban, ahol a gyermekkori elhízás 11%-ról 8,8%-ra esett vissza 12 év alatt, miközben a két kontrollvárosban 17,8%-ra nőtt. Azóta 226 francia város csatlakozott a kezdeményezéshez, valamint további 67 európai város, és 4 millióan vesznek részt benne.

A jó hír, hogy néhány országnak a gyermekkori elhízás megelőzésére tett erőfeszítései eredményesnek mutatkoznak. A Franciaországból, Németországból, Svédországból, Svájcból, Olaszország és Ausztria egyes részeiből származó legújabb statisztikai adatok azt jelzik, hogy a gyermekkori elhízás aránya szinten tartható, sőt egyes esetekben még vissza is szorítható. De még nem érkezett el az az idő, amikor fellélegezhetünk, figyelmeztet az Európai Gyermekelhízási Csoport titkára, Frelut: – Ez még csekély eredmény. Nem lazíthatunk.

Joao Breda, a WHO Koppenhágában működő európai irodájának táplálkozástudományi, fizikai aktivitási és elhízási programmenedzsere viszont megjegyzi: – Azokban az országokban, amelyekben a gyermekkori elhízás stagnál, kiegyensúlyozott politikát folytatnak, amelybe a társadalmat is bevonják, és az egyéni változtatást is támogatják.

Jeremy Bombourg maJó példa erre Jeremy Bombourg. Amikor Jeremy 15 éves korában rájött, hogy kövérebb, mint az apja, elhatározta, hogy lefogy. Naplót vezetett arról, hogy egy-egy nap mit evett, és több mozgást épített be a napirendjébe. – Lift helyett a lépcsőn mentem fel az emeletre. Ha csak egy megállót kellett volna metróval mennem, gyalog tettem meg az utat. – Újra elkezdett cselgáncsozni. És ami még fontosabb, bejelentkezett dr. Sophie Treppozhoz, a RéPOP (a gyermekkori elhízás megelőzését és kezelését célul kitűző francia országos hálózat) egyik orvosához, és több mint három évig kéthavonta járt hozzá. Lassan, de biztosan növekedett, de nem széltében.

Ma Jeremy pénzügyi osztályvezető-helyettesként dolgozik a Schneider Electricnél, Finnországban. A jóképű, 182 centi magas, 81 kilós fiatalember tavaly új fizikai erőpróbára vállalkozott, amikor részt vett a „Svéd Klasszikuson”, a komoly állóképességet igénylő, kerékpározásból, úszásból, futásból és síelésből álló versenysorozaton. Az i-re a pontot azzal tette fel, hogy márciusban megtette a 90 kilométeres távot a sífutóversenyen. – Mindig szégyelltem a testemet, és nagyon zavart, ezért ez egyfajta elégtétel nekem – mondja. – Be akartam bizonyítani magamnak, hogy tudom úgy használni a testemet, ahogy én akarom.

Senki nem tudná megmondani, hogy a saját erős lefogyási szándéka, támogató szülei, dr. Treppoz segítsége és a RéPOP támogatása nélkül milyen életet élne és hány kiló lenne most Jeremy.

Eközben Finnországban az EasySport heti másfél órás foglalkozásai jelentős mértékben növelték Anni önbizalmát. Tavaly nyár óta lelassult a súlygyarapodása a testmagasságának növekedéséhez viszonyítva. Jaana bízik benne, hogy a lánya 13 éves korára átlagos testsúlyú lesz.