Sorsfordító élmények

A daganatos és krónikus betegségben szenvedő gyerekek itt kárpótlást kapnak az elszenvedett borzalmakért

Kapcsolódó cikkek

Hatvan határában valóságos csodavilág terül el: a Bátrak Földje különleges kihívásokkal és sorsfordító élményekkel várja a beteg gyerekeket, akik a táborban erőt kapnak az élethez és hitet a gyógyuláshoz. Van itt fedett lovarda és karám, csónakház, halastó kis szigettel és a mozgásukban korlátozott gyerekek hajóba szállását segítő stéggel, egyszerre nyolc lőállásból használható erdei íjászpálya, gigafocimeccsekre alkalmas műfüves focipálya, a tábornyitó show-knak és a turnusvégi előadásoknak helyet adó sportcsarnok, „rejtett erő” ösvény, sőt különféle hangszerekkel felszerelt zeneterem is. Az ide érkezők hat napon át „bátorkodhatnak”, evezhetnek, kézműveskedhetnek, fotózhatnak, táncolhatnak vagy színdarabot rendezhetnek.

A 2001 nyarán a budapesti Római-parton még csak két turnusban indult Bátor Tábor ma már a fővárostól hatvan kilométerre, erdők és mezők ölelésében nyújt életre szóló élményeket a daganatos, cukorbeteg, vérzékenységgel, krónikus ízületi gyulladással és gyulladásos bélbetegségekkel (IBD) kezelt 7–18 esztendős gyerekeknek.

A négyhektáros gyerekparadicsom 2002-ben a hajdani úttörőtábor területén jött létre, amikor a lelkes szervezők újragondolták a korábbi, lerobbant épületeket. A táborhely azóta folyamatosan fejlődik: a régi faházakat a kis betegek igényeinek megfelelő, modern gyermek- és önkéntesszállások váltották fel, melléjük éttermet is magában foglaló tágas központi épületet, valamint „minikórházat” emeltek. A tábor többi helyszíne a kaland egy-egy állomása: erőt, ügyességet, kitartást vagy éppen leleményességet és kreativitást igénylő, izgalmas játszótér.

Élményekkel gyógyítanak
Egy turnusban hetven gyerek táborozik betegségcsoportok szerinti bontásban, róluk orvosok, nővérek, dietetikusok, gyógytornászok gondoskodnak a nap 24 órájában.

– Egy súlyos betegség megfosztja a gyerekeket a kortárs kapcsolatoktól és a mozgástól. A szülőkben pedig ilyenkor, érthető módon, bekapcsolódik egyfajta féltés-gomb, így a gyerekük még kevesebb dolgot csinálhat, mint amire képes lenne. Ezek a kis betegek nem élhetnek átlagos gyermekéletet – mondja Hosszú Dalma, a Bátor Tábor Alapítvány programigazgatója. – A mi feladatunk az, hogy kimozdítsuk őket a szorongással és félelemmel teli hétköznapokból. Olyan biztonságos közeget teremtsünk, ahol feloldódhatnak, kipróbálhatnak új dolgokat vagy olyan régen kedvelt tevékenységeket, amelyekre a betegség miatt most nincs lehetőségük.

A táborozók a szeretetteljes és támogató környezetben sokkal könnyebben hajlandók vállalni a kalandokat, de legalább ilyen fontos, hogy azokat minden esetben sikerélmény kövesse.

– Legyen szó pecázásról, közös táncról a tábortűz mellett, kémiai kísérletezésről vagy csocsóversenyről, az összes foglalkozás után és a nap végén is együtt megbeszéljük, mi történt velük, mit tanultak. Fontos az élményszerzés, de ez csak eszköz arra, hogy a gyerekek készségeket sajátítsanak el, amelyeket mint egy bőröndöt, magukkal vihetnek. Ez a csomag, ha jól meg van pakolva, újabb kalandok vállalására ösztönzi majd őket – foglalja össze Hosszú Dalma.

A bátorkodás a sztár
– Ők itt a testvéreim! – mutat a zöldesen csillogó fémkorongra vésett rajzra az egyik táborozó. A kézműves-foglalkozáson olyan mandalát készítenek a gyerekek, amelyből erőt meríthetnek a betegséggel való küzdelemhez. – Én űrhajót rajzoltam, ami egy egészséges bolygóra tart – veti közbe egy fiú, de van itt lovat, kutyát, nyíló liliomot, Star Wars-figurát és focilabdát ábrázoló korong is.

– Én a holnapi íjászatot várom. Kíváncsi vagyok, tavaly óta mennyit fejlődtem – mondja Gábor, aki másodjára jár a táborban. – Eddig a bátorkodás tetszik a legjobban. A múltkor csupán félig tudtam felmenni a mászófalon, most meg a barátommal együtt, összekötözött lábbal egészen a tetejéig, pedig tériszonyom van.

A csendesebb, elmélyülést igénylő foglalkozások mellett jól megférnek a sportprogramok. Ezek közül a legizgalmasabb a bátorkodás. Ki ne szeretne a 6-9 méter magas kötélpályán végigmenni vagy az égbe nyúló, hatalmas hintán szárnyalni, méghozzá teljes biztonságban?

A tábor jelképének is számító kalandpályát 2008-ban építették, és azóta is az egyetlen Magyarországon, amelyet kerekesszékesek is használhatnak. – Volt olyan gyerek, aki a hat méter magasan kialakított platón kiszállt a kerekesszékből, és minden erejét összeszedve mankóval ment végig egyik póznától a másikig. Ilyenkor kerülnek elő a napszemüvegek, mert szem nem marad szárazon – meséli Fodor-Kovács Éva, az alapítvány marketing- és kommunikációs vezetője.

Közben hatalmas sikítás töri meg a tisztás csendjét, valaki éppen az óriáshintán libben. Csoporttársai húzták fel a magasba, onnan ő indította el magát egy „malacfarok” megrántásával. – Nem merészkedtem volna fel, ha nem biztatnak a többiek. Nagyon féltem. Ahogy zuhanni kezdtem, azt sem tudtam, élek-e – mondja a hintából kiszálló kamasz fiú. – A „pelenkaoszlopot” viszont kihagyom, az az összes közül a legnagyobb para – teszi hozzá.

Az égbe meredő pózna kilenc méter magas, ráadásul inog is, a tetejéről egy a levegőben függő piros labdát megérintve kell a mélybe ugrani, persze kibiztosítva.

– Aki itt megküzd az akadályokkal, az könnyebben birkózik meg a fájdalmas kezelésekkel vagy az egész betegségével – folytatja a szakember. – A gyerekek is azt emelik ki az esti beszélgetések során, hogy a bátrak mindenre képesek.

Cimborák nélkül nem menne
Minden táborozóra jut egy önkéntes, vagyis cimbora. Feladatuk többféle, de a munkájukban közös, hogy a gyereket lelkesítik, a kalandokban velük vannak, élményeket kovácsolnak.

A házi cimbik amolyan pótmamaként segítik a napi teendőket a reggeli fogmosástól az esti lámpaoltásig. Együtt étkeznek a gyerekekkel, kísérik, támogatják őket a programokon, ápolják a lelküket, ha kell, elsimítják a konfliktusokat.

– Mi a mókamester szerepét visszük – meséli Balázs „játszó cimbi”. – Gondoskodunk a kalandokról, este pedig átrendezzük a helyszínt a tábortűzhöz vagy készülünk a házon belüli bulikra. Tegnap este minden ház átlényegült, a miénk szépségszalonná alakult, ezért ilyen színesek a körmeim – mondja nevetve. – Egyébként nem szabadultam volna a manikűröslányok szorításából.

Dolgoznak a táborban tolmácsok, kísérők, de az egészségügyi személyzet tagjai is mind önkéntesek. – Elsősorban nyitottság, felszabadultság és érzékenység kell ahhoz, hogy valaki cimbora legyen – sorolja a jelentkezés legfontosabb feltételeit Csoszánszky Adrienn, a házi cimbik középvezetője. – Bárkiből lehet cimbora, aki elmúlt húszéves. A segítő szakma nem kritérium, most is van a turnusban rendőr, informatikus, tanár, fodrász, biológus.

Adrienn a hetedik nyarát tölti a táborban. Tizenhat vékony, színes karkötőt visel a csuklóján, mind egy-egy hét jelképe. – Ezek a karkötők olyan kötélből vannak, amely soha nem szakad el, mint ahogy mi sem egymástól, akik valaha itt táboroztunk. Bárhol, akár a metrón vagy a buszon egymásra nézünk, tudjuk, hogy összetartozunk – folytatja. Szerinte velük, cimborákkal, ugyanaz megtörténik a táborban, mint a gyerekekkel. – Elfogadást, kitartást tanulunk tőlük azzal a különbséggel, hogy ők nem ismerik a terápiás rekreáció módszerét – mondja nevetve. – Az egyik esti beszélgetés alkalmával a továbbtanulásról esett szó, amikor az egyik kamasz fiú azt mondta, neki eddig egyetlen komoly döntést kellett meghoznia, de az elég jól sikerült. Kiderült, hogy nem iskolával kapcsolatos dologra gondol, hanem arra a pillanatra, amikor a halál helyett az életet választotta.

Nem csak a gyerekekre figyelnek
A Családi táborban a betegek egészséges testvéreikkel és szüleikkel együtt tölthetnek el egy hosszú hétvégét, míg a Tesótábor az egészséges és a beteg testvért hozza közelebb egymáshoz: jobban megérthetik, mi zajlik le a másikban.

– Az egészséges gyerekek gyakran kiszorulnak a figyelemből, mert ilyenkor az erőforrások átrendeződnek a családban. Ők sokszor több időt töltenek a nagyszülőkkel, vagy korán felnőtt szerepbe kényszerülnek azáltal, hogy bekapcsolódnak a beteg testvér gondozásába. Azt, hogy mennyire igénylik a figyelmet, jól mutatja az a tény is, hogy főként ők látogatják a „tábori kórházat” – folytatja Hosszú Dalma.

A Bátor Tábor legkülönlegesebb turnusa az öt éve útjára indított Lélekmadár Tábor. Azok számára nyújt segítséget, akik súlyos, krónikus betegség következtében elveszítették a gyermeküket. A résztvevők a három egymásra épülő négynapos turnusban hasonló sorsú szülőkkel és testvérekkel találkozhatnak, élményterápiás foglalkozásokon vehetnek részt, miközben szakemberek segítik a gyászuk feldolgozását.

– A tábor legfontosabb üzenete az, hogy a szülők felismerjék: a saját életük és a testvéreké is fontos, sőt kötelességük azt teljessé tenni – magyarázza Hosszú Dalma. – A táborban van idő és tér arra, hogy megélhessék azokat a fájdalmas érzéseket, amelyeket a környezetük a legjobb szándékkal igyekszik feledtetni velük. Itt felszabadulhatnak az esetleges bűntudat alól, hogy szabad örülniük, nevetniük, jól érezniük magukat. A különböző rituálékon történő emlékezés és elengedés után önfeledten tudnak együtt játszani. Minden alkalommal felemelő élmény látni, ahogyan képesek újra csatlakozni az élő gyerekeik és egymás öröméhez.

Mindenkiben ott rejlik a szuperhős
Az élményterápia eredményeképpen bizonyítottan nő a beteg gyerekek önbizalma és önértékelése, javulnak a kapcsolatteremtő és társas készségeik, miközben erősödik a gyógyulásba vetett hitük.

Bali Márta, a szemdaganattal kezelt tizenegy éves Bálint édesanyja a táborozást követően 180 fokos fordulatról számol be fia viselkedésével kapcsolatban.

– Bálint tízéves koráig nem volt távol tőlünk, aggódtam, hogyan fogja mindezt viselni. Ám a visszahúzódó, nehezen kimozdítható fiam helyett egy igazi kis „vadócot” kaptam vissza, olyat, amilyenek az egészséges kortársai. A „pelenkáról” való leugrással önbizalmat kapott, de megtetszett neki a színjátszás is. A táborban olyan értékeket látott meg magában és másokban, amelyeket korábban sohasem. Türelmesebb és elfogadóbb lett a társaival, az iskolában például mély barátságot kötött egy addig mellőzött, kicsit lassúbb fiúval, akihez korábban sem ő, sem mások nem közeledtek. A Bátor Tábor mércét adott neki és nekünk is. Ez az a hely, ahol a szakértelemből és önzetlen segítségből csoda születik – összegzi tapasztalatait az édesanya.

A tizenhárom éves, sokízületi gyulladással küszködő Szonja szerint a tábor olyan, mint egy nagy család. Mindannyian mások, más-más betegségük van, mégis azt érzik itt, hogy nincsenek egyedül a világban.

– Barátságkarkötőt fontunk egymásnak egy másik lánnyal, amit addig hordunk majd, amíg le nem esik a csuklónkról – mosolyog. – Miután hazamegyek, tartom majd a kapcsolatot vele és a többiekkel is.

– Megmutatom a húgomnak a buborékos trükköt, amit a „rejtett erőben” tanultam, anyukámnak pedig a tábortáncot, amit addigra talán meg is tanulok – folytatja lelkesen, majd hozzáteszi: – Idén nem akartam eljönni, mert tavaly az „onkis” (onkológiai) táborban szereztem egy jó barátot, aki azóta meghalt. Végül úgy döntöttem, miatta jövök el. Hogy helyette is szép emlékeket gyűjtsek.

További információkat a tábor honlapján talál.

Nem ma kezdték
Paul Newman Oscar-díjas színész 1988-ban Connecticutban hozott létre tábort súlyosan beteg gyermekeknek, hogy mosollyal, derűvel és élményekkel feledtessék velük a fájdalmas kórházi kezeléseket.

Ez volt az alapja az élményterápiás táborokat tömörítő Serious Fun Children’s Networknek, amelyhez 2007-ben a Bátor Tábor is csatlakozhatott. A nemzetközi szervezet által kidolgozott komplex rekreációs terápiás módszerrel 1988 óta öt kontinens ötven országából 600 ezer gyermek és családja gyógyult ingyen.

A Bátor Tábor Alapítvány 2001-ben indította első turnusait. Tizenöt éves működése alatt 8000 súlyosan beteg gyermeknek és családtagnak nyújtott feledhetetlen kalandokat körülbelül 6000 önkéntes segítségével. 2004 óta hat éven aluli gyermekeket is vár családjukkal együtt, 2009-ben először szervezett Tesótábort, tavaly pedig angol nyelvű nemzetközi turnust külföldi önkéntesekkel. Az idén útjára indított GO! programja keretében kapuin kívülre, a kórházi várókba és a betegágyak mellé varázsolja a gyógyító élményeket.

A táborszövetség alapítója, Paul Newman 2006-ban látogatott el a táborba.

Vote it up
138
Tetszett?Szavazzon rá!