Sportos díva

Miklósa Erika kedvenc színe a türkizkék, a kedvenc városa New York, a kedvenc étele pedig a tojásos nokedli. De mi a kedvenc sportja?

Kapcsolódó cikkek

Miklósa Erika huszonhárom éve van a pályán, meghódította a világ legrangosabb operaházait, koncerttermeit.

A hajdani atléta nem sportolóként, hanem énekesnőként ért a csúcsra. Prima Primissima és Kossuth-díjas. Bakonykútiban él, Malmőben A varázsfuvola Éj királynője szerepét énekli, és mindemellett tudatában van társadalmi szerepvállalásai szükségességének. Nyáron ment férjhez harmadszor, Csiszár Zsolt mérnökhöz.

2013 októberében járt először Japánban, ahol az Éj királynőjeként mutatkozott be. Los Angelesben ezt a szerepet 3D-s vetítéssel tarkított előadásban énekelte el. New Yorkban a tavaly, a Sandy hurrikán miatt elmaradt városi maratoni futóversenyt teljesítette („óriási érzés volt”). Januártól a Don Pasquale Norinájaként tér vissza a budapesti Operaházba.

RD: Csodálatos fotókat látni a provence-i kerteket idéző levendulaültetvényedről. Különös vonzalom fűz a levendulához?
Miklósa Erika: Nagy a kertünk, én terveztem. Olyat akartam, amelyben, akárcsak a lakásomban, megtalálhatók az utazásaim egy-egy sarokban: van, ahol japán növények nőnek, máshol olaszok vagy francia fűszernövények.

RD: Előző két férjed valamilyen szinten kötődött a művészvilághoz. A jelenlegi párod mérnök. Zsolttal hol találtatok egymásra?
ME: Amikor találkoztam Zsolttal, száz százalékig biztosan éreztem, hogy egész életemben rá vártam. Egyébként mind a kettőnknek sérülése volt, és egy rehabilitációs központ hidegkamrájában találkoztunk.

RD: Hiszel abban, hogy nincsenek véletlenek?
ME: Hogyne! De függetlenül attól, hogy erős spirituális töltettel rendelkezem, viszonylag reális ember vagyok. Nagyon tiszták szoktak lenni a gondolataim. Amikor erős jelet kapok, kivétel nélkül mindig cselekszem.

RD: A pályáddal kapcsolatban is érzed, merre kell menni?
ME: Mindig tudtam, hogy jobbra, balra vagy előre. Soha nem hezitáltam.

RD: Meddig van betelve a naptárad?
ME: Két évre nagyjából.

A futással tartom magam karban. Emellett nagyon sokat számít a partner

RD: Milyen a viszonyod a koroddal, az idő múlásával?
ME: Hűséges típus vagyok, tizenvalahány éve ugyanahhoz a kozmetikushoz járok Székesfehérvárra. Neki van egy tizenkilenc éves nagyfia. Amikor megtudta, hogy férjhez megyek, rácsapott a lábára, és azt mondta: „Úristen, de kár, hogy nem vár meg!” Szóval amíg ilyet mond nekem egy jóképű tizenéves srác, addig minek foglalkozzam az idő múlásával? [nevet] A futással karbantartom magam. A habitusom is fiatalos. Emellett nagyon sokat számít a partner, az, hogy kik veszik körül az embert. Az a fontos, hogy mindig legyen elfoglaltsága. Ne malmozzon otthon és nézegesse körömlakkozás közben, hogy már ráncos a keze.

RD: Sokféle karitatív tevékenységet végzel. Manapság mennyi időd jut ilyesmire?
ME: Elsősorban a regionális rendezvényekre koncentrálok, ami főleg a hobbimmal, a futással kapcsolatos. Emellett vannak jótékonysági események, amelyeknek a fővédnökségét elvállalom, mint például a Szeretethíd megmozdulás.

RD: Milyen egy „átlagos” napod?
ME: Az átlagos nap, amikor reggel még Malmőben ébredek, Koppenhágában átszállok, este meg Budapesten éneklek. Az ünnepnap az, amikor otthon vagyok, ülök a kertben és nézek ki a fejemből. Egyébként nagyon szeretek utazni, de a sok szakmai utazás miatt külföldre nem igazán vágyom. Azért is vállalok vidéki koncerteket, hogy minél többet lássak az országból, nemcsak mint dolgozó nő, hanem mint egyszerű kiránduló.

RD: Valahol azt nyilatkoztad, hogy „megcsináltam a karrierem, ám mindvégig sportoló maradtam”. Más szóval fő a versengés?
ME: Nem úgy értem, hogy versenyzek valakivel, hanem hogy versenyhelyzetet teremtek, mert akkor tudom a legtöbbet kihozni magamból. Ez segít a koncentrációban, mert akkor úgy tudok összpontosítani, hogy pontosan akkor legyek a legjobb formában, amikor azt az előadás megkívánja. Ez egy egoista szakma. Olyan, mint az atlétika. Ilyen szempontból nem ugrottam messze.

Vote it up
264
Tetszett?Szavazzon rá!