Sunny side up, vasaló down

Winkler Róbert felkészül a legrosszabb eshetőségre is, most például vasalóval kezd sütögetni

Hogy miért sütünk csirkét vasalóval? Miért, miért, jó vicc! Minden különleges szituációra fel kell készülni, természetesen ésszerű kereteken belül. Erre a jövőben amúgy is nagyobb figyelmet fordítunk majd. A mi eszünkön nem járnak túl a természet vad erői. A múltkor például földrengés volt. Nem nagy, de figyelmeztetés értékű. Ha jön egy nagyobb földrengés, búcsút inthetünk megszokott, kulturált reggelijeinknek. A vasalós sütés-főzés az első lépés.

A végcél, hogy a Mariana-árokban is kulturáltan főzőcskézzünk minden segédeszköz nélkül, de az azért elsőre kicsit durva. Most ott tartunk, hogy konyha nincs, áram még van. Egyelőre tételezzük fel például, hogy az asszony (vagy az ember, kinek-kinek neme szerint) elköltözik, és magával viszi a konyhát! Esetleg szállodában lakunk, de szigorú a költségvetés. A vasaló a klasszikus értelemben vett betyárbútor szerves része: még rezsónk sincs, de jó megjelenésünkre, vasalt ingeinkre sokat adunk.

Az ember természetesen nem nyírhatja ki a vasalóját, hiába nevetségesen olcsók ma már a háztartási gépek. Vesz inkább háromezer forintért egy útivasalót. Mi most kettőt is beszereztünk, összesen hatezer forint értékben – nevesincs eszközök, pontosabban egyikük a bájos Scarlett, az az úr pedig ott a pedáns Hausmeister. Mindkettő tud gőzölni, az egyik acél-, a másik kerámiatalppal. Nem tudom, felfedezték-e már, mennyire hasonlóak a vasalók és a serpenyők: könnyedén sikló, nem tapadó bevonat és magas hőmérséklet, ezeket tudják. És mennyivel könnyebbnek tűnik vasalóval sütni, mint serpenyővel vasalni! Sikerülnie kell.

Egyetlen fontos problémát kell megoldanunk rögtön az elején: a vasalókat úgy tervezték, hogy talpukkal lefelé álljanak, márpedig nekünk fordítva lesz rájuk szükségük. A világ már megérett rá, hogy valaki feltalálja a vasalót rezsóvá alakító adaptert, egy XXI. századi Edison alkalmasint már dolgozik is a konstrukción, de még nem gyártásérett, cselekedjünk hát! Nagy súlyt nem kell elbírnia, kuktát, kondért nem rakunk rá.

A világért sem hagynánk cserben azokat az olvasóinkat, akik már korgó gyomorral állnak a szoba közepén a kezükben tűzforró vasalóval, de a dobozát már kidobták, ugyanakkor kérem szíves megértésüket: mi még nem dobtuk ki a mieink dobozait, és egyszerűen túl nyilvánvalóan kínálja magát a megoldás. A kartonládika pont akkora, mint a vasaló, tökéletesen illenek egymáshoz.

A munkadarab néhány zsömle, egy kis csirkemell, egy kotyogós rendszerű kávéfőző és egy kis doboz tojás. Kezdjük mondjuk a csirkemellel, amit bekentünk néhány csepp olívaolajjal, fel is tesszük a kerámiatalpra, ami a maghőmérő tanúsága szerint 130 fok felett van. A csirkének ez a jelek szerint elég – a pamutvászon és a csirkemell azonos hőmérsékleten érzi jól magát, a vadonban alighanem kemény küzdelmet folytatnának az élőhelyért. Az acéltalpú vasalóra közben feltesszük a kotyogót.

Egyelőre úgy tűnik, működik a dolog, az pedig nem lehet probléma, hogy a húslé esetleg befolyik a vasaló gőzölőlyukaiba, hiszen onnan egyébként üzemszerűen folynak ki dolgok, rövidzárlattól nem kell tartanunk. Az nem gond, ha kicsit odaég, hiszen egy jó nedves szivacs és egy kis idő bármilyen odasült zsíros mocskot felold. Ráadásul most kicsit sem égett oda. Gusztusosan megpirul, úgyhogy megfordítjuk, és közben a biztonság kedvéért egy maghőmérőt is szúrunk bele, hogy megtudjuk, mi újság a hús közepében. Megvan a 80 fok, tökéletes. Az első adagot ennek ellenére a kutyák kapják, hiszen a vasalónak az első néhány beüzemeléskor mindig van egy kis műszakicikk-szaga, mindez persze egyáltalán nem rontja a kávé élvezeti értékét, ami tíz perc alatt el is készült.

Az acéltalpú utazóvasaló imígyen fel is szabadul, nosza, üzemeljük be a kontakt grillt! Két vasaló már nem gyerekjáték, a csirke sokkal hamarabb megsül, a maghőmérő is 100 fok körüli hőmérsékletet mutat. A kontakt grillben a pirítós is szépen elkészül, de érdemesebb valami sűrűbb testű kenyeret választani, mert bármilyen könnyű a kisvasaló, puha zsömlénkből ostyát csinált. A tojás, hát az nem a mi műfajunk: nincs az a vízszintező, amivel be tudnánk állítani, hogy a sárgája megmaradjon rajta. Azért megpróbáltuk – hát nem ez lett életünk sunny side upja, ahogy az amerikai a tükörtojást hívja; a sárgája lassan, de eltökélt konoksággal masírozott le a rögtönzött sütőlapról, bele a kartondobozba. Hajtogatunk hozzá sztaniolból tükörtojássütőt, de sokkal fontosabb, hogy a kerámiatalpról milyen szépen lejött a sült fehérje, és mennyire örültek neki a kutyák, akiknek a csirke után már elég magas elvárásaik voltak.

Nincs tűzhelyünk? Van vasalónk? A Four Seasonsben akár hónapokig kihúzzuk löncshúskonzervekkel! Párolhatunk zöldségeket, és a hajtogatható sztanioladapter segítségével tükörtojást, rántottát, omlettet is süthetünk. Rendelje meg most! Amennyiben még ma megrendeli, a Scarlett útivasalón kívül megkapja a hozzá illő sütőadaptert, első ezer megrendelőnknek pedig elküldjük még a Hausmeister készletet, hogy élvezhesse a kontakt grill felülmúlhatatlan praktikumát.

Vote it up
77
Tetszett?Szavazzon rá!