Számít a szavuk

Valamennyien őszintén törődnek másokkal, és a maguk módján jobb hellyé tették ezt a világot. Ő például egy katona életét mentette meg

Kapcsolódó cikkek

Ingrid Loyau-Kennett, az alkalmi hősnő
Tavaly májusban egy délután az 53-as busz Délkelet-London utcáin haladt. Az alsó szinten ülő Ingrid Loyau-Kennett az ablakon bámult kifelé.

A 48 éves, francia származású nő hazafelé tartott, miután meglátogatta két gyermekét. Ám amikor a busz rákanyarodott egy forgalmas utcára, kénytelen volt – ahogy később ő maga mondta – „farkasszemet nézni a gonosszal”.

A busz váratlanul megállt, és az asszony egy férfit látott az út közepén heverni, jókora vértócsában. Úgy vélte, egy baleset áldozata lehet, ezért leszállt a buszról elsősegélyt nyújtani. De amikor ki akarta tapintani a mozdulatlan férfi pulzusát, egy revolvert és henteskést szorongató alak förmedt rá: – Ne nyúljon hozzá! Menjen innen!

Loyau-Kennett valójában egy brutális támadás következményét látta, amelynek áldozata egy szolgálaton kívüli brit katona, Lee Rigby volt.

A merényletet két iszlám radikális követte el, akiket felbőszített az afganisztáni brit katonai jelenlét.

Ami ez után következett, az az egész világsajtót bejárta. Loyau-Kennett nem futott el és nem is kuporodott össze rettegve, hanem szóba elegyedett a férfival, azt remélve, hogy így sikerül lekötnie a figyelmét és nem fog rátámadni másokra, például az eseményeket távolabbról szemlélőkre, akik között több gyermek is volt.

Tíz hosszú percen át beszélgetett a haldokló katonával és a támadójával. Miközben a közeledő rendőrautók szirénáinak hangjára várt, a brit külpolitikáról vitatkozott a fegyveressel, hogy az ne figyeljen másra.

Miután megérkeztek, a rendőrök láblövésekkel terítették le a két támadót, Loyau-Kennett pedig visszaszállt a buszra, és nyugodtan folytatta az útját. Csak akkor kezdett ráébredni, miben is vett részt, amikor a fia sms-ben megírta, hogy az internet azzal a fotóval van tele, amelyen ő beszélget az egyik merénylővel.

– A történetem iránti érdeklődés egészen elképesztő volt – mondja. – Bizonyos tekintetben még magánál az eseménynél is döbbenetesebb. Hónapokba telt, mire az életem visszatért a rendes kerékvágásba.

Azóta vagy 75 ezren írtak alá egy internetes petíciót, amely a bátorságának elismerését követeli.

– Nem hiszem, hogy bátor dolgot tettem volna. A második világháborúban az emberek naponta tettek ilyesmiket. Ösztönösen cselekedtem, ugyanúgy, mintha bárki más feküdt volna sebesülten, jajgatva a földön. Anya vagyok.

A magyar orvos új módszert talált az emlőrák korai kimutatására

Dr. Tabár László, az egészségügyi úttörő
Az elmúlt 40 évben az orvosok jelentős előrelépéseket tettek az emlőrák kezelése terén. Ez nagyrészt egy ősz hajú doktornak köszönhető, akit „a mammográfia atyja”-ként is szoktak emlegetni.

Dr. Tabár László 70 éves kora ellenére annyit dolgozik, hogy az egy fiatalabb embert is kimerítene: kutat, tanít és vitázik azokkal, akik bírálják a szűrővizsgálatot, amelynek elterjesztéséért oly sokat tett.

– Egyszerűen nem a szokásos normák szerint élek – mondja –, a munkámat pedig azért folytatom, mert szeretem.

Tabár az egyetem elvégzése után Magyarországon kezdett az emlőrákkal foglalkozni.

– Rájöttem, hogy viszonylag lassan kifejlődő betegségről van szó – mondja. – Azt mondtam magamnak: meg kell próbálnunk minél korábban felismerni.

1978-ban, 34 éves korában szerezte meg a PhD-fokozatát, miután úttörő jellegű munkát végzett a mammográfiás röntgenfelvételek korai stádiumú emlőrák kimutatására való alkalmazása terén. Ámde nem volt rá tudományos bizonyíték, hogy a szűréssel csökkenthető lenne a betegségben szenvedők halálozási aránya.

– Azt hiszem, a megfelelő ember voltam a megfelelő időben és helyen – meséli arról, hogy meghívást kapott Svédországba, egy nagyszabású vizsgálat lefolytatására. Mintegy 133 ezer nőt véletlenszerűen két csoportra osztottak, és az egyik csoportnál végeztek szűrővizsgálatot, a másiknál nem.

Tabár naponta legalább 200 mammogramot tanulmányozott át. Amikor – az ő szavaival élve – „rákbébiket” talált, az érintett nőknél kisebb műtétet végeztek a daganatos sejtek eltávolítására. A cél annak meghatározása volt, hogy a szűrővizsgálaton átesők körében szignifikánsan csökken-e az emlőrák miatti halálozási arány. Nos, 30 százalékkal volt alacsonyabb.

– Igen jelentős volt a hozzájárulása – mondja Stephen Duffy professzor, a Londoni Egyetem munkatársa, aki a svéd programban együtt dolgozott Tabárral. – Annak a vizsgálatnak világszerte rendkívüli hatása volt.

A tömeges szűrés azonban mind a mai napig vitatott. Bírálói szerint gyakran ad hamis pozitív eredményt, így sok nő veti alá magát szükségtelen műtétnek. Tabár doktor azonban kitart amellett, hogy a szűrés életeket ment. – A rákbébik miatt kezelt nők várható élettartama megegyezik azokéval, akiknek nincs rákjuk. Szerintem ez fantasztikus eredmény.

Az olasz fizikus a világ legnagyobb tudományos projektjét vezette

Fabiola Gianotti, a kísérletező tudós
Amikor a Nobel-bizottság a brit Peter Higgsnek és a belga François Englertnek ítélte oda a 2013-as fizikai Nobel-díjat, azzal közvetve egy kivételesen ragyogó elméjű és örökvidám olasz elméleti fizikus, Fabiola Gianotti munkáját is elismerték.

Higgs és Englert még az 1960-as években felvetették egy olyan szubatomi részecske létezését, amely megmagyarázhatja azt az alapvető kérdést, miért van tömege az anyagnak.

Elméletük igazolására azonban csaknem 50 évet kellett várni. 2012. július 4-én a CERN – a Genfben működő európai atomkutató intézet – munkatársai bejelentették: megtalálták e részecskét, amely nélkülözhetetlen az univerzum működésének megértéséhez.

A teljes projektet – amelyet a „modern tudomány legnagyobb vadászataként” is jellemeztek – az 53 éves Gianotti vezette. A mintegy 3000 tudós munkáját irányító nő felügyelte azon két kísérlet egyikét, amelyek igazolták a „Higgs-bozon” vagy más néven az „isteni részecske” létezését.

Pedig megeshetett volna, hogy Gianotti soha nem megy laboratóriumnak még csak a közelébe sem – az iskolában nem is tanult tudományt.

– Imádtam a történelmet, és nagyon jó történész lehetett volna belőlem – mondja Gianotti, aki genfi otthonában lazításként nagy becsben tartott zongoráján játszik Schubert-darabokat.

A nemrég az ENSZ-főtitkár, Ban Ki Mun tudományos tanácsadó testületébe is kinevezett Gianotti az egyetemen csak kíváncsiságból vette fel a fizikát. – Érdeklődő gyermekként mindig rengeteget kérdeztem. Úgy gondoltam, a fizika talán segít majd megtalálni néhány választ.

Ekkor még nem is sejthette, hogy egy nap ő is segít majd megfejteni a kísérleti fizika egyik legnagyobb kérdését annak igazolásával, hogyan lehetséges a világegyetem létezése.

– De amit tudunk, az még mindig nagyon kevés ahhoz képest, amit még ki kell derítenünk – mondja.

Évtizedekbe telhet, amíg a Higgs-bozon megtalálásához hasonló, úttörő jellegű fizikai felfedezések hasznát a mindennapokban is érezzük majd. De akkor aztán alapvetően megváltoztathatják az életünket.

– Számomra ez a munka remek tudományos kaland, egyúttal az emberiség kalandja is – magyarázza.

A két svéd feltalálta az „audio- YouTube-ot”Alexander Ljung és Eric Wahlforss, az internetes újítók
Barack Obama éppúgy használja, mint Beyoncé. Alexander Ljung azonban a hírességek felsorolása helyett inkább a lenyűgöző statisztikákkal igyekszik érzékeltetni a Soundcloud.com sikerét. Ennek az internetes platformnak – ahogy ő nevezi, az „audio-YouTube-nak” ma mintegy 250 millió felhasználója van. Az ötlet 2007-ben született meg az ő és a másik alapító, Eric Wahlforss agyában.

A Soundcloud központja Berlinben van, és messze ez a legnagyobb sikersztori, ami a német fővárosban kezdődött startup-lázból eddig született.

– Berlint mindig is az jellemezte, hogy másként próbálták csinálni a dolgokat. Újító, dekadens és punkos város – mondja Ljung.

Az nyilvánvaló, hogy a harmincas éveik elején járó két svéd fiatalember igen ambiciózus, de a Soundcloud elképesztő ütemű növekedése kellő okot is ad az önbizalomra.

– Mindannak, amit csinálunk, a közösség áll a középpontjában – magyarázza Wahlforss.

– A Soundcloud segítségével a világon bárki megoszthatja az általa készített hanganyagokat. Legyen az zene, a gyerekeivel folytatott telefonbeszélgetések felvétele vagy éppen Obama beszéde – teszi hozzá Ljung.

Jelenleg percenként 12 órányi zenét és hangfelvételt töltenek fel a Soundcloudba.

– A Soundcloud abból a felismerésünkből született, hogy a szövegekhez, képekhez és videofelvételekhez képest a hangok szinte érintetlen területnek számítanak az interneten – meséli Wahlforss, aki ipari közgazdaságtanból szerzett mesterdiplomát. – Elhatároztuk, hogy megszüntetjük a világháló „némaságát”.

Az oldal egyelőre még nem nyereséges, de már mintegy 200 országból érik el, s felhasználóinak száma napi 70 ezerrel nő.

– Így utólag már látszik, hogy gyorsabb tempóban is megvalósíthattuk volna az elképzelésünket, de mára, azt hiszem, már minden elég gyorsan halad – mondja Wahlforss.

Az osztrák nő bécsi hajléktalanokat ment meg a hidegtőlCecily Corti, a közösségi munkás
Bár az ő korában a legtöbben inkább már lassítanak, a 73 éves Cecily Corti kitartóan küzd a bécsi hajléktalanok jogaiért.

Még ma is hetenként legalább két éjszakát dolgozik a hajléktalanok és rászorulók segítésére létrehozott valamelyik projektben. E tevékenysége mellett minden más a háttérbe szorul.

– Bár ősz a hajam, nem érzem a koromat, és amíg ez így marad, nem látom okát, hogy lassítsak – mondja.

Legújabb, tavaly májusban indított projektje keretében 10 közösségi lakás épül, amelyeken hajléktalanok és egyetemisták fognak osztozni.

Az elképzelés lényege az, hogy miközben a diákok hasznos élettapasztalatokat tanulhatnak el hajléktalanoktól, fiatalságukkal és energiáikkal segítenek talpra állni hátrányos helyzetű lakótársaiknak, hogy azok dolgozni kezdjenek és visszatérjenek a normális életvitelhez.

– Ez valójában nem is jótékonysági projekt – mondja Corti. – A diákok nehezen találnak szállást, és persze a hajléktalanoknak is szükségük van a lakóhelyre, tehát nagyon is valós szükséglet miatt kerülnek ide. A kétféle, igen különböző csoport keveredésének egész sor váratlan és kedvező eredménye is van.

A 20 éve özvegy asszony akkor talált új értelmet az életének, amikor egy grazi pap arról mesélt neki, milyen nehéz helyzetben vannak a hajléktalanok, s hogy ez mennyire rombolóan hat a hangulatukra és a reményeikre.

Corti 2003-ban alapította meg a „Vinzenz Közösség, St. Stephan” nevű, a hajléktalanoknak szükséglakásokat kínáló projektjét. Azóta számos díjjal jutalmazták a munkáját. A csoport szóvivője így beszél róla: – Csodálatos ember, aki a többieket helyezi önmaga elé. Valamennyiünkre lelkesítően hat a példája.

Ő maga csak ennyit mond: – Csupán meg akartam adni bizonyos emberek számára az olyan, alapvető szükségleteket, mint a fedél a fejük fölött, az étel a tányérban és a lehetőség a társadalomba való visszatérésre.

A holland diák ételt és takarókat szállított a polgárháború dúlta Szíriába

Wijbe Abma, a segélyaktivista
Wijbe Abma, a 21 éves holland diák 2012 októberében egyetlen hátizsákkal felszerelve tartott hazafelé Ázsián át. Tanulmányai egy részét Dél-Koreában folytatta, s azok végeztével az utazásnak ezt a módját választotta.

A török–szír határon fekvő Antakya városába érkezve azonban az emberi szenvedés és nyomor egyre duzzadó tengerében találta magát.

A szomszédos Szíriában kirobbant polgárháború elől menekülők sok nehézséget voltak kénytelenek elviselni, és meglehetősen elkeseredettek voltak. Abma egyiküktől, az Aleppóból érkezett Alitól megtudta, hogy a fia az ágyúzások áldozatául esett.

– Döbbenten hallgattam a történetét – mondja Abma. – Ali elmesélte, mennyire nehéz az ártatlan polgári lakosság élete, akik képtelenek szabadulni az erőszak, a hideg, az éhség és a bizonytalanság gyilkos örvényéből. Szerettem volna tenni valamit, hogy segítsek.

Wijbe Törökországban maradt, és afféle egyszemélyes segélyszervezetté vált. Először a saját megtakarított pénzéből vett száz takarót, amelyeket aztán a határon túl fekvő, háború dúlta Aleppóban osztott szét.

Nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy felkeltse a holland sajtó érdeklődését az ottani helyzet iránt, s egyre több adomány érkezett a PayPal-számlájára.

A fiatalember néhány hónap alatt közel 100 ezer eurót gyűjtött az alapvető szükségletekben is hiányt szenvedő szírek megsegítésére. Nekifogott, hogy a pénzből ételcsomagokat állítson össze.

Összesen 5400 dobozt osztott szét, 78 tonna élelmiszerrel. Kilenc hónap alatt nyolcszor vitt segélyeket Aleppóba.

Ma már ismét egy utrechti főiskolán tanul. Adománygyűjtő honlapja utolsó bejegyzésében ezt írta: „Abban bízom, hogy elsősorban nem segítséget vittem, hanem reményt. Remélem, hogy a szír civilek tudják: nem feledkeztek meg róluk.”

Vote it up
226
Tetszett?Szavazzon rá!