Szója, a szuperétel

Tápanyagokban rendkívül gazdag, ráadásul az egyetlen hüvelyes növény, amely teljes értékű fehérjét tartalmaz

Mit kell tudni a szójáról?
A szójabab eredetileg Délkelet-Ázsiából származik, ám ma már az össztermelés 55 százaléka az Egyesült Államokból kerül ki. A szójabab számtalan módon feldolgozható. A tofu például hasonlóan készül, mint a sajt (azaz a szójatej koagulációja után kicsapódott túró összenyomásával); a tradicionális japán fűszerként ismert miso voltaképpen erjesztett szójakrém; míg a szójaszósz a miso előállításának mellékterméke; a tempeh pedig erjesztett és főzött szójabab.

A szója gyógyító ereje
Egy csésze főtt szójabab akár 6 gramm rostanyagot is tartalmazhat, illetve kiváló teljes értékű fehérjeforrás is. Amiért igazi kincs a szójabab, az a benne található fitoösztrogén, az izoflavonoid: csökkentheti a hőhullámokat, gátolhat bizonyos hormonfüggő rosszindulatú daganatokat, mint az emlő- és a prosztatarák, továbbá vérnyomáscsökkentő és csontsűrűség-javító hatást is tulajdonítanak neki. Csökkentheti a szívbetegségek esélyét is, ha húsok és zsíros tejtermékek helyett fogyasztja – ami nem is olyan nagy kihívás, hiszen a megfelelően elkészített szója szinte mindenféle ételt helyettesíthet a hústól kezdve (gondoljon például a szójafasírtra) a tejen át (szójatej) a dióig (szójadió, ami nem más, mint sült szójabab).

A feldolgozatlan szójás ételek, mint a tofu, a szójadió és a szójatej több izoflavont tartalmaznak az olyan feldolgozott szójás termékeknél, mint például a szójaszalonna vagy a szójakolbász, amelyeket vegetáriánusoknak igyekeznek eladni.

Mi az ajánlott mennyiség?
Nincs pontos határvonal meghúzva, egyes hozzáértők napi 25 gramm szójafehérjét ajánlanak, mások az állati fehérje teljes leváltása mellett érvelnek, legalább heti két nap erejéig.

Vote it up
364
Tetszett?Szavazzon rá!