Szökés Európába

Ismerje meg az eritreai kopt keresztény Fanus történetét, akinek el kellett menekülnie a hazájából. Valódi biztonságot csak Európában remélhetett

Kapcsolódó cikkek

A roskatag halászhajón 518 elkeseredett ember szorongott. Mindegyikük 1260 eurót (közel 400 ezer forint) fizetett, hogy Líbia partjaitól indulva átkeljen a Földközi-tengeren Európába, ahol új életet kezdhet. Köztük volt Fanus.

A 18 éves eritreai lány 2013. október 3-án a hajnali órákban felment a fedélzetre, hogy megszabaduljon a fojtogató melegtől és az összezsúfolódott tengeribetegek szagától. Nem egészen egy kilométerre pislogó fényeket látott. A népszerű nyaralóhely, Lampedusa szigete volt az, a Líbiához legközelebb eső olasz felségterület. A lány mögött 18 hónapnyi veszélyes út állt. A fedélzeten izgatott emberek gyülekeztek.

A 36 órás tengeri út a végéhez közeledik. Hirtelen leáll a hajó pöfögő dízelmotorja. A hajófenék szivattyúja is felmondja a szolgálatot, ömlik be a víz. A kapitány képtelen újraindítani a motort. Benzint önt egy pokrócra, és meggyújtja, hogy segélykérő jeleket adjon le a parti őrségnek, azonban az üzemanyag kiömlik a fedélzetre, mire az lángra kap.

A rémült emberek átszaladnak a hajó túloldalára. A túlzsúfolt lélekvesztő rémisztő lassúsággal borulni kezd. Páran a vízbe esnek. Még több víz árad a hajóba. A fedélzet alatt rekedteknek nincs esélyük.

Fanus nem tud úszni. Karok és lábak százai csapkodnak körülötte, fuldoklók próbálnak a felszínen maradni. A lány a süllyedő hajó korlátjába kapaszkodik.

– Aztán a nyakamba csimpaszkodik egy férfi, és leránt a víz alá – meséli Fanus, aki újra átéli a borzalmakat. – Eltaszítom magamtól, aztán a kezemmel kutyaként hadonászva próbálok a felszínre jutni. Valaki kihúz a felborult hajóra.

Négyórás hánykolódás után Fanust kimentette a parti őrség, és kórházba szállították. Megmenekült, de mások nem voltak ilyen szerencsések. Aznap 363, jobbára eritreai menekült lelte halálát a tengerben.

A hajón lévő 90 nőből mindössze öt maradt életben. A katasztrófa híre bejárta a világsajtót. Az európai újságírók által összeállított adatbázis, a Migrants’ File szerint 2000 óta 25 ezer menekült halt meg, miközben kontinensünkre próbált bejutni. Többségük vízbe fúlt, amikor hajózásra alkalmatlan vízi járművük felborult vagy elsüllyedt.

A 2013. október 3-i baleset túlélőit Lampedusa partjaira viszik

Mi vette rá Fanust, hogy nekivágjon egy ilyen veszélyes útnak? Kopt keresztény családban, idilli körülmények között nőtt fel öt fivérével és a nővérével egy Etiópiával határos dél-eritreai kereskedővárosban. – Minden gyönyörű volt. Sok barátom volt, szerettem az iskolát, ahol sokat énekeltünk, és fociztam is az iskolai csapatban – mondja.

Aztán 2011-ben egy nap az akkor tizenöt éves Fanus élete egy csapásra megváltozott. Katonák vonultak be az iskolába, és összegyűjtötték a sorköteles diákokat. – Ijesztő, nagy börtönbe zártak minket sok más iskola tanulóival együtt.

A 6,2 millió lakosú Eritrea 1993-ban jött létre az Etiópiával vívott függetlenségi háború után. Ám a harcot vezető hősökből békeidőben kegyetlen diktátorok lettek, akik betiltották a választásokat, felfüggesztették az alkotmányt, és bebörtönöztek tízezer politikai foglyot.

1998-ban kötelező, határozatlan idejű katonai szolgálatot vezettek be a 17 éves fiúknak és lányoknak, akiket embertelen körülmények között tartanak. A lányokat gyakran megerőszakolják, és házasságra kényszerítik. A szökevényeket azon nyomban agyonlövik az eritreai katonák.

Fanust később szabadon engedték. A vékony, élénk tekintetű lányt túl fiatalnak találták. Most még. Az iskolába visszatérve a felsős osztályokban kevés diákkal találkozott. Barátai közül sokan a kaszárnyákban sínylődtek, a többiek pedig a katonaság helyett, amelytől csak középkorúként szabadulhatnának meg, a menekülést választották. – Ekkor jöttem rá, hogy el kell tűnnöm innen.

Szüleivel nem beszélte meg a döntését. Ők mindent megtettek volna, hogy maradásra bírják. Közeledett a 17. születésnapja, nem késlekedhetett. Fanus 30 éves legidősebb bátyja már elszökött Izraelbe. – Nem készítettem tervet – meséli Fanus. – Csak át akartam jutni a határon egy gyerekek számára fenntartott etiópiai menekülttáborba.

2012-ben egy tavaszi napon elindult otthonról egy szál farmerben és pólóban, s csak a diákigazolványát vitte magával. – Úgy gondoltam, ha diákként megállítanak, nem történhet velem nagy baj. Legfeljebb hazaküldenek.

Az eritreaiak nagy része számára lehetetlen útlevélhez, illetve kiutazó vízumhoz jutni. Havonta nagyjából ötezren hagyják el az országot illegálisan. Hozzájuk hasonlóan Fanus is gyalog vágott neki az útnak. Öt órával később a határ túloldalán etióp katonákkal találkozott, akik menekülttáborba vitték. – Azt hittem, ott biztonságban leszek.

Ám Fanus menekültként a legelvetemültebb bűnözők kezei közé került. Egyértelművé vált, hogy valódi biztonságot csak Európában remélhet, ahová az olasz vagy görög határon, illetve a marokkói partoknál lévő spanyol fennhatóságú Melillán és Ceután keresztül juthat be.

Az oda vezető út rettenetesen kockázatos, de ez nem riasztotta vissza az elkeseredett menekültek ezreit.

Fanus borzalmas körülmények között élt az etiópiai menekülttáborban, ahol kevés volt az ivóvíz, egy ágyra két-három ember jutott, és alig akadt ennivaló. Sokak példáját követve ő is elhatározta, hogy embercsempészekhez fordul. – Egy eritreai férfi azt ígérte, elvisz a szudáni Kartúmba, ha a családom kifizeti az út árát.

2013 júliusában egy éjjel a lány taxiba szállt. – Kivittek egy erdőbe a senkiföldjén, valahol Etiópia északi részén. A sok férfi között csak hárman voltunk lányok. Fel kellett szállnunk egy Toyota kisteherautó platójára, amelyre lefektettek, majd pokróccal letakartak minket, és gyümölcsöt szórtak ránk.

Öt nap múlva megérkeztek Szudán fővárosába, Kartúmba. – Mindenünk fájt, és a testünk csupa ragacs lett a gyümölcstől, úgy néztünk ki, mint akit festékkel öntöttek le.

Itt 1900 eurót (kb. 600 ezer forint) kellett összeszednie, hogy egy szudáni embercsempész átvigye Líbiába. – Adott egy mobilt, hogy telefonálhassak Izraelbe. Amikor mondtam a bátyámnak, honnan hívom, megdöbbent. „De hiszen még gyerek vagy! Ez nagyon veszélyes. Nem akarom, hogy ezt csináld”, kiáltotta.

Aztán beadta a derekát. Átutalta a megtakarított pénzét, így Fanus kifizethette az utazást, és új ruhát is vehetett. Egyike lett annak a 131 embernek (köztük 20 nő és egy hároméves kisgyerek), akik teherautókon vágtak a Szaharán át vezető útnak. Végállomásuk a 2700 kilométernyire lévő Tripoli volt, ahonnan hajóval akartak átkelni Olaszországba.

Líbiában a menekültek helyi csempészekhez kerültek, ám szinte azonnal elrabolták, majd 27 napig a hegyekben tartották fogva őket.

– Minden éjjel erőszakoskodtak a nőkkel, és amikor a velünk lévő férfiak védeni próbáltak minket, az emberrablók fejjel lefelé felakasztották őket, és a talpukat verték.

A lány lesüti a szemét. Nem akar további részletekről beszélni, azonban köztudott, hogy sok eritreai nőt benzinnel öntöttek le, hogy engedjenek az erőszaknak.

Szerencsére a bátyja kifizette a 2600 eurós (kb. 800 ezer forint) váltságdíjat, és végül Fanus 2013 szeptemberében eljutott Tripoliba, ahol 700 társával együtt egy mocskos, fedett udvaron várta, hogy feljusson egy hajóra.

Aztán arra a halászhajóra szálltak fel, amely 363 embert rántott magával a hullámsírba.
 

Európa dilemmája
Az EU a partjait elárasztó menekülthullámmal küzd

Miután Fanus hajója elsüllyedt, az olasz haditengerészet 2013. október 18-án beindította a Mare Nostrum műveletet a bajbajutottak megmentésére. 421 bevetés során a 32 hajóból, két tengeralattjáróból, helikopterekből és drónokból, valamint 900 fős legénységből álló csapat több mint 150 ezer menekültet mentett meg, és hozzájárultak 330 csempész bíróság elé állításához. Ám Olaszország nem tudta tovább állni a havi 9 millió eurós költséget, és november 1-jén leállították a Mare Nostrum műveletet.

A helyébe lépő Triton programot a Frontex nevű uniós határőrügynökség indította el. Ők mindössze hat vízi járművel, egy helikopterrel és két repülőgéppel látják el a Földközi-tenger 2,5 millió négyzetkilométeres területének felügyeletét, költségvetésük havi 2,9 millió euró. Mivel egyes politikusok szerint a humanitárius kereső és mentő tevékenység illegális átkelésre buzdította a menekülőket, a hangsúly a határok őrzésére került.

Mentést ma már csak az olasz parti őrség végez az ország felségvizein, illetve kereskedelmi hajók. Két héttel a Mare Nostrum leállítása után egy panamai teherhajó 477 embert mentett ki Szicília partjainál.

Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szerint a menedékkérők 90 százalékát tíz uniós ország fogadja be. – Egyes államok alig engednek be menekülteket. Ez szégyenletes.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) egy évvel Fanus hajójának elsüllyedése után nyilvánosságra hozta, hogy 2014-ben az október elsejéig terjedő kilenc hónap alatt 3000 menekülő fulladt a Földközi-tengerbe – legalább négyszer annyi, mint a teljes 2013-as évben. Az UNCHR becslése szerint idén tovább fog nőni a halálos áldozatok száma, hacsak az EU nem változtat a politikáján.

Fanus egyike volt annak a 14753 menekültnek, akik 2013-ban élve jutottak el Lampedusára, közülük közel 10 ezer érkezett Eritreából. A többi túlélővel együtt a sziget zsúfolásig megtelt menekültközpontjába vitték, ahol ruhát és ennivalót kaptak, illetve orvosi vizsgálaton estek át.

Fanus, aki poszttraumás stressztől és kínzó rémálmoktól szenvedett, több mint három hónapig ott maradt a központban. Ezután azt tűzte ki célul, hogy eljut Svédországba, ahol mintegy 45 ezer eritreai él, köztük a lány egyik rokona.

Az érvényben lévő szabályok szerint minden menedékkérőnek abban az országban kell maradnia – és abba az országba küldik vissza –, ahol belépett Európába. Valójában az olasz hatóságok szívesen szemet hunynak, ha a menekültek más országban akarnak letelepedni.

Fanus ennek ellenére félt a regisztrációtól, és égő műanyag zacskóval eltorzítva próbálta felismerhetetlenné tenni az ujjlenyomatát. Miután átszállították egy szicíliai menekültközpontba, megszökött, és hosszú útra indult: busszal, vonattal, valamint repülővel Róma és Milánó érintésével eljutott Barcelonába.

Útközben a bátyja és együtt érző olaszok támogatták, akik kifizették a csempészeket, valamint az úti okmányait, miközben egy csempész mobilon irányította a vonatállomások és repülőterek útvesztőjében.

Végül 2014. január 20-án érkezett meg a stockholmi repülőtérre. Közel két esztendő óta először aludt el félelem nélkül.
 

Fanus politikai menedékjogot és – életében először – érvényes útlevelet kapott. Állami segélyből él a Stockholmból néhány órás utazással elérhető Sundsvall városában, ahol iskolába jár, és három másik eritreai lánnyal közösen bérel egy lakást.

Ha ránéz az ember, tipikus 18 éves lányt lát, aki sokat focizik, és énekesnő akar lenni. – Svéd énekesnő! – teszi hozzá nevetve.

Öt testvére Belgiumban és Izraelben talált biztonságos otthonra. Fanus meglepően nyitott és bizakodó. – Igen, boldog vagyok. Elfogadom a sorsot, amelyet az Úr szán nekem.

Aztán elkomorul az arca. Egy éve süllyedt el a halászhajó. – Bárcsak legálisan utazhatnának a menedéket keresők, hogy elkerülhessék a veszélyt. – Már folynak a könnyei. – Soha nem fogom elfelejteni. Egy asszony a hajón szülte meg a gyermekét. Mindketten megfulladtak.

Vote it up
242
Tetszett?Szavazzon rá!