Szerelem, szerelem

Évről évre megható, mulatságos és felemelő történeteket közlünk boldog egymásra találásokról

Megjelent: 2010. február

Kapcsolódó cikkek

Ünnepek után csengett a telefon. Laci volt az. Randevúra hívott, egy erzsébeti eszpresszóba, én pedig igent mondtam. Lázasan készülődtem, mint egy fiatal lány, aki szeretne tetszeni.

És akkor az eszpresszó eldugott kis asztala mellett megtörtént a csoda. Már az is meghatott, hogy egy szál virággal várt rám. Mind a kettőnkön látszott az izgalom. Laci éppen dohányzott, de alighogy letelepedtem, el­nyomta a cigarettát. Azt mondta, megfogadta, hogy ha eljövök a randevúra, leszokik a cigarettáról. Be is tartotta ígéretét.

Engem ez a kapcsolat, valamint az uszoda – ahol róttam a hosszokat – gyógyított meg.

Azóta húsz év telt el, néha vitákkal, összezördülésekkel tarkított, de gyönyörű házasságban. Ma már tudjuk, hogy soha sem szabad feladni. Soha nem késő új életet kezdeni, egyesíte-ni két csonka családot, és együtt, egymást segítve élvezni a társas kapcsolat minden szépségét.
Tóthné Morvay Márta, Budapest

Mese, mese, mátka
Egyszer volt, hol nem volt, a Kárpátok üveghegyein innen, a Dunán éppen csak túl, az Úr 1980. esztendejének őszén is megkezdődött a tanév. A budakalászi általános iskola I. a osztályában Mária néni szigorú, de jóságos tekintetétől övezve harmincadmagával elfoglalta helyét a fapadokban a kis Emese és Máté is.

A nebulókat az első tanévben még lekötötte a betűvetés, az olvasás és a számolás elsajátítása, de a második osztályban már megismerték egymást a lányok és a fiúk – és szerelembe is estek. Egyszer csak Orsi megkérdezte Emesét, hogy neki melyik fiú tetszik az osztályból. Emese azt mondta, hogy vagy a Tóni vagy a Máté. A válasz persze eljutott Mátéhoz, aki azt felelte, hogy neki is tetszik Emese. Aztán – Máté szerint – már alsósként megtörtént a gyűrűhúzás, mégpedig a kíváncsi tekintetek elől rejtőzködve, az iskolaépület pincelejárójában, egy gumicukor műanyag karikatartójával. – Így ha történik valami, és elválnak útjaink, felnőttként is megismerjük egymást – magyarázta Máté.

A nem jóslatnak szánt kijelentés valósággá vált: sok-sok évre elveszítették egymást szem elől. 15 évesen találkoztak még, amikor Máté egy levélből megtudta, hová jár Emese középiskolába, és egy reggel lecövekelt a suli előtt, izgatottan várva, megismerik-e még egymást. Emese jött is – csak sajnos sietett, mert kémiából felelt, úgyhogy megbeszéltek egy későbbi találkozót. A létrejött randevút azonban több nem követte.

Közben meg, ahogy a mesében és a valóságban is szokott, telt-múlt az idő. Tizenöt évvel később egy internetes közösségi portálra hívták meg Mátét. A honlap keresőjébe beírta a világhálón addig hiába kutatott nevet. Emese szintén kereste Mátét a virtuális térben, de nem hitte, hogy a találatként kapott név azonos lenne gyermekkori szerelmével.

Máté a két azonos néven lelt Emese egyikének – leginkább megérzés alapján – küldött egy e-mailt, hogy ismerhetik-e egymást. Várta a hírt, több hétig, mindhiába… Emese nem látogatta az oldalt, de amikor néhány héttel később belépett a portálra, bizony megtalálta Máté levelét. Nyomban választ fogalmazott, és 2003. július 14-én találkoztak is. És másnap megint. Azután Emese egy hétre elutazott Horvátországba nyaralni a családjával, de képeslapon küldött Máténak „tengert” – így írta.

Kapcsolatuk ismételt kezdetének harmadik évfordulóján Máté – több mint húsz évvel az első gyűrűhúzás után – újból megkérte Emese kezét. (Erre már Emese is emlékszik!) 2008. augusztus 16-án házasságot kötöttek, mostanában pedig már kislányukat ringatják…

S nincs még itt a mese vége – nem is kell elfutni véle!
Sulyok Máté, Budapest

Vote it up
980
Tetszett?Szavazzon rá!