Az aligha kétséges, hogy a férfiember imádja asszonyát, de ki tudja, miféle kötelezettségeket kell majd vállalnia? Íme, néhány ötlet:
Vállalom, hogy
• Csakis olyan alkatú nőkkel flörtölök, mint az én drágaságom, nála vékonyabbal sohasem.
• Elgyönyörödve nézem, ha a vacsoraasztalnál mindenki az ő egyik – általam százszor hallott – viccén kacag.
• Sohasem furikázom negyed tanknál kevesebb üzemanyaggal, mert tudom, hogy ez őt mérhetetlenül aggasztja.
• Nem köhögök, nem tüsszentek és más módokon nem tudatom létezésemet az aktuális kedvenc tévésorozat adásai alatt.
• Bár eltérően vélekedünk egykori osztálytársamról, Tonyról, zokszó nélkül és saját zsebből fizetem a látogatása alatt bekövetkezett sajnálatos káresemények költségeit.
• Megjegyzés nélkül hallgatom kedvenc, nyirvákoló énekeseit.
• Nem adok útbaigazításokat, ha ő vezet – ezzel mintegy elismerem, hogy akkor is elboldogul valahogy, ha én nem vagyok jelen.
• Beletörődök abba, hogy háromszor egy héten nála van a távirányító.
• Nem rántom vissza az utcasarkon, ahol szerintem épp egy autó alá lépett volna, s imígyen hajlandó vagyok elismerni, hogy akkor is sikerül valahogy életben maradnia, ha nem vigyázok rá.
• Nem javítom ki, ha pontatlan szöveggel énekel dalokat.
• Soha nem mondom kártyázás közben, ha ő a partnerem: „Micsoda hülye licit ez!” – még akkor sem, ha ez száz százalékig igaz.
• Pókerarccal rendelek magamnak édességet a vendéglőben, miután ő illedelmesen visszautasította, jóllehet pontosan tudom, ki fogja végül sebesen bekebelezni.
• Soha nem számolom ki külön az ő távolsági hívásainak összegét.
• A szemem se rebben a többes szám első személy használatától, ha valamilyen kimerítő munkáról mesél a nővérének, melyet egyedül én végeztem el. Például: „Vasárnap megjavítottuk a kerítést”.
• Megtanulom az összes fura családi kifejezésüket, s ezeket a gyermekeinknek is megtanítom, hogy fennmaradjon e sajátos tradíció.
• Végignézem, amíg felpróbál öt, hajszálra egyformának tűnő fekete topot, s csak utána kezdek vadul helyeselni: „Tényleg a második a legjobb!”.
• Éberen figyelem azonban a legapróbb különbségeket, s buzgón egyetértek, ha netán mégis a Négyes Számú Fekete Topot választja, mert közben meggondolta magát.
• Nem próbálom a magam pártjára állítani a barátait késhegyig menő lakberendezési vitákban.
• Miután elmeséltem, mi történt a munkahelyemen, olykor tőle is megkérdem, hogy mi újság odabent.
• Ha egyszer majd rám tör a férfiklimax, nem veszek sportautót és nem kezdek ejtőernyőzni tanulni.
• Viták végén tartózkodom a „bocsánat” szó legnépszerűbb változatainak használatától – úgyis mint: az alig hallható bocsánat, az elordított bocsánat, avagy a feltételes bocsánat („Ha Te ezt úgy értetted, akkor bocsánat…”)
• Soha, még a vita hevében sem veszem számra a következő mondatot: „Egyre jobban hasonlítasz az anyádra”.
• A következő hatvan évben meglepve, örvendezve és lelkesen fogadom minden egyes új frizuráját.
• S végül, ami a legfontosabb: káprázatosnak és szexinek fogom tartani őt, viseljen bármilyen rusnya edzőcipőt és szabadidőruhát is.
Hozzászólás