Szerződéstervezet házasulandó férfiaknak

Valószínűleg újszerű házassági szerződést kellene kötnünk, hogy kellőképpen felkészülhessünk a konfliktusokra

Kapcsolódó cikkek

Az aligha kétséges, hogy a férfiember imádja asszonyát, de ki tudja, miféle kötelezettségeket kell majd vállalnia? Íme, néhány ötlet:

Vállalom, hogy

Csakis olyan alkatú nőkkel flörtölök, mint az én drágaságom, nála vékonyabbal sohasem.

Elgyönyörödve nézem, ha a vacsoraasztalnál mindenki az ő egyik – általam százszor hallott – viccén kacag.

Sohasem furikázom negyed tanknál kevesebb üzemanyaggal, mert tudom, hogy ez őt mérhetetlenül aggasztja.

Nem köhögök, nem tüsszentek és más módokon nem tudatom létezésemet az aktuális kedvenc tévésorozat adásai alatt.

Bár eltérően vélekedünk egykori osztálytársamról, Tonyról, zokszó nélkül és saját zsebből fizetem a látogatása alatt bekövetkezett sajnálatos káresemények költségeit.

Megjegyzés nélkül hallgatom kedvenc, nyirvákoló énekeseit.

Nem adok útbaigazításokat, ha ő vezet – ezzel mintegy elismerem, hogy akkor is elboldogul valahogy, ha én nem vagyok jelen.

Beletörődök abba, hogy háromszor egy héten nála van a távirányító.

Nem rántom vissza az utcasarkon, ahol szerintem épp egy autó alá lépett volna, s imígyen hajlandó vagyok elismerni, hogy akkor is sikerül valahogy életben maradnia, ha nem vigyázok rá.

Nem javítom ki, ha pontatlan szöveggel énekel dalokat.

Soha nem mondom kártyázás közben, ha ő a partnerem: „Micsoda hülye licit ez!” – még akkor sem, ha ez száz százalékig igaz.

Pókerarccal rendelek magamnak édességet a vendéglőben, miután ő illedelmesen visszautasította, jóllehet pontosan tudom, ki fogja végül sebesen bekebelezni.

Soha nem számolom ki külön az ő távolsági hívásainak összegét.

A szemem se rebben a többes szám első személy használatától, ha valamilyen kimerítő munkáról mesél a nővérének, melyet egyedül én végeztem el. Például: „Vasárnap megjavítottuk a kerítést”.

Megtanulom az összes fura családi kifejezésüket, s ezeket a gyermekeinknek is megtanítom, hogy fennmaradjon e sajátos tradíció.

Végignézem, amíg felpróbál öt, hajszálra egyformának tűnő fekete topot, s csak utána kezdek vadul helyeselni: „Tényleg a második a legjobb!”.

Éberen figyelem azonban a legapróbb különbségeket, s buzgón egyetértek, ha netán mégis a Négyes Számú Fekete Topot választja, mert közben meggondolta magát.

Nem próbálom a magam pártjára állítani a barátait késhegyig menő lakberendezési vitákban.

Miután elmeséltem, mi történt a munkahelyemen, olykor tőle is megkérdem, hogy mi újság odabent.

Ha egyszer majd rám tör a férfiklimax, nem veszek sportautót és nem kezdek ejtőernyőzni tanulni.

Viták végén tartózkodom a „bocsánat” szó legnépszerűbb változatainak használatától – úgyis mint: az alig hallható bocsánat, az elordított bocsánat, avagy a feltételes bocsánat („Ha Te ezt úgy értetted, akkor bocsánat…”)

Soha, még a vita hevében sem veszem számra a következő mondatot: „Egyre jobban hasonlítasz az anyádra”.

A következő hatvan évben meglepve, örvendezve és lelkesen fogadom minden egyes új frizuráját.

S végül, ami a legfontosabb: káprázatosnak és szexinek fogom tartani őt, viseljen bármilyen rusnya edzőcipőt és szabadidőruhát is.

Vote it up
32
Tetszett?Szavazzon rá!