Szex, tinik és a web

Vajon tudják az érintett szülők, hogy gyermekeik milyen könnyen megtalálnak bármit a neten a szexualitásról?

Szórakoztatónak és egy kicsit pikánsnak ígérkezett, remek lehetőségnek arra, hogy Arto szorosabbra fűzze kapcsolatát barátaival a dél-finnországi kisvárosban, ahol éltek. Már mind sokat sugdostak a témáról, és nagyokat kuncogtak rajta. Szex! Meztelenség! Cicik!

Amikor a barátai arra panaszkodtak, hogy náluk nem kereshetők fel efféle oldalak, Arto azt mondta, menjenek át hozzá. Nem kérte a szülei engedélyét – talán nem akart belegondolni abba, hogyan is reagálnának. Egyébként pedig úgysem jöhetnek rá, nem igaz?

A fiúk Arto számítógépe köré tódultak. Elindult a film, és hamarosan olyan képek jelentek meg, amelyeket nem is igazán értettek: karok, lábak és más testrészek – némelyik ijesztően nagynak tűnt a monitoron.

A képektől izgatottan, ugyanakkor furcsán érezték magukat. Ez lenne az, amit a felnőttek – így a szüleik is – zárt ajtók mögött csinálnak? Amikor véget ért, elcsendesedtek, s lesütött szemmel oldalogtak haza.

Hát, ennyi volt – gondolta Arto. De tévedett. Eszébe sem jutott ugyanis, hogy könyvelő édesanyja ellenőrizni tudja a számítógépén, milyen oldalakat keresett fel. A szülei dühösek voltak – és meg is döbbentek. Egy egész hónapra eltiltották a számítógéptől.

Arto ekkor tízéves volt.
 

Mind megtapasztaltuk ezt – az első felfedezőutat a szexualitás és a korlátok rejtélyes területére, amelyet lassan kell megfejteni, amely ínycsiklandó tiltott gyümölcsre hasonlít, és – bár csak egy icipicit – veszélyes is. Akkoriban talán a szüleink autójának hátsó ülésén került rá sor, vagy a felnőtt nélkül tartott bulikon. Ha kérdéseket tettünk fel a szüleinknek, ők általában kerülték a részleteket. Gyakran csak amolyan általános válaszokat adtak, mint hogy „rendes lányok nem csinálnak ilyet”, „a fiúk csak egy dolgot akarnak” vagy „rossz híred lesz”.

Ma már egészen más a helyzet, mert megváltoztatta az internet és néhány olyan hordozható eszköz, mint az okostelefon.

Mint a világ más részein élő kortársaik, Európában is sok gyermek az internethez fordul, hogy mindent megtaláljon a szexről és a szexualitásról, amire csak kíváncsi – egyebek között mocskos képeket és filmeket is. A mai világban a szexet egyszerű árucikként kezelik, amelyhez bármikor hozzá lehet férni, és semmiféle cenzúra nincs, leszámítva a kurta figyelmeztetést: „Ha még nem múlt el 18 éves, kattintson ide.”

Az EU Kids Online 2010-ben egy 25 országban 25 142 gyermek bevonásával végzett felmérés alapján arról számolt be, hogy csaknem a negyedük látott már pornográf tartalmat az interneten vagy azon kívül – néhányan havonta többször is. Egy 2006-ban 471 tinédzser (13 és 18 év közötti fiatal) részvételével készített holland felmérés arra a megállapításra jutott, hogy minél gyakrabban nézegettek online pornót, annál inkább hajlandók voltak a szexet pusztán testi tevékenységnek tekinteni.

Két további, 2009-es holland vizsgálat pedig azt állapította meg, hogy azok a fiúk, akik kizárólag az internetről szereztek információkat a szexről, különösen nagy valószínűséggel utánozták az ott látott viselkedésmódokat ahelyett, hogy maguk szabták volna meg a saját határaikat és normáikat.

Ne legyenek illúziói: az online pornográf tartalmak nagyon távol állnak az apja Playboy magazinjától, amelyben a modelleket művészi pózokban fényképezték, és az ágyékuk mindig takarásban vagy árnyékban maradt. Az interneten a képek semmit sem bíznak a képzeletre.

Bamber Delver holland internet-szakértő szerint egy gyerek az internetes „tapasztalatai” alapján arra a meggyőződésre juthat, hogy kötelező rendkívül nagy hímvesszejűnek lenni, vagy hogy a szilikonnal felpumpált mell a normális. A gyerekek szexualitásról alkotott képére nagy hatással lehet a fiatalon látott pornográfia.

Egy 2011 tavaszán közzétett független brit jelentés készítői 520, hét és tizenhat év közötti gyermeket és 2000-nél is több szülőt kérdeztek meg; az utóbbiak közül sokan panaszkodtak arra, hogy a fiaikat megdöbbenti, amikor kiderül, hogy a lányoknak is van fanszőrzetük, mivel addigi tapasztalataik az interneten látott borotvált szeméremdombok bámulásában merültek ki.

A gyerekek által felkeresett oldalak közé tartozik például a cam4.com, ahol élő szexvideók láthatók, vagy a youporn.com, ahol a videofelvételek sztárjai „német ribancok”, „szőke latin-amerikaiak” vagy „kis mellű ázsiai leszbikusok”. – És ez csak kettő azon oldalak közül, amelyekről a gyerekek beszámoltak nekem! – sóhajt fel Delver.

– A szexuális felvilágosítás ma már nem a szülők és az iskola kizárólagos feladata. Ha nem vigyáznak eléggé, ez a tény módosíthatja egy gyerek szexhez és kapcsolatokhoz való hozzáállását. Elemberteleníti.

Terri Apter, a Cambridge-i Egyetem pszichológusa és oktatója a családon belüli dinamikával és a munka–család egyensúllyal foglalkozik. – Engem az zavar – mondja –, hogy mindez nagyon átitatja a kultúrát, és egyre több nő és fiatal lány véli úgy: attól értékes, ha csinos és kívánatos.

Egy 2006-os holland felmérés készítői 11 ezer fiatal (18 év alattiak) megkérdezése alapján megállapították, hogy sok lány túlzottan szexuális jellegű fényképeket posztol magáról a közösségi oldalakon, így a Facebookon. A lányok 9 százaléka nyilatkozta azt, hogy szexuális jellegű fotókat tett fel magáról, de már megbánta.

Vannak tizenéves lányok, akik a koruknál idősebbnek látszanak, sokat tudnak, és tapasztaltak. Ilyen például a 18 éves román Renée, aki vastagon kihúzza a szemét, szépségtapaszt visel, és könnyedén veti oda, hogy „természetesen” küldött és fogadott már „szexteket” (szexuális jellegű képeket és szövegeket) az okostelefonján. Mások inkább szorongók, mint Kata, a 16 éves magyar lány, aki azt hitte magáról, hogy leszbikus, mivel az interneten látott heteroszexuális jelenetek annyira hevesnek, durvának és érzés nélkülinek tűntek a számára.

Előfordul az is, hogy gyerekek többnek vannak kitéve, mint kellene. Közéjük tartozik a szintén magyar, 6 esztendős Oszkár, aki elpanaszolta a szüleinek, hogy 9 éves barátja furcsa dolgokat próbált művelni vele; kiderült, hogy a másik kisfiú azt utánozta, amit a bátyjával együtt megnézett, szexuális tartalmú filmekben látott.
 

Jacob, az öntudatos művészpalánta, aki a svédországi Rotebróban él, két éve, 14 évesen keresett fel először pornóoldalt. Az iskolában már minden gyerek arról beszélt. A 89.com-ról azt mondták, hogy vicces – sokkoló, furcsa és rém gusztustalan.

Az iskolából hazaérve bezárkózott a hálószobájába, számítógépe böngészőjébe begépelte a címet. A képernyőn szinte azonnal választási lehetőségek sokasága jelent meg: anális, orális, leszbikus, öreg és kövér, szőrös, feketék, szőkék, nagy mellűek, valamint kötözős videók, amelyek „igazi kínzást, igazi fájdalmat, igazi könnyeket” ígértek. Sőt, akadt ott anime-pornó is, nagy szemű, japános ihletésű rajzfilmfigurákkal, akik „vad szajhákként mindent megtesznek, amit a feleséged nem”.

Jacob azt sem tudta, hová nézzen. – Nagyon erősen hatott rám – meséli. – Olyan hatást keltett, mintha bármit megtehetnék.
 

A szülők semmiképp nem lehetnek naivak, mondja Bamber Delver. Nem hihetik, hogy fiaik és lányaik nem tudnak ezekről az oldalakról. Gondoljanak úgy a jelenségre, mint egy új „normális” felnőtté avatási szertartásra, amely azonban megfékezhetetlen vírusként terjed.

Tudván, miként változtatta meg az internet a gyerekek általános tanulási szokásait, nem kellene meglepődni azon, hogy szexuális nevelésükben is központi szerepet tölt be. A szex még ma is az a kínos kérdés, amelyet a felnőttek igyekeznek elkerülni, miközben oly könnyű felmenni az internetre, ahol a gyerek választ talál a kérdéseire és kielégítheti a kíváncsiságát.

Jennifer, a megfontolt 16 éves eindhoveni lány az internetet soha nem izgalomforrásnak tekintette, hanem inkább adatbázisnak, ahol bármikor választ találhat a saját vagy barátai kérdéseire. Például mi az a cumizás, a nyalás vagy a dildó. Ugyanakkor a szemét forgatja, ha olyan lányok internetes posztjait olvassa, akik attól félnek, hogy a barátjuk elhagyja őket, ha nem szexelnek vele. Már az ő barátnői is így gondolkoznak.

– Azt hiszik, ezt kell tenni ahhoz, hogy megtartsanak egy pasit – mondja. – Én vagyok az egyetlen, akinek van fiúja – már két éve –, de még nem állok készen a szexre. A barátnőim meg nem hisznek nekem.

Bár a tízévesnél fiatalabb gyerekek is találkozhatnak szexuális jellegű képekkel, csak kevés európai országban van kötelező nemi felvilágosítás az alsó tagozatosok számára. Így aztán ránk, szülőkre és a pedagógusokra hárul a feladat, hogy beszéljünk a gyerekkel, amint elég nagy ahhoz, hogy megértse, s ezzel olyan teret hozzunk létre, ahol biztonságban érzi magát.

– Nagyon fontos a kapcsolat fenntartása – mondja Gisela Priebe, a jelenséggel foglalkozó svéd tanulmány szerzője. – Bármit tett is a gyereke, annak ne legyen következménye. Arra fektesse a súlyt, hogy bármit elmondhat önnek, még ha az talán nem fog is tetszeni.

Sanderijn van der Doef holland pszichológus, egy igen népszerű, gyerekeknek szóló „szexkézikönyv” sorozat szerzője arra hívja fel a figyelmet, hogy a szülőknek és a tanároknak is meg kell ismerkedniük az internet jó és rossz oldalaival is, még mielőtt beszélgetést kezdeményeznének a gyerekekkel olyan témákról, mint az érzelmek, az emberi test, a szaporodás vagy éppen az önbecsülés fontossága.

– Meg kell tanítani őket kommunikálni és segítséget kérni – mondja. – Kezdjék korán, és akkor tudni fogják, hogy a szex sem tabutéma.

Vannak olyan internetes oldalak, amelyek világosan és egyszerűen magyarázzák el a szex és a szexualitás alapjait. Ilyen például a holland sense.info, ez a gyerekeknek szánt, fesztelen hangvételű tájékoztató oldal, illetve az amerikai Scarleteen.com.

– Jó, ha a gyerekeknek van egészséges választási lehetőségük is – véli Van der Doef. – Úgyis az interneten fognak információt keresni.

A finn Arto ma már 16 éves: megfontolt fiatalember, aki úgy gondolja, továbbra is az internet az egyetlen hely, ahol „jó és teljesen elfogulatlan információt” talál a szexről. A saját szexualitásával most ismerkedő tinédzsernek – nemrég jött rá, hogy biszexuális – különösen tetszik az, hogy az információ nem ítélkező jellegű. Egyébként pedig elkerüli a „furcsa dolgokat”, és eleget tud már ahhoz, hogy ne fogadjon el bármit első látásra.

– Már nem beszélek a szüleimmel a szexről, bár néha félig tréfásan megkérdezik, hogy próbáltam-e már – meséli.

Heves vitákat folytat viszont velük egyes kapcsolódó témákról. Nemrégiben például egy társasjátékot játszottak, amikor Arto elejtett egy megjegyzést arról, hogy a pénzzel rá lehet venni az embereket bizonyos szexuális dolgokra. – Először kiabálni kezdtünk, de aztán megnyugodtunk, és megbeszéltük – emlékezik vissza az esetre. – Azt hiszem, jó dolog, hogy egy családban ezt meg lehet tenni.

No és mi a helyzet Jacobbal, az immár 16 éves svéd művészjelölttel? Azóta az első pornóoldal-látogatás óta a szexről szerzett ismereteinek zöme az internetről származik – a barátai is küldenek neki linkeket –, ezek olykor meglehetősen szélsőségesek.

– Az egyiken egy nőt megerőszakoltak, vagy mi, és ilyen csápszerű izék vették őt körül – mondja. – Undorító volt.

De vajon mit gondolnak a barátaival arról, hogy ezek az oldalak a valós életet tükrözik-e? Jacob némi gondolkozás után válaszol. – Tudom, hogy van különbség – mondja végül. – De persze felizgatnak. És azt is tudom, hogy egyesek talán azt gondolhatják, hogy ez a valóság. Úgy értem, némelyik oldalon az emberek megjegyzéseket is írhatnak, és azok közt akadnak nagyon ostoba szövegek is!

Hosszú távon azonban nem ez az, amire igazán vágyik. Kapcsolatot szeretne, igazi érzelmekkel, sőt szerelmet is, bár tudja, hogy ez talán még túl nagy szó az ő korában. – Azt szeretném, ha a lánynak sötét haja lenne, és testpiercingjei – folytatja, majd megindító őszinteséggel még hozzáteszi: – Ja, és alacsonyabbnak kell lennie nálam. Márpedig én nagyon alacsony vagyok.

Vote it up
232
Tetszett?Szavazzon rá!