Szexcsevej tizenévesekkel

Akkor segíthetjük őket leginkább a helyes döntésekhez, ha őszintén, nyíltan beszélünk velük a nemiségről

Tudom, három kamasz – két lány meg egy fiú – édesanyjaként az én dolgom, hogy felvilágosítsam a gyerekeimet a nemiségről. Nevelési szakértők egyetértenek abban, hogy a tiniket akkor segíthetjük leginkább a helyes döntésekhez, ha őszintén, nyíltan beszélünk velük a szexről. Bár mi, szülők azt hisszük, csemetéink inkább bámulnák, mint ég porig a bevásárlóközpont, semhogy végighallgassák a „prédikálásunkat”, egy közelmúltbeli felmérés azt mutatja, a tinik tulajdonképpen igénylik, hogy szülőjük lényegretörő tanácsokat adjon nekik ezen a téren, még ha képeket vágnak és szellemeskednek is közben.

Az ám, de miként értessem meg velük a tartalmas, személyiséggyarapító kapcsolatok kialakításának fontosságát? A minap támadt egy ötletem, mialatt tizenöt éves lányom azon morgolódott, ez „tiszta gáz”, miért nem bírom végre megérteni, hogy neki akkor is tetszik a fiúja, ha kicsit zűrös, csúnyán beszél, ráadásul a srácot az ő szellemi fejlettsége helyett inkább az érdekli, mennyire fejlett „mellesleg”.

Azt feleltem, Isten mindannyiunkat íróknak teremtett, az életünk nyitott könyv, amelyben minden kapcsolat egy-egy fejezet, és rajtunk áll, hogy könyvünk „hősei” méltóak-e a szerepeltetésre. Csak az a bökkenő, hogy ha valami rossz döntést egyszer beleveszünk a történetbe, azt – a papírra vetett könyvvel ellentétben – többé semmiképpen nem szerkeszthetjük ki belőle.

Hozzátettem, hogy némelyik fejezet kellemes emlékű, mások azonban (remélhetőleg ezekből nem sok akad) fájdalmasak, de annál több bennük az életreszóló tanulság. A lényeg, hogy az ember ne felejtse el, a kezében tartja a tollat, és csakis ő maga határozhatja meg, miként alakul a cselekmény.

Szemem fénye természetesen lefitymálta a magyarázatomat, hogy micsoda régimódi szöveg, ő nem vevő rá. Csodák csodája, néhány nap múlva mégis szólt a fiúnak, hogy ne hívogassa többet. Úgy gondolta, jóban maradhatnak, de nem egymáshoz valók. Hetekkel később telefonon osztogatott tanácsokat egy barátnőjének, amikor ezek a szavak ütötték meg a fülemet: – Ez a te könyved. Az a lúzer nem érdemli meg, hogy szerepeljen benne.

Egy–nulla anyunak! Most már csak azért izgulok – mint minden szülő –, hogy csemetém története hepienddel záruljon.

Vote it up
298
Tetszett?Szavazzon rá!