Szexizmus a filmiparban

Carey Mulligan, A szüfrazsett című film sztárja arról, hogy miért nem viszik vászonra a nőkről szóló történeteket

A brit szüfrazsettek történetét feldolgozó első mozifilm nyitotta a londoni filmfesztivált tavaly októberben. Vajon miért kerülte el a stúdiók figyelmét eddig ez az izgalmas téma?

– Egyáltalán nem hiszem, hogy ez figyelmetlenség volt – mondja Carey Mulligan határozottan. – Szerintem a filmiparunk szexista, és a nőkről szóló történetek többségét nem viszik vászonra.

Mulligan – aki BAFTA-díjat és Oscar-jelölést kapott az Egy lányról című filmben nyújtott alakításáért, és a háborús területeken élő gyerekeket segítő War Child jótékonysági szervezet nagykövete – a filmben a mosónő és családanya Maud szerepét játssza. Bár a karakter kitalált, kulcsot ad a korabeli asszonyok megértéséhez.

– Az a jó Maud figurájában, hogy a történet elején még semmi köze az ügyhöz – magyarázza Mulligan. – Munkáscsaládban él a viktoriánus időkben. Nem érdekli a szüfrazsettmozgalom. De megismerve ezeket a nőket, az ő hatásukra megtalálja a saját hangját.

A film egyes jelenetei megrázók. A kezdő képsorokban a parlament előtt összesereglett, a szavazati jogukat biztosító törvény elbukása miatt feldühödött nők tömegét gumibotokkal felfegyverzett rendőrök brutálisan szétoszlatják.

Önt is érték meglepetések, amikor a szerepre készülve a nőmozgalmak múltját kutatta?

– Igen, sok minden meglepett – válaszolja. – Tudtam, hogy a nők éhségsztrájkoltak a börtönben, de amikor utánanéztem, pontosan mit is jelentett a „kényszeretetés”, megdöbbentem. Azzal sem voltam tisztában, mit takart az „anyagi javak megsemmisítése” mint tiltakozási forma. Képzelje el, hogy valaki bemegy a Victoria és Albert Múzeumba s késsel nekiesik egy festménynek!

Vagyis a nőmozgalmakról nemigen tanítanak a brit iskolákban?

– Emlékszem, volt egy oldal a törikönyvben a viktoriánus társadalmi mozgalmakról, de nem mélyültünk el a témában. Fiatal nőként egyáltalán nem éreztem büszkeséget, ha a szavazásról esett szó.

Carey Mulligan
Londonban született 1985-ben. A 2005-ben bemutatott Büszkeség és balítélet hozta el neki az ismertséget. Játszik színházban is, Londonban és a Broadwayn, továbbá tévésorozatokban is feltűnt. A War Child mellett a brit Alzheimer Társaságnak is nagykövete. Férje Marcus Mumford brit zenész, egy lányuk van.

Ha Mulligan elismert alakításaira gondolunk, könnyen elfeledkezhetünk a színésznőket sújtó hátrányos megkülönböztetésről. Pedig egyáltalán nem volt könnyű elérni ezeket a sikereket.

– Mielőtt leforgattam a Távol a világ zajátólt, 18 hónapig nem dolgoztam – árulja el. – Vagy olyan szerepeket vállal el az ember, amikhez nincs kedve, vagy vár. Korábban sokat játszottam, így megengedhettem magamnak, hogy kicsit félrevonuljak. De nem mindenki van ilyen kivételezett helyzetben.

Miközben a színésznői lét problémáit vitatjuk meg, tesztelünk: mondjunk olyan filmet, amelyben két emlékezetes női szereplő nem férfiakról beszélget egymással. Nagyon sok film kiesik a rostán, A szüfrazsett viszont az első öt percben felvetődik.

Mulligan rámutat a film még egy aktuális vonatkozására: Steed felügyelőre, aki kezdettől fogva megfigyelés alatt tartja a szüfrazsetteket, titokban fényképfelvételeket és dossziékat készít róluk.

– A londoni rendőrség ekkor használt először ilyen típusú titkos megfigyelési eszközöket, és éppen a nők ellen – mondja Mulligan. – A film az 1912-es események keretét használja, hogy arról beszéljen, amiben ma élünk. Soha egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy a múltról forgatunk történelmi filmet; az egész mai dolgokról szól.

A beszélgetés során végig érezni, hogy Carey Mulligan tudja: életének egyik legjobb színészi alakítását nyújtotta A szüfrazsettben. És tíz évvel a feltűnése után a csillaga még koránt sincs hanyatlóban.

Vote it up
124
Tetszett?Szavazzon rá!