Szikla a hullámok közt

Monemvaszia, a görög sziget egyszerre zord és barátságos, telis-tele titokzatos, felfedezésre váró helyekkel

Kapcsolódó cikkek

A sziget alacsonyabban fekvő része foltos és csíkos szörnyetegek birodalma. A házak között kóbor macskák tucatjai osonnak végig nesztelen léptekkel a kőburkolatú, szűk utcákon. A sült szaganaki sajt és a zöld fűszerek illatára a tavernák körül gyülekeznek néhány kegyelemfalat reményében. Ha kócos bundájukkal, bohókás pofájukkal sikerül elbájolniuk a turistákat, vagy egy-egy barátságos pincér vet nekik valami falatot, akkor szerencsésen alakult a napjuk. Egyébként csupán Szula Kasztaniasz gondoskodik róla, hogy megtömjék a bendőjüket.

Monemvaszia szigete Görögországban, a Peloponnészoszi-félsziget déli csücskénél található. Amikor az ember végtelennek tűnő kacskaringózás után a sziklás hegyoldalak szerpentinjeiről végre megérkezik a tengerpartra, szinte biztos, hogy első látásra beleszeret a titokzatos sziklahalomba, amelyet a helyiek csak Kasztrónak, azaz Erődnek neveznek.

Ennek az erődnek a falai 1400 éven át óvták a települést a normann, arab, oszmán és frank hadak támadásaitól, lakói pedig védték a Velence és Konstantinápoly közt húzódó fontos tengeri útvonalat.

Az apró település századokon át virágzott, mivel kulcsszerepet töltött be a tengeri kereskedelemben. A Monemvaszia név az „egyedüli bejárat” jelentésű görög szavakból származik, és arra utal, hogy egészen a 20. századig kereskedők jártak ide, hogy olívaolajjal és borral töltsék fel az itt horgonyzó, Nyugat-Európába igyekvő hajókat.

Ma csupán macskahordák őgyelegnek ott, ahol egykor ágyúk sorakoztak.

– Gyertek, cicuskák! – kiáltozza a 45 éves Kasztaniasz, és a karján lógó zsákból száraz tápot szór szét a házak sarkánál. Kasztaniasz állatjóléti felelős, ő gondoskodik a sérült vagy kóbor macskákról és kutyákról Lakónia prefektúrában, amelyhez Monemvaszia is tartozik.

A Krétai-tenger kristálytiszta vize úszásra csábít

A városka központjától mintegy tíz percre található állatmenhelyen Kasztaniasz és munkatársai több mint 600 gazdátlan kutyának adnak otthont. A macskákat egyelőre nem tudják elhelyezni, ehhez sem pénz, sem hely nem áll rendelkezésükre. Görögországban az állatjóléti szolgálat javarészt önkéntes alapon működik. Kasztaniasz mindettől függetlenül imádja a munkáját.

– Errefelé minden olyan más – mondja az erődítmény falai közt megbúvó csendes kisvárosról –, békés és romantikus…

Amikor csak teheti, gyalogosan járja végig azt a 400 méteres utat, amely a szigetet összeköti a szárazföldi településsel, Gefirával. Azokon a napokon, amikor kicsit lustábbnak érzi magát, felszáll a tízpercenként induló buszok egyikére. Gefirában lévő lakásának erkélyéről rálátni a sziklákra:

– Ezek mindig másképp festenek, attól függően, hogy az ember milyen szögből nézi őket.

Ha végzett a macskák etetésével, Kasztaniasz gyakran felgyalogol a Matoula étteremig, amelynek teraszán a szél szelíden belekap aranyló hajába és ahol mindig nagyon elégedettnek érzi magát. Rendel egy tál mezét (falatkákat, előételt) meg egy pohárka fehérbort.

A Matoula Monemvaszia legrégibb étterme: még a jelenlegi tulajdonosnő, Venetia Abertosz nagyanyja nyitotta meg hajdanán. A vendéglő teraszáról csodás kilátás nyílik a majd 100 méter mélyen elterülő tengerre. De ez a taverna csupán egy a sziklákon található tucatnyi étterem és kávézó közül.

Megéri felmászni az öreg fellegvárba, ahonnan csodás kilátás nyílik Monemvaszia falakkal körülvett kis városkájára és a 300 méter mélyen elterülő Krétai-tengerre

A környék magasabban fekvő részeire csak az látogasson el, akinek nincs tériszonya. Keskeny ösvény vezet fel a Monemvaszia közel 300 méter magas fennsíkján terpeszkedő öreg fellegvárig. A középkorban a citadellában ciszternarendszert, víztárolót létesítettek, sőt egy kis búzatáblát is műveltek, így harminc ember ivóvíz- és táplálékszükségletét voltak képesek fedezni egy-egy hosszabb ostrom idején. Egészen száz évvel ezelőttig mindig akadt néhány elszánt ember, aki folytatta a gazdálkodást a várban, ma már azonban csupán maroknyi lakosa van.

Őszintén szólva a szigetnek ez a kis középkori maradványa annyira magával ragadó és különleges hangulatú, hogy a közeli szárazföld elsőre szinte érdektelennek tűnik.

De csak elsőre. Lakóniának is megvannak a maga rejtett kincsei. Ilyen például a Kasztania-barlang, amely egyórás autóútra fekszik Monemvasziától délre. A görög mitológia szerint ez a barlang egykor Hádész, az alvilág istenének otthona volt.

A cseppkőbarlang a rovarkutatók számára is igazi különlegesség: ritka, tücsökszerű rovarok laknak itt, amelyek rendkívül hosszú csápjaik segítségével tájékozódnak, amúgy teljesen vakok és süketek.

Monemvaszia környékén az aktív nyaralás hívei is megtalálnak minden kedvükre valót: egymástól karnyújtásnyira mászásra alkalmas, meredek mészkősziklákat, jelzett turistautak hálózatát a Maleasz-Zobolo hegyen, rejtett cseppkőbarlangokat, mély hasadékokat.

Hová menjünk?
Szállás

Hotel Ardamis: 10 külön lakrész egy kőből épült házban. Kétszemélyes szoba reggelivel: 75 eurótól. Monemvaszia vára, tel.: +30/27320/61887
Kinsterna Hotel & Spa: luxusszálloda hatalmas fürdővel, tíz percre Monemvasziától. Kétszemélyes szoba 180 eurótól. Tel.: +30/27320/66300

Evés-ivás
Matoula étterem: A sajtos batyujuk kihagyhatatlan! Monemvaszia vára, tel. +30/27320/61660
Akrogiali taverna: bőséges meze-menü (különböző falatkák, például töltött cukkinivirág, paprika darált húsos töltelékkel). Monemvaszia, Fő utca, tel.: +30/27320/61056
Café & Bar Di Porto: Gefira halászhajó-kikötőjében. Mennyei a kávé és a fahéjas sütemény. Gefira, tel.: +30/27320/61625

Programok
Kasztania-barlang:
különleges cseppkőképződmények, ritka barlangi tücskök.
Elafonisszosz-sziget: Pountából félóránként indul a komp a szigetre.
Öreg őrtorony: Velanidiából a D11-es turistaúton.

Az egész napos mászás után pedig jólesik megmártózni a hűs tengerben – nem messze innen remek homokos strand várja a felfrissülni vágyókat.

Kasztaniasz ritkán hagyja el a lakóhelye vidékét. – Vasárnap délutánonként sétálni szoktam a hét kutyám valamelyikével. Legszívesebben persze mind a hét vele tartana a citrom- és narancsligeteken keresztül, legelésző kecskenyájak között vezető útján.

Ha Kasztaniasznak van rá ideje, lesétál Gefira kikötőjébe, és megenged magának egy kis kényeztetést: helyet foglal a Café Colonis teraszán, és rendel egyet az amygdalota nevű helyi különlegességből.

A porcukorral meghintett, félhold alakú mandulás sütemény olyan híres és olyan finom, hogy a Colonis tulajdonosa még Ausztráliába is szállít belőle.

Azokra a forró nyári napokra, amikor közel 40 fok meleg van, Kasztaniasz azt ajánlja, ússzunk egy nagyot a tengerben.

Monemvaszia sziklás partjainál rengeteg lépcső vezet a vízbe. Ha az ember besétál a tengerbe, akár a két kilométer hosszú sziget körülúszásához is kedvet kaphat.

– Csak meg ne ijedjen, ha elúszik az oldalán egy jókora teknős – figyelmeztet nevetve Kasztaniasz. – Errefelé tele a víz teknősökkel!