Szorosabb szálak

Miért kellene a fiataloknak és az időseknek újra közelebb kerülniük egymáshoz?

Egészen a közelmúltig a különböző nemzedékek képviselői általában sok időt töltöttek együtt. Manapság viszont jószerivel csak akkor vagyunk idősek társaságában, ha már mi is benne járunk a korban.

Azért van ez így, mert életkor szerint csoportokra oszlunk. Hároméves csemeténk háromévesekkel jár óvodába, tizenéves gyermekünk a többi tizenévessel együtt tanul, sportol, a nyolcvanasok pedig kortársaikkal vannak együtt az idősek otthonában.

Miért különítjük el az öregeket? Előítéletből, tudatlanságból, jobb megoldás híján. Olykor a fiatalok azért tartják távol maguktól az időseket, mert félnek az öregedéstől és a haláltól. Elméleti síkon könnyebb elviselni a halál gondolatát. Sokkal nehezebb közvetlen közelről látni szeretteink elenyészését. Néha olyan nehéz, hogy épp azok elől menekülünk, akiknek a legnagyobb szüksége lenne ránk.

Ez az elhatárolódás azonban számos probléma forrása. Ha összekerül tíz 14 éves, együtt olyan harciasak és durvák lesznek, mint A legyek ura szereplői. Ha viszont tíz olyan ember alkot csoportot, akiknek az életkora 2-től 80-ig terjed, ebben az esetben kor szerinti hierarchia keletkezik, amelyben mindenki segíti, tanítja a másikat. Újra össze kell kapcsolnunk a korcsoportokat, különben az egyén és a társadalom egyaránt sérül.
 

Szerencsére többen megtaláltuk már az utat az idősekhez, és rájöttünk, milyen sokat tudnak adni a fiataloknak.

Egy újságírónő olyan házba költözött a családjával, ahol zömmel idősek laknak. A gyerekei először nyűgösködtek, ám ő házi süteménnyel átküldte őket a szomszédokhoz bemutatkozni. A gyerekeknek hamarosan rengeteg új barátjuk lett; átjárnak a szomszédokhoz tereferélni, játszani. – Most már élvezik a társaságot – mondja az újságírónő.

Ugyanakkor a fiatalok is sokat tudnak adni az időseknek. Nemrég egy gondozóházban jártam, amikor egy látogató a kisbabájával érkezett. Mindenki odasereglett köréjük. Olyanok is kerekes széket kértek, akik már egy hete föl sem keltek az ágyukból. Még a máskor teljesen magukba fordulók is odafigyeltek a gyerekre. A kisbabák csodálatos módon ki tudják billenteni az embereket búskomorságukból.

Különösen fontos a nagyszülők szerepe. A biztonság és a folytonosság érzetét nyújtják unokáiknak. Ahogy a férjem mondja: – A nagyszüleimnek köszönhetem abbéli hitemet, hogy a dolgok végül mindig jóra fordulnak.

Egy tanárnő mesélte, hogy ő rögtön tudja, melyik diákjának van jó kapcsolata a nagyszüleivel

Sokaktól hallottam, hogy a nagyszüleik jobban odafigyeltek rájuk, mint örökké rohanó szüleik. – A szüleim mindig sürgettek, a nagyszüleim viszont lassabb tempóra ösztökéltek – mondta egy barátom. Egy tanárnő mesélte, hogy ő rögtön tudja, melyik diákjának van jó kapcsolata a nagyszüleivel: ezek a gyerekek csöndesebbek, nyugodtabbak, bizakodóbbak.

Egy festőnő – nevezzük Maeve-nek – a családi körön kívül, vallási és más közösségekben remélte megtalálni lelki nyugalmát. Valamelyik nyáron épp külföldre készült, amikor a nagymamája megbetegedett, és a család Maeve-et kérte meg, hogy gondozza. Tiltakozott, de nem volt más megoldás. Maeve odaköltözött a nagymamájához, hat hónapon át, egészen a haláláig ápolta, főzött neki és fürdette. Életében először törődött igazán valaki mással, nem csak önmagával. Ez az élmény többet változtatott az életén, mint megannyi terápia vagy guru.
 

Az én életem is sokat gazdagodott, amióta közel kerültem családunk idősebb tagjaihoz. Az elmúlt három évben hosszasan beszélgettem öt nagynénémmel, meghallgattam sok családi történetet, fényképeket nézegettem, a főztjüket ettem. Most már jobban megértem a szüleimet és hazám történelmét.

Ugyanakkor kezdek beletanulni az öregedés művészetébe is. Az utóbbi időben megértőbb, türelmesebb vagyok. Már átélem az öregkor sajátságos egyenletét: minél többet veszítünk, annál több szeretet jut arra, ami megmarad.

Csak akkor tudunk tanulni az idősektől, ha szeretjük őket – nem a távolból, hanem testközelben, ha velük élünk, együtt dolgozunk, együtt vagyunk a templomban, iskolában. Össze kell fognunk, hogy olyan közösségeket teremtsünk, melyekben törődhetünk egymással.

Vote it up
36
Tetszett?Szavazzon rá!