Szuperbacik az ember ellen

Ismerje meg, hogy miként küzdenek a világ legjobb mikrobiológusai az egyre veszélyesebbé váló kórokozókkal

Terjedhetnek a levegővel, szúnyogcsípéssel, tüsszentéssel, de érintés, műtéti beavatkozás vagy akár nem jól megmosott kéz útján is. A torkon, az orron vagy egy seben keresztül jutnak be a szervezetbe, hogy aztán lázat, ízületi fájdalmakat, tüdőgyulladást, vérmérgezést, szervleállást, sőt olykor halált okozzanak. A baktériumok és vírusok minden bizonnyal jócskán túlélik majd az emberi fajt – állandóan változnak, mutálódnak, és idővel ellenállóvá válnak mindennel szemben, amit csak a modern orvostudomány be tud vetni ellenük.

Az egyik évben sikeres influenzaoltások a következőben már nem olyan hatásosak. Az Arab-félszigetre utazó turistákat újabban a MERS (közel-keleti légúti szindróma) veszélyeire figyelmeztetik – a betegséget egy folyamatosan változó felépítésű koronavírus okozza, amelyet először 2012-ben azonosítottak Szaúd-Arábiában. A betegek jó részét géppel kell lélegeztetni, miközben az életükért küzdenek. A szúnyogok terjesztette, néha élethosszig megmaradó ízületi fájdalmakkal járó Chikungunya-lázat egykor csak a trópusi Afrikát érintő vírusos betegségnek hitték, ma azonban gyorsan terjed a mérsékelt övi területeken is.

Az antibiotikumok használatát hosszú éveken át túlzásba vitték, s mindenre felírták őket, még meghűlésekre és más vírusbetegségekre is, amelyekre egyáltalán nem hatnak. De még ha megfelelően alkalmazzák is őket – például bakteriális eredetű hólyaghurut esetén –, akkor sem pusztítják el a fertőzést okozó összes baktériumot. Innen kezd a dolog ijesztővé válni: ha egy baktériumnak sikerül kijátszania egy antibiotikumot, akkor hamarosan elszaporodik. Az így kialakult törzs más antibiotikumokkal szemben is megtanul ellenállónak lenni, míg végül szuperbaktériummá válik.

– A szuperbaktériumok terjedése az influenzavíruséhoz hasonló: lassú, 10-20 évig is eltart, de megállíthatatlan – magyarázza Herman Goossens, az Antwerpeni Egyetem mikrobiológusa, az antimikrobiális rezisztencia elleni közös kezdeményezés nevű program vezetője, amelyben 19 európai ország hangolja össze a jelenséggel kapcsolatos kutatásait és adatait.

Az alábbiakban többet is megtudhat néhány olyan baktériumról és vírusról, amely ellen nagy erőkkel keresik a megoldást.

Álmában
Juan David Díaz Valenzuela tavaly májusban már 60 napja feküdt mesterséges kómában, miközben sovány, gyenge teste a súlyos, idült hasnyálmirigy-gyulladás ellen küzdött. Valamikor az ötödik héten Klebsiella pneumoniae baktériumok jutottak a szervezetébe, valószínűleg a lélegeztetőkészüléken keresztül.

A jelenlegi gyógyszerekre rezisztens baktériumok közül a Klebsiella pneumoniae-hoz hasonló fajok aggasztják a leginkább a szakembereket. Ez az úgynevezett Gram-negatívokhoz besorolt baktérium a bélben van jelen, általában szennyezett kéz érintésével terjed. A legsebezhetőbbeket támadja meg: a legyengült immunrendszerűeket, a cukorbetegeket és az idült tüdőbetegségben szenvedőket. A fertőzés hatásai katasztrofálisak lehetnek, a véres köpettől a szervleállásig, sőt a halálig terjedhetnek.

A 39 éves Díazt a spanyolországi Córdobában, a Reina Sofia Kórházban kezelték. A kétgyermekes apa családját csak akkor tájékoztatták a fertőzésről, amikor át kellett költöztetni a kórház egy másik, hasonló betegeket ellátó osztályára.

Díaz tudja: szerencsés, hogy életben maradt. – Egy másik férfival együtt csak én éltem túl a mostani fertőzéssorozatot – állítja. – A többiek mind meghaltak.

Ugyanakkor dühös is. – Az életem teljesen megváltozott. Régen jó munkám volt, most azt sem tudom, képes leszek-e valaha újra dolgozni.

Goossenst a leginkább az olyan országok nyugtalanítják, mint Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália, ahol sorra halnak meg a betegek, de a kórházak nem jelentik az eseteket, mert szégyellik.

A „K-tüdőgyulladást” jelenleg a karbapenemek csoportjába tartozó antibiotikumokkal kezelik, de Goossens megjegyzi, hogy az Európai Unióban, főleg a déli országokban, egyre nő a karbapenemrezisztens fertőzések száma.

– Régebben azt mondtad volna: „Kit érdekel? Ilyesmi csak Ázsiában meg hasonló helyeken fordul elő.” De ma már nem így van – folytatja. – Az emberek sokat utaznak.

Bár a kézmosáskampányok Európa nagy részén sikeresek voltak a Gram-pozitív (főleg Staphylococcus) baktériumok okozta fertőzések ellen, az emésztőrendszeri fertőzések gyakoriságát nem csökkentették. Ezért fontos, hogy gyors diagnosztikai teszteket fejlesszenek ki a határokat átlépők vizsgálatához, illetve új és hatásos antibiotikumokat találjanak – de ez évekbe telik.

– Ázsiában óriási befektetésekre lenne szükség a szennyvízkezelés, az ivóvíztisztítás és az általános higiéniai viszonyok javítása érdekében – mondja Goossens.

A csírák bűne
Michael Frotscher eleinte nem gondolt semmi komolyra. A Hamburgi Egyetem idegkutatója úgy vélte, hasmenése hamar elmúlik majd. De aztán észlelte, hogy véres a széklete. Ráadásul egymás után érkeztek a beszámolók egy különösen virulens, antibiotikumrezisztens E. coli-törzs okozta fertőzésekről. Tizenkét kollégája is érintett volt, akikkel együtt vett részt a tanszéki programon.

– Menj orvoshoz! – tanácsolták a barátai és családtagjai. Így is tett. Ami ezután történt, méghozzá igen gyorsan, arra csak homályos képekben emlékszik – főleg a lázra és az izzó fájdalomra. A fölé hajoló ápolóra, tűkre, infúziókra. Fehér köpenyes orvosok tanácskozására az ágyánál.

2011 májusában a 64 éves, sportos Michael arra készült, hogy ősszel lefutja a berlini maratont. Most viszont egyike lett a járvány 4075 fertőzöttjének. A betegség egy közeli organikus gazdaságban termesztett csíráktól származott, amelyeket megfertőzött az E. coli életveszélyes mérget, shigatoxint termelő törzse.

Az E. coli ősi baktérium, a legtöbb törzse ártalmatlan az emberre. Ebben a járványban azonban ötvenen haltak meg. Michael orvos lévén pontosan tudja, mennyire közel járt ahhoz, hogy ő legyen az 51. Később megtudta, hogy öt napra kómába juttatták, mert leálltak a veséi, és hogy egy még nem engedélyezett antibiotikummal kezelték, mert nem volt más választás. A fertőzés a központi idegrendszerét is megtámadta – de túlélte. – Rosszkor voltam rossz helyen – mondja. Ez azonban bárkivel és bárhol megtörténhet.

– Európában is van miért aggódni, például a mindennel szemben ellenálló E. coli-törzsek miatt – véli dr. Timothy Walsh, a Cardiffi Egyetem Fertőzéstani és Immunológiai Intézetének professzora. – Nagyon gyakori baktérium. Vannak ártalmatlan, de nagyon veszélyes törzsei is.

Önnek szuperbaci-fertőzése van
Bas Jonker nem tud felidézni egyetlen mélypontot – inkább úgy emlékszik az egészre, mint mélypontok sorozatára. Ott volt az a három évvel korábbi délután, amikor az orvosok közölték a Hága közelében, Leidschendamban élő pénzügyi szakemberrel, hogy akut limfoblasztás leukémiája van. Vagy hogy le kellett mondania a motorjáról, mert a csontelhalás miatt a lábát amputálni kellett, és így örökre tolószékbe kényszerült. Vagy az a nap, amikor tizenkét együtt töltött év után elhagyta a felesége, mert már nem bírta az ápolását.

Legyengült immunrendszere miatt Bas Jonkert meg tudta fertőzni az MRSA, ez a kórházakban terjedő antibiotikumrezisztens baktérium

És ott volt a tavaly augusztus, amikor négy, viszonylag egészségesen töltött hónap után kiderült, hogy meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA-) fertőzése van. Ez a leghírhedtebb antibiotikumrezisztens fertőzés, amely főleg az egészségügyi intézményekben terjed.

Mivel a leukémia elleni kezelések legyengítették az immunrendszerét, a 33 éves, ritkás szakállú Bast egyre újabb antibiotikumokkal kezelték, nehogy az MRSA a vérébe kerüljön. A kezelésektől nagyon rosszul volt, így márciusban óriási megkönnyebbüléssel fogadta a hírt: hét hónap után végre eltűnt belőle a kórokozó.

Úgy vélik, hogy minden századik európai hordozza az MRSA-t, de a legtöbbjük egyszer sem betegszik meg ebben a fertőzésben. A C. difficilé-hez hasonlóan főleg azokat a kórházi betegeket támadja meg, akiket hosszan kezeltek antibiotikumokkal, ezért elpusztult az egészséges bélflórájuk, teret engedve az ártalmas baktériumok elszaporodásának. Az MRSA esetében a fő kockázati tényezők a legyengült immunrendszer, a húgyúti katéter vagy az infúzió, a testi érintkezéses sport közben szerzett vágás vagy horzsolás, illetve a katonai táborhoz hasonló zárt közösségi környezet. Ilyen körülmények között nagyobb a potenciálisan halálos kimenetelű fertőzés veszélye.

Stephan Harbarth, a Genfi Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó specialistája szerint az MRSA – legalábbis Európában – egykor sokkal elterjedtebb volt, mint ma. A megfékezésében fontos szerepük volt a német, svájci, brit, francia és skandináv kórházakban folytatott kézhigiénia-kampányoknak, a megfontoltabb antibiotikumhasználatnak és a gyorsabb diagnosztikai eljárásoknak.

– Szerintem a kedvező trend folytatódni fog – mondja Harbarth –, de azt nem állítom, hogy mindenhol. Ha például kórházba kell kerülnöm, az legyen, mondjuk, Svájcban vagy Skandináviában, de Görögországban egy napig sem.

Ne felejtsék el a szúnyogriasztót!
Fabien Duquenne (50) és a felesége, Nadine (52) tavaly májusban alig érkeztek meg a Guadeloupe-ban bérelt kis nyaralójukba, amikor a tulajdonos tájékoztatta őket, hogy hároméves fia az előző héten szúnyogcsípés miatt Chikungunya-lázban betegedett meg.

– Chikun… micsoda? – kérdezett vissza Fabien.

– A fiam már jobban van, de azt javaslom, inkább mindig használjanak szúnyogriasztót. Ha nem akarnak megbetegedni.

Fabien Chikungunya-tünetei rendszeresen kiújulnak.
– Különösen fáj – mondja –, hogy nem tudok együtt focizni az unokámmal

A lille-i házaspár ekkor hallott első alkalommal a Tanzániában 1952-ben felfedezett betegségről. Ez nem is csoda, hiszen a járványok a legutóbbi időkig csak Afrikára és Ázsiára korlátozódtak. Mára azonban egyebek közt Olaszországban, a karibi térségben, Brazíliában és Floridában is felbukkantak a Chikungunya-vírus különböző változatait hordozó tigris-szúnyogok.

– Afrikában korábban nem volt ismert olyan eset, hogy a „chic”-be belehaltak volna. Most azonban vannak, akik haldokolnak – mondja Bernard-Alex Gauzère, az Indiai-óceánon lévő Réunion-sziget Központi Egyetemi Kórházának trópusibetegség-specialistája, a Bordeaux-i Egyetem vendégprofesszora.

A Chikungunya-láz gyorsan terjed. 2005–2006-ban Réunionon több mint 272 ezren fertőződtek meg a vírussal – ami a teljes lakosság 38 százaléka. Egy tavalyi, a karibi térségben kirobbant járványban 113-an haltak meg, és sok ezren lettek betegek.

Eleinte Duquenne-ék nem aggódtak a betegség miatt. Szorgalmasan használták a szúnyogriasztót, és óvintézkedéseket tettek. De három hét után mindkettejüket megcsípték a szúnyogok, és hamarosan a tünetek is jelentkeztek náluk. – Először a fejem fájdult meg, és lázasnak éreztem magam, mintha influenzás lennék – meséli Fabien.

A helyi orvos rendelőjében a kimerült recepciós a patikushoz irányította őket, aki azt mondta: – Csak aszpirint tudok adni.

– Menjünk haza! – mondta Fabien.

Franciaországban a mikrobiológiával és fertőző betegségekkel is foglalkozó Pasteur Intézetbe küldték őket. Az orvosok itt is csak annyit tehettek, hogy vérvizsgálatokkal ellenőrizték, fennáll-e még a vírusfertőzés a szervezetükben, és a tüneteket enyhítő gyulladáscsökkentőket adtak.

Nadine felépült, de Fabien tünetei – főleg az ízületi fájdalom – rendszeresen visszatérnek. Aszpirinnel és gyulladáscsökkentő szerekkel igyekszik csillapítani a fájdalmait, és szomorúan gondol azokra az időkre, amikor még képes volt olyan magától értetődőnek tűnő dolgok elvégzésére, mint a biciklizés, a cipője bekötése vagy a zokni felhúzása.

– Különösen fáj – mondja –, hogy nem tudok focizni az unokámmal.

Gauzère szerint már húsz éve keresik az oltóanyagot, de hiába. – Ez időigényes munka – folytatja. – Ezért jelenleg a szúnyogok szaporodásának megakadályozása tűnik hatékonyabb eljárásnak.

Van-e jó hír?
Igen, mondják a szakértők, legalábbis ami Európát illeti. A gyógyszerkutatások az antibiotikumok hatékonyabb változataival kecsegtetnek kettő–öt éven belül, az olyan beavatkozások pedig, mint a széklettranszplantáció (azaz egészséges donortól származó széklet bejuttatása a beteg vastagbelébe) hatásos módszernek bizonyultak a makacs C. difficile-fertőzések kezelésére – ezt a beavatkozást két éve egy 86 éves bretagne-i asszonynál is sikeresen végezték el.

A sikeres nyugat-európai higiéniai kampányoknak köszönhetően csökkent az MRSA-, a C. difficile- és más hasonló fertőzések száma, mondja Harbarth. Haladást értek el a diagnosztikai eljárások terén is, így az orvosoknak már nem kell napokat várniuk a laborvizsgálati eredményekre ahhoz, hogy tudják, mivel állnak szemben.

A Réunionhoz hasonló helyeken a szakértők a szúnyogok szaporodásának megakadályozásán dolgoznak, s egy nap talán sikerül kifejleszteni a Chikungunya-láz elleni védőoltást is.

– Mondjuk úgy, hogy óvatosan derűlátó vagyok a következő öt-tíz évet illetően – jelenti ki Harbarth. – Nézzük úgy a dolgot, hogy ez idő alatt többen fognak meghalni autóbalesetben, mint szuperbaktériumok okozta fertőzésekben.

– Ha viszont azt kérdezik tőlem, milyen kórokozókkal kell majd megküzdenünk 2030-ban, azt nehéz megjósolni. Aki a fertőző betegségek ellen harcol, az tudja, hogy nálunk sokkal dörzsöltebb ellenséggel állunk szemben.

Vote it up
315
Tetszett?Szavazzon rá!