Táncoló Királynő lettem egy napra

Egy ős-ABBA-rajongót küldtünk Svédországba, hogy tudósítson az együttesnek szentelt új múzeumról

Komp visz át Djurgårdenre, a Stockholmot alkotó szigetek egyikére. Mögöttem az óváros ragyog a reggeli napfényben, előttem tengeri szörnyként bukkan ki a vízből egy hullámvasút: Djurgården ugyanis a helybeliek körében népszerű szabadidőközpont. A szél a látogatók sikolyát sodorja felém a vidámparkból. Én azonban egy múzeumba jöttem, egy olyan együttes tiszteletére létrehozott múzeumba, amely harminc éve nem lépett fel. Minden barátom sárga az irigységtől. Még a gyerekeim is könyörögtek, hogy jöhessenek.

Az ABBA Múzeum alig három hónappal a látogatásom előtt nyílt meg, de már 100 ezer látogatót fogadott, s ami még döbbenetesebb, 80 százalékuk külföldi volt. Bár úton a múzeum felé nem látok plakátokat, bent nyüzsögnek a látogatók.

Amikor eljön a kitűzött időpont, elhaladok a híres ABBA-logó villanykörtékből készült másolata előtt, és belépek a föld alatti moziterembe. Itt a zenekar fellépéseiről készült felvételek futnak a falon, és dübörög a zene.

Hirtelen 1974-ben találom magam egy lepukkant ikerházban, a dél-angliai tengerparti városkában, Selsey Billben. Nemsokára hétéves leszek, és nem bírok elaludni a szobába beszűrődő popzene, taps és a műsorvezető hangja miatt. A lépcső tetején guggolva épp rálátok a nappaliban álló kis fekete-fehér tévére és az öt testvéremre, akik körülülik. Mint mindenki más, ők is a brightoni Eurovíziós Dalfesztivált bámulják.

Nagy várakozás előzi meg a brit induló, Olivia Newton-John fellépését. De amikor a svéd ABBA együttes tagjai teletalpú ezüst csizmában, térdnadrágban, suhogó maxiszoknyában, csillogó láncokkal díszített felsőben a színpadra vonulnak és eléneklik a Waterloot, a verseny eldől.

Így kezdődött az ABBA iránti szerelmem – amely végigkísért az 1970-es éveken, amikor felnőttem, a ’80-as éveken, amikor egyetemista voltam, egészen az 1990-es évekig, amikor Londonba költöztem, ahol minden pubban és klubban a Dancing Queen szólt.

A szerző, Chloe Bryant-Brown

Visszatérve 2013-ba, a következő terem az ABBA előtti időkbe vezet, amikor a zenekar tagjai egymástól függetlenül arattak sikereket. Gyermekkori fotók, újságkivágások, videók Fridáról és táncegyütteséről, és a fiatal Agnetháról, amint két jóvágású fiatalemberrel énekel egy parkban. Látjuk Björnt, az ismeretlenségből érkezett szegény fiút házi készítésű nagybőgőjével a Hootenanny Singers folkegyüttesben. Benny menőbb volt: a Beatles mintáját követő Hep Stars zenekarban játszott.

A hangos tárlatvezetéshez minden látogató kap egy audio guide készüléket – így mindenki tetszés szerinti sorrendben és sebességgel haladhat, mindig a megfelelő szöveget hallgatva az adott tárgynál. Én most épp azt hallom, hogyan hozta össze a véletlen, a barátság, a szerelem és aztán a házasság a csapatot – Agnetha, Benny, Björn és Anni-Frid vitatják meg az emlékeiket olyan hihetetlen bensőségességgel, hogy úgy érzem, mintha itt csevegnének mellettem. Felidézve a The Winner Takes It All (A nyertes mindent visz) című szám keserű szövegét, ámulva figyelem, milyen gyengéden beszélgetnek megismerkedésükről és szerelmükről. Agnetha elmondja, mennyire odavolt Björnért és milyen csodálatos volt az esküvőjük. Megtudom, hogy a zongoravirtuóz Benny nem tud kottát olvasni, és hogy a dévajnak tűnő Anni-Frid, akit a nagyanyja nevelt fel s tanított meg varrni, besegített a jelmezek készítésébe.

Az ABBA Múzeum interaktív kvízének kérdései
1.
Ki a legfiatalabb ABBA-tag? A. Agnetha, B. Benny, C. Björn, D. Anni-Frid

2. Melyik musical slágereinek nem Benny és Björn a szerzője? A. Kristina, B. Sakk, C. Mamma Mia!, D. Macskák

3. Melyik országban forgatták az ABBA című koncertfilmet? A. Ausztrália, B. Svédország, C. Anglia, D. Egyesült Államok

4. Melyik ABBA-tag nem Svédországban született? A. Agnetha, B. Benny, C. Björn, D. Anni-Frid

5. Ki volt az ABBA hangmérnöke? A. Michael B. Tretow, B. Stig Anderson, C. Anders Hanser, D. Lasse Hallström

6. Kivel írta Benny és Björn a Sakk című musicalt? A. Andrew Lloyd Webber, B. Tim Rice, C. Stephen Schwartz, D. Stephen Sondheim

7. Melyik album jelent meg 1979-ben? A. Voulez-Vous, B. ABBA: The Album, C. Super Trouper, D. Arrival

8. Hol forgatták a Chiquitita „hóemberes” klipjét? A. Svédország B. Izland, C. Svájc, D. Olaszország

9. Ki helyettesítette Agnethát az ABBA 1973-as külföldi tévéfellépésén? A. Inger Brundin, B. Lena Andersson, C. Kicki Moberg, D. Maritza Horn

10. Melyik szám szerepelt az Under Attack című kislemez B oldalán a legtöbb országban? A. Cassandra, B. You Owe Me One, C. The Visitors, D. I Am the City

A helyes válaszokat a cikk végén találja meg!

A múzeum termeinek sorrendje az együttes pályafutásának állomásait követi. Be is léphetünk az ABBA világába, sőt a banda ötödik tagjává is válhatunk. Az egyik helyiség egy koncerttermet imitál – aki sorra kerül, kiválaszt egy dalt, majd kilép az elsötétített színpadra. Hirtelen feltűnnek körülötte a banda tagjainak hologramjai, és a látogató velük együtt táncol és énekel. Senki sem tűnik lámpalázasnak, a többi látogatóból álló „közönség” tapsol és ujjong. Egy másik teremben lefilmezik az „előadót”, és beillesztik egy videoklipbe. Vannak fülkék, ahol „fel lehet próbálni” az ABBA kosztümjeit: az ember kiválaszt egy öltözéket, s arra rávetítik az arcképét. Még meg is lehet pördülni ebben a szimulált ruhában. Az interaktív kvíz az együttessel kapcsolatos tájékozottságot méri. Én elég csúfosan leszerepeltem, de a kedves olvasó is tehet egy próbát.

Rekonstruálták az ABBA-sztori néhány eredeti helyszínét is. A lemezstúdiót, ahol a számokat a Phil Spector producer nevéhez fűződő híres „Wall of Sound” eljárással rögzítették a berendezés részét képező keverőpulton. A nyári lakot Viggsö szigetéről, ahol Benny és Björn sok dalt komponált. Agnetha és Anni-Frid öltözőjét a csillogó sminkekkel és a pezsgőspoharakkal, amelyekből szigorúan egyet üríthettek ki fellépés előtt. A Polar Music lemezkiadó irodáit meg a szabóműhelyt, amelyben a kosztümök készültek. Engem a leginkább Agnetha konyhája indított meg. Az ehhez a helyszínhez tartozó hangfelvételen Björn különös éllel emlékezik vissza egy pillanatra: a szakítás után a konyhaablakból nézi, amint a lányuk a kerti úton megy az iskolába, s hirtelen ráébred, hogy a kislány felnő és eltávolodik tőlük.

A látogatók a stúdióban ráénekelhetnek bármelyik számra, vagy akár megpróbálkozhatnak valamelyik sláger újrakeverésével. Az egyik sarokban, a giccses barna-narancssárga mintás tapétával borított fal mellett áll egy hetvenes évekbeli telefonkészülék. Csak az együttes tagjai ismerik a számát, és bármikor megcsörgethetik. – Előfordult már? – kérdezem az egyik idegenvezetőt.

– Csak egyetlenegyszer – feleli. – Anni-Frid telefonált, és a fickó, aki felvette – egy venezuelai, akit stílszerűen épp Fernandónak hívtak –, nem akart hinni a fülének.

Az ilyen merész kísérletek, amelyek az együttes tagjait is a múzeumi élmény részévé igyekeznek tenni, talán túlzók: mint például a stúdióban álló zongora, amelyet arra szántak, hogy elektronikusan összekapcsolják Benny otthoni zongorájával, így, ha leül játszani, az általa leütött hangok ugyanabban az időben a múzeumban is felcsendüljenek. Sajnos a dolog nem működik, és az idegenvezető szerint valószínűleg nem is fog.

Az ABBA-fanok csatlakozhatnak a „bandához”, és együtt énekelhetnek velük

Valamennyi kiállítási tárgy annyira személyes, hogy egyáltalán nem lepődöm meg, amikor kiderül, hogy a múzeum kurátora Ingmarie Hallig, az ABBA korábbi öltöztetőnője. Csak aki jól ismerte a zenekart, az képes ilyen remekül megértetni, milyen lehetett igaziból benne lenni.

Később nekem is megadatik a „Ring Ring-pillanat”, amikor Björn megtudja, hogy írok a múzeumról, és megállapodunk, hogy fel fog hívni telefonon. Tíz perccel a hívás esedékes időpontja előtt a férjem, a gyerekek és én a telefon köré gyűlve azon civakodunk, ki vegye fel a kagylót.

Mint a múzeum fő anyagi támogatója, Björn nagyon örül a pozitív fogadtatásnak. – A mi igazi történetünket akartuk elmondani, amiről szerintem érdemes beszélni, hogy négy ember hogyan került össze szinte véletlenül, és ebből hogyan fejlődött ki szervesen az ABBA. A múzeum közelebb hozza az emberekhez ezt a történetet – mondja.

Azt is reméli, hogy a színfalak mögött dolgozó rendkívüli embereket is jobban megismeri a közönség. – Meg akartuk mutatni, mennyi tehetséges ember állt mögöttünk – magyarázza Björn. – Minden téren, a hangstúdiókban, a menedzsmentben vagy a klipekben a legkiválóbbak dolgoztak velünk.

Szerzőnk az 1970-es évek stílusában épült diszkóban táncol: villogó fények, csillogó diszkógömb, világító padlókockákÓ, azok a klipek, amelyeken keresztül az ABBA eljutott az otthonokba a világ minden táján, és amelytől én és a barátnőim körbetáncoltuk a szobát! – Mi kezdtük el – meséli Björn –, és a segítségükkel híresek lettünk Ausztráliában meg másutt. Nem akartunk turnézni – korábban, az ABBA előtt nagyon sokat turnéztunk, de most már gyerekeink voltak. És sokkal több időt akartunk a stúdióban tölteni, mert a hangzás tökéletesítése volt a mániánk.

A múzeumban a lemezborítók és más emléktárgyak között megtalálni a rengeteg rajongói levelet is Lengyelországból, Nigériából, Iránból, Franciaországból, Jugoszláviából, Dél-Afrikából, Zimbabwéből, Algériából, Brazíliából, Grönlandról, az Egyesült Államokból, Írországból és Izraelből. Ezek jól mutatják, milyen sokfelé jutott el az ABBA híre a világban.

A múzeum jelszava egyszerű és vidám, mindössze ennyi: sétálj be és táncolj ki! Szóval nem is találhatnék megfelelőbb helyet a látogatás befejezéséhez, mint a diszkót. Tökéletesen rekonstruáltak egy hetvenes évekbeli népszerű éjszakai szórakozóhelyet, amilyeneket valamikor annyira imádtam – a villogó fényekkel, csillogó diszkógömbbel, világító padlókockákkal. Örülök, hogy a gyerekeim nem voltak jelen és nem kellett kínosan feszengeniük, mert táncoltam. Én és az összes többi negyvenvalahány éves kéjesen repültünk vissza a fiatalságunkba.
 

A kvíz helyes válaszai: 1:A, 2:D, 3:A, 4:D, 5:A, 6:B, 7:A, 8:C, 9:A, 10:B

Vote it up
149
Tetszett?Szavazzon rá!