Tényleg ezt mondtam?

Egek, biztos rövidzárlatom volt – ám mint összeállításunkból kiderül, ez gyakran hírességekkel is előfordul

Kapcsolódó cikkek

Marilyn Monroe
Az 1959-ben forgatott, Van, aki forrón szereti című film egyik jelenetében Marilyn Monroe-nak az volt a feladata, hogy belép egy szobába, odasétál egy komódhoz, átkutatja a fiókokat, talál egy üveg whiskyt, és kér egy italt. Sorozatban 47-szer rontotta el a szövegét, noha ez messze elmaradt a híresen rossz memóriájú színésznő 82-es rekordjától. – A negyvenhatodik felvételnél közöltem vele – emlékszik vissza a rendező, Billy Wilder –, hogy a szöveget, amit mondania kell, cédulákra írattam, s ezek abban a fiókban vannak, amit ki fog húzni. Sajnos azonban – teszi hozzá Wilder –, Marilyn egy másik bútorhoz ment.

Sir John Gielgud
Együtt ebédelt a kiváló angol színész, Sir John Gielgud egy híres színdarabíróval, amikor Gielgud megpillantott valakit, akit ismerősnek vélt. – Látta azt a férfit, aki az imént lépett be? – kérdezte a társától.

– A legunalmasabb alak Londonban, alig marad el Edward Knoblocktól. – Ám ebben a pillanatban rádöbbent, hogy a vele szemben ülő férfi nem más, mint Edward Knoblock. – Persze nem magára céloztam – tette hozzá sietve. – A másik Edward Knoblockra.

Dean Mildren
Dean Mildren ausztrál bíró 2004-ben kijelentette, meg van döbbenve, hogy egy éven belül már harmadszor kerül óvadék ellenében szabadlábra az a visszaeső betörő, aki felháborító módon semmibe veszi a bíróság által rá kiszabott házi őrizetet. Követelte, mondják meg neki, ki az az idióta bíró. Diszkréten közölték vele, hogy nem más, mint ő.

Sir Thomas Beecham
Sir Thomas Beecham brit karmester, a Királyi Filharmonikus Zenekar alapítója, egyszer egy szálloda halljában egy előkelő hölgybe botlott. Bár nem emlékezett a nevére, rémlett neki, hogy valahonnan ismeri. Beszélgetésbe elegyedtek, s közben a karmester halványan emlékezni vélt arra, hogy a hölgynek van egy bátyja. Reménykedve, hogy így tisztázhatja a nő kilétét, megkérdezte, hogy van a bátyja és vajon még mindig ugyanott dolgozik-e. – Ó, remekül van – mondta Mária hercegnő VI. Györgyre célozva. – És még mindig ő a király.

Alan Devlin
Alan Devlin ír színész híres volt arról, hogy az előadás kellős közepén ingerülten levonul a színpadról. Egyszer, amikor 1987-ben Gilbert & Sullivan egyik operettjében lépett fel a dublini Gaiety Színházban, egyszer csak a közönséghez fordult és rájuk üvöltött: – Hazamegyek! Fejezzék be maguk! – De előbb tett egy kis kitérőt. Tengernagyi egyenruhájában elviharzott a Neary’s bárba és rendelt egy rund italt. Csakhogy elfelejtette levenni magáról a rádiómikrofont, amely még be volt kapcsolva, így a színészkollégák és a közönség elképedésére hamarosan alkoholgőzös társalgás és poharak csörömpölése töltötte be a színház nézőterét.

G. K. Chesterton
Az író, G. K. Chesterton felesége hozzá volt szokva ahhoz, hogy férje elképesztően sokféle rövidzárlatos pillanatot produkál. Egyszer, amikor az író éppen fürdött, neje hallotta, amint kiszáll a kádból. Hosszú csend után hangos csobbanás ütötte meg a fülét. Kiderült, hogy Chesterton elfeledkezett róla, mit csinál, és visszamászott a kádba. Amikor rájött tévedésére, felkiáltott: – A kutyafáját, ma már voltam itt!

Judi Dench
Shakespeare Júliáját játszotta a londoni Old Vic színházban 1960-ban a fiatal Judi Dench. Zokogva hajolt unokafivére, Tybalt élettelen teste fölé, és felkiáltott: „Hol van atyám és anyám, dadus?”, mire igazi édesapja, egy orvos, aki Judy édesanyjával a közönség soraiban ült, rövidzárlatában magáról megfeledkezve felpattant és hirtelen odakiáltotta neki: „Itt vagyunk, drágám, az ötödik sorban!”

Dr. William Spooner
Az Oxfordi Egyetem híresen szórakozott professzora, Dr. William Spooner teára hívta a tanszék egyik tanárát, hogy együtt „köszöntsék a tanszék új matematikus kollégáját”, mire a férfi így válaszolt: – De uram, én vagyok az ön új matematikus kollégája.

– Sebaj – vágta rá Spooner. – Azért csak jöjjön el.

Josef Casimir Hofmann
Egy koncerten a lengyel származású zongoraművész, Josef Casimir Hofmann zavartan ült le a zongorához. A zenekar tagjai vártak, aggodalmuk nőtt. Végül Hofmann odahajolt az első sorban ülő egyik nőhöz és súgva megkérdezte: – Megmutatná a műsort? Elfelejtettem, mivel kezdek.

Henry Erskine
Tanulmányait az Edinburghi Egyetemen folytató Henry Erskine, aki a 18. század végén és a 19. század elején Skócia főügyésze volt, időről időre felkereste régi barátait. Egyszer találkozott egy nagyon feledékeny, időközben megöregedett tanárával, akit hajdan nagyon kedvelt. Elképedt, amikor az öreg így fogadta: – Sajnálom, drága fiam, hogy a maga családjában is pusztított a láz. Maga halt bele vagy a bátyjat?

– A bátyám – ismerte be a megzavarodott Erskine.

– Jaj, sejtettem – válaszolta komoran a tanár. – Milyen kár! – motyogta, mialatt továbbment. – Milyen kár!

Richard Branson
Richard Branson angol üzletember, a Virgin cég alapítója, nagyon szereti a kalandokat. Miután valami nagyon fontosat elfelejtett magával vinni egy földkörüli léghajós utazásra, a következőt tanácsolta az izgalmat keresőknek: – Ha földkörüli hőlégballonutazásra vállalkoznak, ne feledkezzenek meg a vécépapírról. Nekünk egyszer meg kellett várnunk a bejövő faxokat!

Drew Barrymore
A filmszínésznőt arról faggatta a Premiere magazin, szeretne-e gyerekeket. – Természetesen! – felelte a hölgy. – Legalább kettőt, mert én egyedül nőttem fel, nem volt se bátyám, se nővérem.

Hirtelen elhallgatott. – Pontosabban, van egy bátyám, de keveset voltunk együtt. – Majd, némi habozás után: – És van egy nővérem is!

Erdős Pál
Egy konferencián találkozott a szórakozottságáról híres magyar matematikus, Erdős Pál egyik kollégájával, és megkérdezte, honnan jött. – Vancouverből – felelte az.

– Ó, akkor biztosan ismeri az én jó barátomat, Elliot Mendelsont – jegyezte meg Erdős. Az illető furcsán nézett rá. – De hiszen én vagyok az a jó barátod, Elliot Mendelson.

Trumpington bárónő
Trumpington of Sandwich bárónő, brit politikus felállt és beszélni kezdett a Lordok házához a bébicsőszök és a dadák fizetéséről. – Senki sem vonhatja kétségbe, hogy itt kissé összekeverünk két dolgot – jelentette ki, bár nem tudta, mennyire igazat mond. Néhány percig nagy hévvel beszélt, majd hirtelen elhallgatott és kijelentette: – Tisztelt Lordok, be kell vallanom, szörnyű dolog történt. A módosításokra vonatkozó válaszaimat valahogy összekevertem. – A képviselők éppen egy társadalombiztosítási törvény módosításáról vitáztak, amikor a bárónő szót kért és elkezdett fölolvasni felcserélt jegyzeteiből.

Paul Bailey
Paul Bailey angol író, aki korábban színész volt, Stratford-upon-Avonben lépett fel a III. Richárdban, melynek címszerepét Christopher Plummer játszotta. A III. felvonás 5. színében Baileynek, aki Lovelt alakította, a következőt kellett mondania: – Íme a hitvány áruló feje, a veszélyes és álnok Hastingsé.

Egyik este azonban sehogy se jutott eszébe ez a sor. Plummer rámeredt, „mintha jó tíz percig tartott volna”, idézi fel Bailey, aztán megkérdezte: – Ez annak a hitvány árulónak a feje, a veszélyes és álnok Hastingsé?

Mire a hálás Bailey, mindenki megkönnyebbülésére így válaszolt: – Igen.

Alan Brien
Nigel Rees angol író és rádiós személyiség 1985-ben a BBC idézetekről szóló műsorában a következő kérdést tette fel egyik vendégének: – Ki mondta, hogy „Az erőszak a műveletlenek fegyvere?”

A megkérdezett, Alan Brien író és újságíró, lázasan kutatott az emlékezetében. – Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna – bökte ki aztán. – Valami mai? Nem lehet nagyon régi. Bernard Shaw ehhez túl jó. Talán inkább Chesterton. Ő az?

Az idézet magától Brientől származott.

Vote it up
Értékelje a cikket!
Tetszett?Szavazzon rá!