Tüskés megmentése

Egy út mentén talált kis sündisznóval kezdődött. Mire Ron Wall észbe kapott, saját sünmentő központja lett

Kapcsolódó cikkek

Egy tavaszi délelőttön, 2008-ban, Ron Wall, a munkából hazafelé kerékpározó házhoz szállító sofőr, élettelen kis sündisznót vett észre maga előtt az úton. Óvatosan a füves szegélyre tette, aztán biciklizett tovább, de meglepetten látta, hogy két másik kis sündisznó tart feléje bizonytalanul imbolyogva az aszfalton. Tudván, hogy a fényes nappal kóborló sündisznók, különösen az ennyire kicsik, minden valószínűség szerint bajban vannak, óvatosan a táskájába tette őket, és hazavitte magával.

Az 51 esztendős Ron jelenleg a Leo-minster’s Hedgehog Rescue nevű saját sünmentő központját üzemelteti a herefordshire-beli Shobdonban, amelyet egy kis telken álló átlagos ikerház egy részében alakított ki. A hátsó kertben lévő üvegház tele van fa hibernálódobozokkal, a gyepen pedig mindenütt etetőedények láthatók.

A munkája költségeit ő maga teremti elő – a sünmenedék fenntartásához szükséges pénz legnagyobb része a honlapján rendelhető saját tervezésű sünhibernáló dobozok és kerti kisállatetetők eladásából származik, valamint magánemberek alkalmankénti adományaiból.

Nem olcsó vállalkozás annyi szúrós vendégről gondoskodni, amennyi belép az ajtaján. Ron rengeteg üzemanyagot használ el, miközben 50-60 kilométert autózik sérült sünöket begyűjtő körútjain, Herefordshire-ben. A telefonszáma megtalálható a honlapján, a helyi állatorvosnál és a brit sünvédő társaságnál (British Hedgehog Preservation Society), ezért gyakran kap értesítést arról, ha valahol jármű ütött el egy sünit, vagy más módon került bajba (például kidobott konzervdobozba szorult).

Drága mulatság a kicsinyeknek való speciális tej, a féregirtó gyógyszer és a táplálék is. A Pedigree Chum, a kifejlett sünöknek ideális eledel naponta és sünönként 50 penny (kb. 180 forint), és mivel előfordul, hogy egyszerre 12 állatot is gondoz, a költségek gyorsan nőnek.

Élettársa, Lynne és annak 17 éves ikerlányai, valamint a helyi állatorvosok csoportja, a Marches Veterinary Group lelkes támogatása nélkül Ron gyakorlatilag nem tudná folytatni a munkáját, miután az újonnan érkezettek egy része igen magas szintű gondozást igényel.

Nemrég egy olyan sündisznóhoz hívták, amelynek annyira súlyosan sérült és elfertőződött a lába, hogy azonnal el kellett altatni. Ha hamarabb értesítik Ront, talán meg lehetett volna menteni az állatot.

– Akik megtalálták, egy teljes napot vártak, csak az után kérték a segítségemet – mondja Ron. – Egyenesen az állatorvoshoz vittem. A törött lábából kiállt a csont, és a sebben már nyüvek nyüzsögtek. Nem értem, miért nem viszik az emberek rögtön állatorvoshoz az állatot, ha egyszer nyilvánvaló, hogy súlyosan sérült.

Persze nem mindig ilyen szomorú a történet. Ronnak több a sikere, mint a kudarca, és folyamatosan érkeznek az apró tüskés árvák az otthonába, ahonnan megerősödve, egészségesen távoznak. Eddig mintegy 50 sünt gondozott. Az idén érkezettek közé tartozott négy csöppség, amelyek mamája egy fűnyíró áldozata lett. Amikor Ron magához vette őket, 70 grammnál is kevesebbet nyomtak, de aztán hamar gyarapodni kezdtek, és rövidesen elég nagyok lesznek ahhoz, hogy szabadon lehessen engedni őket.

Érkezéskor minden csöppséget megmérnek, fecskendőből, kézzel etetnek, bélelt hörcsögkalitkában tartják őket melegen, és szükség esetén kiirtják a parazitáikat. A nagyon kicsiket és betegeket beviszik a házba, hogy szem előtt legyenek, és akkor viszik ki, amikor már kellőképp megerősödtek.

Ron és Lynne gondoskodásának köszönhetően legtöbbjük hamar gyarapodni és nőni kezd.

Az ősz újabb problémákat hoz a sündisznóknak és gondozóiknak egyaránt. Az ilyenkor született kicsiket a hibernálódás előtt az anyjuk sokszor sorsukra hagyja, ezért alultápláltak, és így nem tudják átaludni a telet. Az is ilyenkor történhet meg, hogy a balszerencsés sünöket úgy éri utol a végzet, hogy a korhadó fából és levelekből álló kényelmes kupacok, ahová befészkelték magukat, a november 5-én, a máglyák ünnepén (Bonfire Night) hagyományosan gyújtott örömtüzek martalékaivá válnak.

Gyakorta megesik, hogy Ron néhány vendége sokáig marad, az egész telet a központban tölti, és így készül fel rá, hogy tavasztól majd a szabadban kezdjen új életet. Néhány sün egyenesen befészkeli magát Ron otthonába is. Egyikük néhány éjszakát a nappaliban, a kandallónál lévő takarón aludt át, miután kiszökött a kartondobozából, és elkergette a család macskáját.

– Mindig szerettem a természetet és az állatokat, különösen a sündisznókat – mondja Ron. – Nincs annál szebb, mint amikor a betegen vagy nagyon kicsiként befogadott sün megerősödik annyira, hogy visszamehet a szabadba. Minden alkalommal nehéz megválni tőlük.

Ron életének annyira fontos része a sünök segítése, hogy amikor nemrég elvesztette az állását, jövedelme jelentős csökkenése dacára is folytatta sünmentő munkáját. Szerencsére azóta újra van munkahelye, de mint mindig, most is szívesen fogad kutya- vagy macskaeledel-adományokat, újságokat, régi törülközőket és pénzt, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy gondozhassa a környék beteg, sebesült és árván maradt sündisznóit.

Vote it up
255
Tetszett?Szavazzon rá!