Tűz az alagútban!

Egy korábbi baleset során szerzett tapasztalatai alapján Olav Hylland tudta, hogy a füst végzetes lehet a bent rekedt turisták számára

Kapcsolódó cikkek

Olav Hyllandnak már el kellett volna indulnia egy megbeszélésre. Azonban a felesége elvitte a családi autót, és bár egy alkalmazott felajánlotta a saját kocsiját, azt Olav nem találta meg. Erre aztán már igazán nincs időm – gondolta a derűs természetű, de mindig elfoglalt 54 éves norvég vállalkozó.

2015. augusztus 11-e volt, csúcsszezon a család viking stílusú, fjord menti szálloda-éttermében, amely a nyugat-norvégiai Gudvangenben működik. Olav éppen 500 vendéget várt, többségében ázsiai turistákat, akik nála akartak étkezni, mielőtt felszállnak a komphajóra. Már-már lemondta a megbeszélést, amikor eszébe jutott a nagy Mercedes Sprinter, amelyet nemrég vásároltak. Pillanatnyilag senki sem használta, Olav beugrott hát a volán mögé.

A szállodát elhagyva 300 méterre a Gudvanga alagút bejáratától rákanyarodott a főútra. A 11,4 kilométeres Gudvanga a norvég hegyeket átszelő számos alagút egyike. Két éve kigyulladt benne egy teherautó: 67 embert kellett kimenteni, sokan súlyos füstmérgezést szenvedtek.

A javítás idejére az alagutat lezárták, ami óriási csapást mért Olav üzletére. A szállodához vezető utat nem lehetett használni, a turistaforgalom leállt. Nagy nehézségek árán tudták megtartani a személyzetet.

A Gudvangen Fjordtell az élete munkája volt. Az üzletet a családja alapította, a jelenleg üzemelő egyedülálló „Óészaki” épületet pedig a felesége, Torill tervezte. A vendégek elmaradása a legsötétebb korszakukhoz vezetett, de átvészelték. Mivel az üzlet ismét kezdett fellendülni, Olavnak nem sok ideje maradt arra, hogy a baleseten lamentáljon.

Ezen a napon sem volt ez másként. Az alagútban minden normálisnak tűnt. Olav már majdnem átért, amikor szokatlan fényt vett észre úgy 50 méterre. Aztán meglátta, hogy valami ég.

Rémülten fékezett le. Egy turistabusz lángolt hátul, a motornál, s az emberek bukdácsolva menekültek Olav felé a tűz elől. Rossz irányba mennek – gondolta Olav, tudva, hogy az alagút kijárata csak 500 méternyire van előttük egy kanyar után. De aztán rájött, hogy a busz olyan erősen lángol, hogy nem bírták megkerülni.

Olav, aki korábban önkéntes tűzoltó volt, tudta, hogy először riasztania kell a hatóságokat. Izgalomtól remegő kézzel tárcsázott. – Ég egy busz! Zárják le a kapukat! – Azzal is tisztában volt, hogy már sok jármű torlódhatott össze az alagútban. És hogy az automata rendszer visszafelé, Gudvangen irányába fogja terelni a füstöt, hogy megkönnyítse a kijárat előtt állomásozó tűzoltók bejutását.

Sűrű füst lepte el az alagutat. Minden másodperc számított. Lehetetlen volt, hogy a turisták a fojtogató füstben ki tudjanak rohanni.

Olav gyorsan elkezdett visszafordulni a furgonnal. Minden oldalon kétségbeesett turisták botladoztak, ami fájdalmasan lelassította a kanyarodást. Amikor végre megfordult, Olav kiugrott a kocsiból, és kinyitotta az üres csomagtér tolóajtóit.

– Szálljanak be ide! – kiáltotta, kézzel-lábbal mutogatva, integetve a turistáknak. Kínaiak voltak, akikről tudta, hogy általában beszélnek kicsit angolul. Tódulni kezdtek befelé. Olav körbefutotta a furgont, hogy megbizonyosodjon, senkit sem hagynak ott. Az utolsó két turistát benyomta az első ülésekre.

A kocsik feléje hajtottak: – Elöl tűz van! Forduljatok vissza!

A turistabusz vezetője még mindig a lángokat próbálta megfékezni egy tűzoltó készülékkel. – Hagyja! – kiáltotta Olav, de a férfi intett, hogy menjenek. Nem volt idő vitatkozni. A füst bármelyik percben elsötétíthette az alagutat.

Miközben beindította a furgont, Olav meglátta, hogy a mellette ülő turistánál van zseblámpa. Az alagút mennyezete felé irányíttatta a férfival a fényt, hogy ellenőrizze a füst mozgását. Tudta, hogy először fent gyűlik össze, s ahogy hűl, süllyed a talaj felé, ami mindenkinek légzési nehézséget okoz majd, a sofőrök szemét pedig elvakítja. Miközben kifelé hajtott, a füst leereszkedett, és kezdte beborítani a furgont.

Ahogy Olav próbált a füstoszlop előtt haladni, újabb akadályokkal került szembe. A gyanútlan sofőrök egyenesen feléje hajtottak. Villogtatta a kocsi reflektorait, és az ablakon kihajolva üvöltötte: – Elöl tűz van! Forduljatok vissza!

A vezetők legtöbbje, köztük egy ötven hajóutast szállító kikötői busz sofőrje felfogta a helyzetet, de néhányan figyelmen kívül hagyták a vészjelzést, és továbbhaladtak.

A szardíniák módjára összezsúfolt turisták húszpercnyi idegtépő, hirtelen fékezésekkel és újraindításokkal tarkított zötykölődés után végül kijutottak az alagútból. Olav egy benzinkútnál állt meg. Odabent a furgonban a rémült utasok pisszenni se mertek, de amikor megmentőjük kinyitotta az ajtókat, és eléjük tárult a mesés gudvangeni táj, lassan kikászálódtak, s kábultan ugyan, de mosolyogni kezdtek.

Olav megkereste az idegenvezetőjüket, és megszámoltatta vele a csoportot. Senki sem hiányzott. Ekkor azt mondta nekik, hogy sétáljanak el vele a szállodához, és várjanak a társalgóban, mivel lemaradtak a hajóról, amely a következő úti céljukhoz, Flåm falvába szállította volna őket. Majd eligazította a mentőegységeket, és helyi kikötőmesteri minőségében elintézte, hogy egy hajó Flåmba vigye a pórul járt turistákat. Ott már orvosok vártak rájuk.

Ez is megvan – gondolta Olav, és nagyot sóhajtott. De valami még hátravolt. Pár órával később Flåmba hívatták. Mivel az alagúton még nem lehetett áthajtani, egy tévécsatorna által bérelt helikopter vitte át a hegyek fölött. A zavarba jött norvégot 32 kínai turista állta körül: egyenként megölelték, és hősként üdvözölték. A poggyászuk, útlevelük is a kiégett buszban veszett, de ők éltek, és sértetlenek voltak. Ahogy James, az idegenvezető összefoglalta a helyi sajtó képviselőinek: – Egy második életet adott nekünk.

– Csak azt tettem, amit bárki más is megtett volna – mondta Olav szerényen. Torill szerint ilyen ember a férje: mindenre elszánt, ha segítségnyújtásról van szó.

– A helybeliek azt mondják, még szerencse, hogy a furgont vitte el aznap, mert ha az autóval megy, abba is belepréselte volna mind a harminckettejüket!

Később még öt embert mentettek ki a Gudvanga alagútból. Négyen – köztük a busz vezetője – súlyos füstmérgezést kaptak. Olav Hyllandot Carnegie-oklevéllel tüntették ki hősiességéért. Szerencsére az alagúttűz ezúttal nem okozott akkora kárt az üzletében, mint az előző. Sőt: mentési akciója miatt nevezetességgé vált a kínai turisták körében.

Vote it up
127
Tetszett?Szavazzon rá!