Találkozások helyszíne

Egy tajvani ismerteti meg a svájciakat a teaivás művészetével

Kapcsolódó cikkek

Maga a tea élvezete céltalan és értelmetlen. A teától csak megéhezik az ember – mondja mosolyogva Meng-Lin Chou, miközben elegáns mozdulattal teát tölt egy-egy lapos kerámiacsészébe a vendégének és magának. – Ám ahogy a nagyapám mondta, nem az teszi-e széppé az életet, ha olyasmit is csinálunk, aminek nincs célja?

A Shui Tang Teaházban (a név körülbelül azt jelenti: a szép víz helye), amely Zürich óvárosában található, mintha megállt volna az idő ezen a borongós novemberi délutánon.

A városi nyüzsgés közepette az asszony boltja a nyugalom szigete a teásdobozok rendezett soraival és a fényesen csillogó, masszív barackfa bútorokkal. – Nekünk a tea ajtó egy másik világba – állítja a 44 éves tajvani nő, aki négy évvel ezelőtt kezdett Kínából, Japánból és Tajvanról származó ritka teákat árusítani. Ezzel megvalósította régóta dédelgetett álmát, hogy helyet teremtsen a találkozásokhoz. – Tajvanon találkozásnak nevezzük azt, amit itt szertartásnak – meséli.

Meng-Lin Chou a kung-fu teaszertartással nőtt fel, amelyet Tajvanon minden család minden társasági esemény alkalmával gyakorol. Húszévesen a testvéreihez hasonlóan ő is eleget téve a szülői elvárásnak Európába ment tanulni. – Azt akarták, hogy fedezzük fel a világot – magyarázza. Először Angliába ment, aztán Németországba, szociológiát, német nyelvet és irodalmat tanult Konstanzban – ahol beleszeretett egy német férfiba. A családja neheztelt rá emiatt, mert azt szerették volna, ha hazatér és ázsiai férjjel alapít családot.

Meng-Lin Chou nem engedett a családi nyomásnak; független akart maradni. Az 1990-es évek végén az Urasenke japán teaszertartást oktató iskolába járt. Mint mondja, szerencsés véletlen vezette el oda, hogy a teával foglalkozzon. Egy ismerőse mutatta be egy berni teaház tulajdonosának. – Mindketten tearajongók lévén órákon át taglaltuk a különböző teák érdemeit, aztán megkérdezte, volna-e kedvem megszervezni a teabeszerzéseit – idézi fel.

Most, hogy a saját üzletét vezeti, Meng-Lin Chout egy dolog különösen meglepi: a vevői javarészt férfiak. – Egyes nők ezerfrankos táskával jönnek be a boltba, de túl soknak találnak 120 frankot egy 800 éves fáról származó ritka teáért. – Ettől eltekintve Meng-Lin Chounak nincs gondja a svájci–német mentalitással. – Épp ellenkezőleg – mondja –, mivel én sem illek bele a nyugati kultúrában széles körben elterjedt képbe, amely szelídnek, alázatosnak képzeli el az ázsiai nőket.

Aki eljön hozzá egy kóstolásra vagy hogy tanuljon valamit a hagyományos teafelszolgálásról, készüljön fel arra, hogy önmagáról is megtanul valamit. Ez a hozzáállásról szól, nem a tökéletességről. – Egyenesen kell ülni az asztalnál; az egyenes hát a belső tartást mutatja – magyarázza Meng-Lin Chou, és az Urasenke teaiskola 16. században élt alapítójára utalva hozzáteszi: – Ha valaki nagyon feszült, emlékeztetem rá, hogy a nagy teamester már rég halott.

Aztán a teaház ihletett csendjét a nevetése töri meg.

Vote it up
62
Tetszett?Szavazzon rá!