Tavaszi nagytakarítás

Tavasz táján ránk tör a kényszer, hogy mindent kitakarítsunk, rendbe rakjunk és tiszta lappal induljunk tovább

Én általában a kamasz lányom szobájával kezdem. Amikor a férjem bedugja a fejét az ajtón, kórusban kiáltjuk: – Ne aggódj, csak takarítunk!

Igaz, ez első látásra nem mindig nyilvánvaló, ugyanis ahhoz, hogy rendet rakhassunk, előbb szét kell pakolni. Ilyenkor egyenként átvizsgáljuk az összes apró kacatot: kibontott kozmetikai termékmintát, lábfej formájú vaníliaillatú radírt, elem nélküli ébresztőórát, magazint, amelynek a borítója összekunkorodott a fürdővízben, tok nélküli DVD-t, lejárt szavatosságú paracetamolt, összegyűrt matekházit, általános iskolai olvasónaplót, kupak nélküli szájfényt…

Minden tárgyhoz, még a legjelentéktelenebbhez is, fűződhet valami kedves emlék. – Tudod, mikor vettük ezt?

Fecsegünk, variálunk, előbb kidobjuk, aztán meggondoljuk magunkat. A nap végére a szoba úgy fest, mintha eljött volna az apokalipszis most. Szemeteszsákok hevernek szanaszét a padlón, köröttük ruhakupacok.

– Azt mondtátok, egész nap takarítani fogtok, de hát ez most rosszabb, mint volt! – háborog a férjem. Este tíz körül végzünk izzadtan, kimerülten, de boldogan.

– Ha évközben is csinálnátok, akkor most nem lenne ilyen nagy munka – jegyzi meg a férjem.

A férfiak egyszerűen nem értik a tavaszi nagytakarítás lényegét. Pontosan azért csináljuk egy évben csak egyszer, mert ennyire nagyon fárasztó.

Vote it up
155
Tetszett?Szavazzon rá!