Tiszta lap

Újév napja a mi családunkban hagyományosan a karácsonyfa leszedésének ideje

 

In the evening we sit in the living room, which still smells of the departed Norway spruce, and make resolutions. A whole year stretches out in front of us, and nothing seems impossible.

Our performance is a matter of record: I’ve kept a list of resolutions from New Years past in an old notebook in the bedroom bookcase. The boys’ character-building resolutions smack suspiciously of parental prodding: pledges about name-calling and chores, for example. Randy and I annually produce a sadly familiar repertoire of aspirations variously dealing with balancing the checkbook, chores and cutting down on caffeine. We always mean well, but it’s clear that we lack firmness of purpose.

Still, as failures go, we’re in good company. Take Benjamin Franklin. As a young man, Ben composed a master list of 12 resolutions, later tacking on a killer 13th (“Imitate Jesus and Socrates”). He had particular difficulty, he notes in his Autobiography, with Resolution No. 2 (“Silence–Avoid trifling conversation”), No. 3 (“Order–Let all your things have their places”) and No. 5 (“Frugality–Waste nothing”).

Ben kept track of his performance in a small book in which he entered a black mark each day for each resolution broken. He had intended to reuse the little book, eventually erasing old black marks as his performance improved. It didn’t. So many black marks appeared on top of black marks that the little book developed holes. He had to resort to keeping his records on a piece of ivory, from which the accumulated black marks could be tactfully mopped off with a wet sponge.

That, to my mind, is the essence of New Year’s Day. It’s a wet sponge, slurping up the black marks of the past, leaving a clean slate for the future. Most of my resolutions, to my everlasting shame, fold by February–the spirit is willing, but the flesh loses its temper. Still, it’s not the breaking of resolutions that counts so much as the making. To make a resolution is to travel hopefully, to reach beyond one’s grasp, to try a better life-style on for size, just in case–this year–we’ve finally grown big enough to fit into it.

Este a nappaliban üldögélünk, ahol még érződik a lucfenyő illata, és fogadalmakat teszünk. Egy egész esztendő áll előttünk, és semmi sem tűnik lehetetlennek.

Teljesítményünk dokumentált: az újévi elhatározások lajstromát a hálószoba könyvszekrényében őrzött régi noteszben vezetem. A fiúk jellemépítő szándékain gyanúsan érződik a szülői nógatás: ilyenek például a szitkozódással és a házi teendőkkel kapcsolatos fogadalmak. Randy meg én a törekvések elszomorítóan ismerős választékát hozzuk össze, melyek a pénzügyi egyensúllyal, a házimunkával vagy a koffeinfogyasztás csökkentésével kapcsolatosak. Mindig jót akarunk, de a határozott szándék nyilvánvalóan hiányzik belőlünk.

Azért ami a fiaskókat illeti, jó társaságban vagyunk. Itt van például Benjamin Franklin. Ifjúkorában Ben egy tizenkét elhatározásból álló listát állított össze, melyet később megtoldott egy gyilkos tizenharmadikkal („Kövesd Jézust és Szókratészt!”). Ahogy Önéletrajzában írja, különösen a 2. („Hallgatás – Kerüld az üres társalgást!”), a 3. („Rend – Minden holmidnak legyen meg a maga helye!”) és az 5. számú elhatározással („Takarékosság – Ne tékozolj el semmit!”) voltak nehézségei.

Ben teljesítményét egy könyvecskében tartotta számon, melybe nap mint nap fekete pontokat jegyzett be a megszegett fogadalmokért. Úgy tervezte, újrakezdi a könyvecskét, s kitörli a fekete pontokat, ahogy teljesítménye javul. De nem javult. Annyi új rosszpont jelent meg a régiek helyén, hogy a lapok kilyukadtak. Így a feljegyzéseit egy kis elefántcsonton kellett tovább vezetnie, melyről aztán nedves szivaccsal diszkréten letörölhette a felgyülemlett fekete pontokat.

Szerintem éppen ez az újév lényege. Nedves szivacs, mely felitatja a múlt rosszpontjait, s tiszta lapot hagy a jövőre. Fogadalmaim többsége – örök szégyenemre – februárra hamvába hullik: a lélek hajlana rá, ám a test türelmét veszti. Ám az elhatározások megszegésénél fontosabb, hogy meghozzuk őket. A fogadkozó ember reménnyel eltelve megy tovább, megpróbál átlépni a korlátain, s felpróbál egy jobb életmódot – hátha az idén végre belenő.

Vote it up
24
Tetszett?Szavazzon rá!