Tudós taxisok

A londoni taxisok valamit nagyon tudnak! Talán nem hiszi, de még a műholdas navigációt is lepipálják, és az agyuk is megváltozik

Kapcsolódó cikkek

Steve Scotland azt hitte, úgy ismeri Londont, mint a tenyerét. A tősgyökeres londoni fiatalember évek óta vezetett a város túlzsúfolt utcáin, így abban bízott, nem okozhat számára problémát, hogy letegye a londoni taxisofőrök szigorú vizsgáját. A „Tudás”-nak hívott próbatételen a jelentkezőknek arról kell számot adniuk, mennyire ismerik a világváros utcahálózatát és tájékozódási pontjait.

– Mindig is erre vágytam – mondja Scotland. Miután átesett az egészségügyi vizsgálaton és beadta jelentkezését a taxikat is felügyelő Transport for London vállalatnak, nekilátott, hogy egészen új módon ismerje meg a városát.

Öt év és több mint 15 ezer motorkerékpáron megtett kilométer után Scotland még mindig ugyanitt tart. – Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz – ismeri el. – Amit eddig tudtam, vagy gondoltam, hogy tudok, az eltörpül ahhoz képest, ami a Tudás megszerzéséhez kell.
 

A londoni tudás nem IQ-teszt vagy rejtvényfejtés a karosszékben.Valós időben méri fel a résztvevők utcaszintű ismereteit, és annyira intenzív szellemi munkát követel, hogy mire a jelentkezők leteszik a vizsgát, fizikailag megváltozik az agyuk.

Ahhoz, hogy valaki megfeleljen, be kell magolnia mind a 320 példaútvonalat a Kék Könyvből, a leendő taxisofőrök bibliájából. Ezenkívül emlékeznie kell a 25 ezer utcára, útra, sugárútra, udvarra, közre, dűlőre, sétányra, ösvényre, lépcsőre, ligetre és dombra, amely a Charing Cross körüli 10 kilométeres körbe esik.

Adjunk ehhez hozzá mintegy százezer tájékozódási pontot és intézményt – kocsmát, klubot, múzeumot, parkot, emlékművet, vasúti és metróállomást, kórházat, iskolát, rendőrőrsöt, kormányhivatalt, követséget, temetőt, templomot, színházat, mozit – egyszóval bármilyen helyet, ahová a lehetséges ügyfelek fizetség ellenében el szeretnének jutni.

A vizsgázónak villámgyorsan meg kell terveznie a két adott cím közötti leggyorsabb legális útvonalat a 300 négyzetkilométeres városközpontban térkép nélkül, és fel kell sorolnia az összes utcanevet és kanyart.

Ezeket a feladatokat a „Megjelenés”-nek nevezett szóbeli vizsgán addig kell folyamatosan megoldani, amíg a vizsgabiztosok meggyőződnek róla, hogy a jelentkezőnek birtokában van a Tudás.

Ha valaha Londonban taxiba száll, ne feledje: az autó sofőrje igazi – és igazolt – földrajzzseni.

GPS ide, Google-térkép oda, nincs az a navigációs alkalmazás, amely felveszi a versenyt egy londoni taxissal. 2014 májusában a Guardian napilap összeeresztett egy londoni taxist egy navigációs alkalmazást használó sofőrrel. Utóbbi 22 perc alatt jutott el a szerkesztőségtől a Big Benig; a taxisnak a visszavezető út csak 18 percig tartott, mert ő kissé hosszabb, de gyorsabb útvonalat választott.

Nemcsak a sebességről van szó, mondják a taxisok. Az a sofőr, aki a kütyüre támaszkodik, nem ismeri a várost. A 18 éve taxizó David Styles a Victoria pályaudvarra igyekvő utasok példáját hozza fel. – Attól függően, hogy melyik bejárathoz mennek, a Shakespeare vagy a Hole in the Wall kocsmákat adják meg úti célul. Mutassanak nekem egy navigációs alkalmazást, amelyet másodpercek alatt be lehet programozni e szerint, és én azonnal veszek a forgalmazója részvényeiből.

Intsen le egy jellegzetes londoni taxit (amelyek ma már nem csak feketék lehetnek), mondja meg, hová akar menni, és mire beszáll, a sofőr már meg is tervezte a legegyszerűbb, leggyorsabb útvonalat anélkül, hogy ránézne a térképre.

És ha az utas nem tudja pontosan megnevezni az úti célt? Tegyük fel, hogy a 39 lépcső című színdarabra van jegye, de nem emlékszik a színház nevére. Csak adja meg a darab címét, és a sofőr már viszi is a Piccadilly Circusnél lévő Criterionba.
 

A londoni taxisofőröktől 150 éve elvárják, hogy tökéletesen ismerjék a várost. A fess viktoriánus sofőröknek éppúgy kellett magolniuk a világ legkeményebb földrajzvizsgájára, mint a kb. 25 ezer mai taxisnak.

A „Zárt Osztály”-nak becézett záróvizsga mindenkit kiborít. Steve Scotlandnak már majdnem sikerült letennie, amikor a Moorfields Szemklinikához kellett volna mennie, ám az utca túlvégére vitte a képzeletbeli utast. – Sík ideg voltam – vallja be.

Így hát vasárnap délután megint felpattan a robogójára, s végigpöfög a pénzügyi negyedben, a Great Swan Alley-n. – Meg akarom jegyezni az útvonalat, mert nyílt itt egy új étterem, biztos, ami biztos – magyarázza. – Sose lehet előre tudni, mit kérnek a vizsgáztatók.

A Tudásra áhítozó tanoncok, mint Scotland, jobbára férfiak. Akad köztük néhány nő is, de az arányuk nem éri el a 2 százalékot. A legkülönbözőbb hivatást űzők szeretnének taxisofőrök lenni – diákok, kereskedők, ügyvédek, tanárok. A legtöbben Londonban vagy a környékén nőttek fel, de teljesítették már a próbát más vidékről, sőt más országból érkezők is.

– Biológia szakra jártam – meséli a 24 éves Osman Jamal Zai, aki abbahagyta tanulmányait, hogy megméressen a taxisvizsgán. – Jó ötletnek tűnt, és szívesen készültem rá.

Bár a londoni taxisok nem szívesen beszélnek a keresetükről, általában 30-35 ezer fontra (kb. 13-15 millió forint) becsülik az éves jövedelmüket, a rendkívül hosszú műszakokban dolgozó diszpécserek akár 50 ezer fontot (kb. 22 millió forint) is hazavihetnek évente.

A pénz mellett sokakat az is vonz, hogy maguk oszthatják be a munkaidejüket. Sok más várossal ellentétben – ilyen például Párizs, ahol korlátozzák a taxisok számát – Londonban szabad a vásár. Bárki, akinek elviselhető a modora, kaphat taxisengedélyt, ha megszerzi a Tudást.

Aki megengedheti magának a teljes idős képzést, akár két év alatt is leteheti a vizsgát, ám a többségnek a munkája és a családi kötelezettségei mellett kell időt szakítania a tanulásra. Az ötéves felkészülés nem is olyan ritka.

És a jelentkezőknek csak kis része jár sikerrel. – Valójában az emberek nem buknak meg – mondja Styles. – Csak feladják. Pedig annyiszor lehet nekifutni, ahányszor csak kedvük tartja. – A legtöbben egy év elteltével lemorzsolódnak, amikor rájönnek, mekkora elkötelezettséggel jár a felkészülés.

– A tanulásban nincs rövidebb út – mondja a 79 éves Alf Townsend, aki 1962-ben ment át a vizsgán, s napi pár órára még ma is volán mögé ül. – Nem elég, ha otthon ücsörög az ember, bemagolja az utcaneveket, a térképet, és reménykedik a sikerben. Itt bizony ki kell menni az utcára, és sok-sok kilométert le kell nyomni, hogy az ember a saját szemével lásson és memorizáljon mindent.
 

A londoni a világ legrégibb taxiszolgáltatása, amelyet 1636-ban I. Károly rendszabályozott, amikor ötven lovas szállítónak adott engedélyt a „tevékenysége űzésére”.

Az 1851-es világkiállítás után rengeteg panasz érte a londoni taxisokat, mert nemigen tudták a helyes útvonalakat, ezért Sir Richard Mayne rendőrfőnök előírta, hogy csak az kaphat taxisengedélyt, aki kellőképpen ismeri a várost. Az a jelölt, aki elsajátította a kívánt útvonalakat, bizonyítványt kapott róla, hogy megszerezte a Tudást.

Az útvonalak száma persze időről időre változik: jelenleg 320. De van, ami soha nem változik. A Piccadilly metróvonal Manor House megállója és a divatos Islington negyedben lévő Gibson tér közötti 4,6 kilométeres útvonal a mai napig az első a Kék Könyvben, amelyet a leendő taxisoknak meg kell tanulniuk.

– Vasárnap kora reggel indultam – emlékezik vissza Robert Lordan 33 éves volt középiskolai tanár. – Az utakon nem járt senki, az a különös érzésem támadt, hogy enyém az egész város. Nagyon izgatott voltam.

Örömmel fedezte fel, hogy az útvonalat könnyű megtanulni. – Többször végighajtottam rajta, hogy megjegyezzem az összes kanyart és kereszteződést. – Csak ezután jöhetett a következő útvonal, majd még egy. – Átlagosan három-négy órát töltöttem egy út elsajátításával – mondja.

A vizsgára készülőknek nemcsak a két pont közötti utcákat kell megtanulniuk, hanem az útvonal fél kilométeres körzetében minden mellékutcát és tájékozódási pontot.

– A vizsgáztató soha nem ad olyan egyszerű feladatot, hogy „Vigyen el a Manor House állomástól a Gibson térig” – magyarázza Lordan. – Inkább kiválaszt egy házszámot a sarkon túlról vagy valamelyik mellékutcában.

A kezdeti lelkesedés aztán hamar alábbhagy, amikor a tanuló szembesül a brit főváros észbontóan bonyolult úthálózatával.

– Számomra az Észak-Londonra jellemző egyirányú forgalom és a rengeteg zsákutca okozta a legtöbb gondot, különösen Islington környékén – mondja Lordan. – Attól kihullott pár hajszálam.

De végül a helyükre kerültek a dolgok. – Mint amikor egymásba rakjuk a puzzle darabkáit. Hirtelen összeáll a kép. A sok kocsikázásnak és otthoni térképböngészésnek köszönhetően az útvonalak bevésődnek az ember agyába.

A londoni University College idegtudósai megállapították, hogy a londoni taxisok egyik agyterületének, a hippocampusnak jóval nagyobb a térbeli tájékozódásért felelős része, mint a többi embernél – ez annak az intenzív tanulási és útvonalkeresési folyamatnak az eredménye, amely a Tudás megszerzéséhez szükséges.

Nem vitás, hogy a londoni taxisok hippocampusát rendesen megdolgoztatják az intenzív feladatok. David Greenhalgh 53 éves számítástechnikus, aki munkája mellett két éve tanulja az utcákat, harminc útvonalat sorol fel egymás után. A Manor House állomás–Gibson tér között például 12 kanyart és egyéb utasítást említ meg.

Miután valaki megtanulta a Kék Könyv 320 útvonalát, kezdetét veszik a szóbeli vizsgák. Az első sorozat az „56 napos megjelenés” nevet kapta, és nyolc hétig tart.

– A vizsgázó négy útvonalat ismertet – mondja Greenhalgh, aki eddig két 56 napos megjelenésen van túl. – Minden útvonalért tíz pont jár. Aki eléri a negyven pontot, ami elég ritkán fordul elő, kitűnő minősítést kap, és mehet a következő szintre.

Kevesebb pontért jó, közepes, elégséges és elégtelen osztályzat jár. A tétovázásért pontlevonás. Aki szabálytalanul kanyarodik, nem kap pontot. Aki négyszer kap elégtelent vagy hét alkalommal tesz sikertelen próbát, annak törlik a pontjait, és kezdheti elölről az 56 napos sorozatot. Ez történik a taxisvizsgának először nekifutók 80 százalékával.

A következő sorozat a 28 napos megjelenés, amely négy hétig tart, és az 56 naposhoz hasonlóan zajlik, csak épp a feladatok nehezebbek.

Aki még hét megjelenés után is eredménytelen – ahogy a pályázók mondják: „bepirosodik” –, kezdheti elölről a 28-as sorozatot. Akinek másodszorra sem sikerül, mehet vissza az 56 napos megjelenéshez.

Ha valaki kitartó, végül elérkezik a 21 napos megjelenéshez. A pontozás itt is az ismert módon zajlik, de a kérdések még nehezebbek. A végső megméretésen a vizsgáztató egyesével foglalkozik a pályázókkal, akiknek a külső-Londonról szerzett ismereteikről kell számot adniuk.

Felemelő pillanat, amikor a Tudás megszerzése után a jelölt átveszi az áhított zöld-arany színű taxis jelvényt, mondja Lordan. – Én sírós fajta vagyok, de úgy hallom, másoknak is elered a könnyük, amikor megkapják a jelvényt. Annyi áldozat után leírhatatlan érzés eljutni a célba.

Lordan 2009. december 22-én végzett. Két nappal később első ízben hajtott ki az útra londoni taxisként, a bérelt autójával. Ősrégi tradíciót követett, amikor első utasait fizetség nélkül fuvarozta el.

Lordan és én a Russell téren ácsorgunk egy Viktória-korabeli, zöldre festett taxispihenő mellett – London-szerte 13 ilyen hely található, ahol a sofőrök kifújhatják magukat, és teát meg sonkás szendvicset fogyaszthatnak. Tőlünk pár méterre ott áll a csillogó fekete taxi, amelyet nyolc hónapja vett, és már több mint 20 ezer kilométert ment vele.

– Szeretem ezt a munkát – mondja. – Mindig tanulok valami újat. Ahogy Samuel Johnson írja, aki megunta Londont, az már az életét is unja.