Tudja, hol a helye

Ha egyszer egy kakadu bosszút forral, nem válogat az eszközökben. Ráadás: a becsaphatatlan birka és a lusta macska története

Gyermekkoromban egy egész állatkertünk volt. Köztük két, először hímnek vélt tengerimalac (amelyek száznál is több utódot hoztak világra) és egy hegyikecske-gida, amelyik úgy döntött, hogy a szomszéd háztetőjét hegynek tekinti.

Az állatok között egyértelműen megvolt a hierarchia, de ez leginkább a hegyi kecske, egy ausztrál selyemszőrű terrier és a házi kedvencként tartott rózsás kakadunk között nyilvánult meg.

A kecske úgy utasította rendre a kutyát, hogy lefejelte, és amikor a kakadu be volt zárva a kalitkájába, a kutya minden adandó alkalommal hergelte a szárnyast.

Miután ez néhány hónapig így ment, a kakadu bosszút forralt. Amikor kiengedtük a kalitkájából, rárepült a kecske hátára, és ott ülve hívta a kutyát, ahogyan az apám szokta. Tökéletesen tudta utánozni az apám hangját.

Ilyenkor a kutya odaszaladt, a kecske pedig – szokás szerint – lefejelte, amint meglátta.

Ezen a kakadu jókat nevetett, a kutya pedig behúzott farokkal elsomfordált.
Louise Sequerah

Becsaphatatlan birka
A családom mindig szerette az állatokat, még Brisbane kertvárosában is tartunk birkát házi kedvencként.

Molly rendkívül szelíd, de mivel a városi gyerekek nincsenek hozzászokva ilyen nagy testű állat közelségéhez, Mollyt mindig elkerítjük, ha vendégek jönnek hozzánk. Maroknyi gabonamaggal próbáljuk odacsábítani, ő azonban mindig megérzi, mire készülünk. Meg tudja különböztetni, hogy mikor adunk neki enni és mikor akarjuk becsapni. Ilyenkor meg se moccan.

Máskor, amint kinyitjuk a magos dobozt, ott terem mellettünk, amikor még le sem vettük a doboz fedelét. Molly imád enni, de soha nem dől be egyetlen trükknek sem, amivel az elkerített részre akarjuk csalogatni.
Rachel McClure

Elő a manccsal
Rendszeresen etetjük a madarakat a kertünkben, de a madarak balszerencséjére három macska lakik a szomszédban. A két fiatalabb buzgó egér- és madárfogó. Az öregebbik elég lusta, de vadászik, ha könnyű a préda.

Egy délután, miután meggyőződtem róla, hogy nincsenek ott a macskák, kenyeret szórtam ki a madaraknak. Néhány perc múlva észrevettem az öregebb macskát. A kert végéből figyelte a morzsára rárepülő madarakat.

De nem őket cserkészte be, hanem előlopakodott a búvóhelyéről, a mancsával elcsent egy darab kenyeret, és visszavitte a búvóhelyére. Elképzeltem, mi játszódott le a fejében: ha már a madarakat nem tudom üldözőbe venni, inkább idecsalogatom őket. Lenyűgözött az éleselméjűsége.
Maggie Forbes

Vote it up
148
Tetszett?Szavazzon rá!