Ute Lemper, a világpolgár

A dívának honvágya van. Tizennégy New Yorkban töltött év után most arról ábrándozik, hogy hazatér Németországba

Kapcsolódó cikkek

Osnabrück, Észak-Rajna–Vesztfália, Németország északnyugati részén, Ute Lemper szülővárosa, Münster közelében. „A német kabarélegenda” a Theater am Domhof parányi öltözőjébe hív minket, amely csupa olyanra emlékezteti, ami elől folyamatosan menekülni próbált: a provinciális szűklátókörűségre és középszerűségre. A fűtés nem működik, az ellátás annak elviselhető, aki szereti a pörköltet; és Lemper ide jött vissza, hogy eljátssza Dietrich szerepét – az egyiket a sok közül, amelyekkel a nyolcvanas évek óta világszerte elkápráztatta a közönséget. Musical, sanzon vagy pop – a magas szőke előadóművész minden műfajban otthon van. Ezenkívül fél tucat nyelvet beszél, zongorázik, énekel, táncol, maga írja a dalait, hatalmas festményeket fest, ráadásul színésznő is, és négy gyermek anyja. 2014-ben európai turnéra indul új műsorával, amelynek címe Forever – The Love Poems Of Pablo Neruda (Örökké – Pablo Neruda szerelmes versei).

RD: Világpolgárnak tartja magát. Van még önben valami, ami tipikusan német?
Ute Lemper: Erről a családomat kellene megkérdeznie. Folyton azzal gúnyolnak, mennyire német vagyok. Például az akcentusom. Vagy hogy beosztom a pénzt, és nem szórom el, meg hogy odafigyelek, kész-e a házi feladat. Egyébként nagyon liberális anya vagyok. A gyerekeim azt tehetik, amit csak akarnak. De szeretnek tipikus németnek feltüntetni.

RD: Szóval a sztereotípiákkal csak akkor jönnek elő ...
UL: ... ha cikizni akarnak. Pontosan. Húzzuk fel egy kicsit a mamát!

RD: A gyerekei szeretnének az ön nyomdokaiba lépni?
UL: Nem, egyikük sem. Pénzt akarnak keresni, és tudják, hogy ehhez művészként óriási szerencse kell. A fiam közgazdaságtant és franciát tanul, a lányom meg politikával szeretne foglalkozni. Persze az egyetemi rendszer egészen más az Államokban. Ott csak a négy év alapképzés után szakosodhatsz.

RD: Elég elitista rendszernek tűnik...
UL: A fiammal ezt már megtapasztaltuk. Kész vagyonba kerül! Ezért akartam visszajönni Európába, ahol a gyerekek államilag finanszírozott oktatásban részesülhettek volna.

RD: Komolyan el tudná képzelni, hogy visszajöjjön?
UL: Nagyon is! Ha a gyerekek nem kötődnének az iskolájukhoz, a különböző tevékenységeikhez, a barátaikhoz, azonnal átköltöznék Párizsba, Barcelonába vagy Berlinbe.

RD: Mi bűvöli el New Yorkban?
UL: Nos, az éghajlat sokkal kellemesebb. New York nem az a hideg város – érzelmi vonatkozásban sem. Upper West Side Manhattanben, ahol lakom, van a Central Park, a Riverside Park, az a rengeteg iskola meg játszótér szinte minden sarkon, annyira vidám, barátságos a légkör. Azok a gyönyörű utcák, a homokkő házakkal, a kis lépcsőfeljárókkal, ahová az emberek kiülnek kávézni, fecsegni. Mint egy Woody Allen-film.

RD: És hogyan vélekedik Ute Lemper az öregedésről? Tavaly töltötte be az ötvenet...
UL: Jó érzés, hogy az embernek van némi élettapasztalata. Bár a fejemben és a szívemben sokkal, de sokkal fiatalabbnak érzem magam. Jó, hát, itt-ott egy kicsit fáj, hasogat ez meg az. A hátam például, mert az évek során elkopott pár porckorongom, és efféle dolgok. De a térdem még mindig teljesen rendben van, hál’ istennek. A legtöbb táncos már vagy tizenöt operáción esett át.

RD: És mi a véleménye a plasztikai műtétekről és a botoxról?
UL: Félek tőlük, mert éneklés közben különböző arckifejezéseket használok, hogy eltaláljam a megfelelő hangot. El sem bírom képzelni, milyen érzés lenne, ha ezt nem tehetném. Mozdulatlanná dermednék.

Vote it up
151
Tetszett?Szavazzon rá!