Válasz az élet 25 legfogósabb kérdésére

Tarthat-e a szerelem örökké? Valóban boldogít a pénz? Mikor lesz felnőtt a gyerekből? Megfejtettük a világ nagy titkait

Szerelem és házasság
Tarthat-e a szerelem egy életen át?
Igen, bizony – de csak akkor, ha nem képzeli azt, hogy majd boldogan él, míg meg nem hal. Kutatók egy csoportja nemrég azt állapította meg, hogy a szerelem vegyi folyamatokat indít el az agyban, melyek egy-másfél évig tartanak. Ezt követően ön és a párja magukra maradnak. A kapcsolatot karban kell tartani. Ha bizonyítva szeretné látni a tartós szerelem létét, látogasson el egy idősek otthonába. Nemrég beszéltem egy 60 éve házas férfival, akinek a felesége súlyos Alzheimer-kórban szenved. Mindennap bemegy hozzá, ott ül mellette és fogja a kezét. – Középiskola óta ő a legjobb barátom – mondta. – Megfogadtuk, hogy kitartunk egymás mellett. – Nos, ez az igazi szerelmi történet.

Miért hasonlítanak egymásra idővel a házasok?
Figyeljen meg beszéd közben két embert, akik szeretik egymást. Sok hasonlóságot fog látni. Ha az egyik elmosolyodik, ugyanazt teszi a másik. Ha az egyik bólint vagy felvonja a szemöldökét, a másik is. Az arcok olyanok, mint a dallamok, ösztönösen törekszenek a harmóniára. Ha hozzávesszük, hogy a szimultán ajakbiggyesztés és homlokráncolás egy évtizedekig tartó házasságban zajlik, már nincs is min csodálkoznunk.

Túlélheti-e a házasság a hűtlenséget?
Igen. Idő kell hozzá, és meg kell dolgozni érte, de a szakértők szerint igen. A monogámia mítoszáról írott könyvében Peggy Vaughan úgy becsüli, hogy a férjek 60, illetve a feleségek 40 százaléka a házasság valamely szakaszában félrelép. Ez nem buzdítás az elkalandozásra, viszont jó hír azon házastársaknak, akik szeretnének kilábalni a bizalom megingásából. A sértett félnek meg kell bocsátania, és együtt kell élnie egy kitörölhetetlen emlékképpel. A hűtlenség nem felejtődik el, de fokozatosan beleolvadhat egy érett, erős házasság homályos múltjába.

Hétköznapi kérdések
Miért tűnik rövidnek a nyár és végtelenül hosszúnak a tél?
Mert a környezet határozza meg, mit hogyan élünk át. Albert Einstein így írt erről: „Ha valaki egy csinos lánynak udvarol, egy óra egy percnek tűnik. Ha izzó parázson ül, egy perc tűnik egy órának.”

Az állatoknak valóban van hatodik érzékük?
Még hetedik vagy nyolcadik is! A medúzának 24 szeme van, a földigiliszta egész testét ízérzékelő receptorok borítják, a csótány a hidrogénatom átmérőjénél kétezerszer nagyobb távolságból érzékeli a mozgást, a kutya szagérzéke pedig közel százezerszer erősebb, mint a gazdájáé (egyes kutyák állítólag az ember rákbetegségének szagát is megérzik). Bátran kijelenthető: az állatok más világot tapasztalnak meg, mint mi.

Miért mindig az a sor halad a leglassabban, amelyikben én állok?
Mert amikor az embernek sietnie kell a gyerek zongoraórájára, szidja a balszerencsét, és irigyli azokat, akik gyorsabban haladnak. Amikor viszont a gyorsan haladó sorban áll, és nem idegeskedik, észre sem veszi, hogy peches embertársai csak araszolnak a lassú sorban. A szerencse ritkán vonja magára az ember figyelmét úgy, mint a balszerencse. (Lásd a vajas pirítósra vonatkozó választ a cikk végén.)

Hány éves korra illik tudni, hogy az ember milyen pályát választ?
Ma már nem igazán számít. Ezt a kérdést azelőtt a fiatalok tették fel. Az amerikai munkaügyi statisztikák szerint a második világháború után született nemzedékek fiatalabb tagjai már hátat fordítottak az amerikai ideálnak, nem ragaszkodnak megszerzett állásukhoz. Ők 18 és 36 éves koruk között átlagosan 9,6 munkahelyen fordultak meg. Úgy tűnik, az öregek bölcsessége minden kultúrában ez: az élettel nincs más teendő, mint élni. Ahogy Gandhi rámutatott: „Szinte minden, amit teszel, jelentéktelen lesz, de az nagyon fontos, hogy megtedd.”

Hogyan keletkezik a forgalmi dugó?
A kutatók tanulmányozzák az úthálózat fizikai tulajdonságainak számítógépes modelljeit, és újféle közlekedésilámpa-algoritmusokat találnak ki. Van, aki úgy véli, a gépjárműforgalmat ugyanolyan ciklikus erők befolyásolják, mint amilyenek hatására a hullámok keletkeznek az óceánon. Az átlagos munkába járó azonban jól teszi, ha egyszerűen torlódásnak mondja. Mindössze arról van ugyanis szó, hogy nagyon sok autós akarja ugyanazt csinálni egyszerre. (Figyelje meg, mi történik, ha egyetlen irodaépületben minden vécét egyszerre húznak le.) Mindent egybevetve azt ajánljuk: vegyen egy újságot, töltse fel néhány kedvenc dalát az mp3-as lejátszójára, és szálljon buszra.

Munka és ember
Mikor nincs már jövője?
Amikor már nem kerget álmokat. Úgyhogy ne hagyja abba!

Az ember szeresse a munkáját?
Ne. Szeresse a gyerekeit, az élete párját és a hazáját. A szüleit, a szomszédait és a kutyáját. A szeretet túl fontos érzelem ahhoz, semhogy megélhetésének előteremtéséhez kösse. Persze rendben van, ha elégedettségre törekszik. A nemrég végzett Harris közvélemény-kutatás szerint Amerikában a dolgozók 59%-a nagyon, közepesen vagy valamelyest elégedett a munkájával, de aggasztóan sok, 33% érzi úgy, hogy karrierje zsákutcába jutott. Aki ez utóbbi csoportba tartozik, és új állásra vágyik, vegye figyelembe, hogy a kisebb cégek alkalmazottai általában elégedettebbek a munkájukkal, mint a nagyvállalatok dolgozói.

Családok és viszályok
Létezik-e férfi és nő között tartósan csak barátság?
Inkább csak egy rövid ideig. A hosszan tartó barátsághoz az kell, hogy a felek legalább egy kicsit visszataszítónak találják egymást. Sok szerencsét!

Mikor vegye el a nagypapától a kocsikulcsot?
Az amerikai orvosszövetség és a nyugdíjasszövetség szerint a biztonságos vezetés inkább függ a funkcionális képességektől, mint az életkortól. Az viszont igaz, hogy időseknél gyakoribb a látásromlás, hallásvesztés és ízületi gyulladáshoz kapcsolódó más károsodás, de mindez egyénenként változó. Amikor a jelek arra utalnak, hogy nagyapó kezd ön- és közveszélyes lenni, meg kell neki mondani. Hívja fel a figyelmét arra, hogy megnőtt a reakcióideje, hogy némiképp romlott a helyzetfelismerő készsége. Javasolja neki, hogy a továbbiakban már ne vezessen autót. Legyen határozott, de ne kezelje gyerekként. Tartsa tiszteletben az emberi méltóságát. Ajánlja fel neki, hogy szívesen fuvarozza.

A civakodó testvérek később valóban megszeretik egymást?
Kifaggattam a nővéreimet, akik élénken emlékeznek rá, hogyan ütöttem-vertem őket műanyag játékbabákkal (persze hogy ők kezdték, ők csúfoltak!), és mind a ketten kijelentették, hogy most viszont már egészen jól elviselnek. Az egészen biztos, hogy én szeretem őket. A szakértők egybehangzóan úgy vélik: a testvérek közti veszekedés normális. De hogyan viszonyulnak ehhez a szülők? A legfőbb szabály: ne fogja senki pártját! Ne vitassák meg azt, hogy ki kezdte vagy kinek van igaza. Vessen úgy véget a viszálynak, hogy mindenkit elzavar. A mamám más-más szobába küldött minket. Ezért zsinóros telefont eszkábáltunk szállítórendszerrel, hogy édességet és játékokat juttassunk el egymásnak. Arra már egyikünk sem emlékszik, min veszekedtünk.

Honnan tudjuk, mikor kell megszakítani egy barátságot?
Amikor kezd az a sanda gyanúnk támadni, hogy valójában soha nem is kezdődött el.

Rólunk szólva
Miért leszünk olyanok, mint a szüleink, pedig megfogadtuk, hogy nem?
Mert mindent figyelembe véve valójában csodáljuk őket.

Lehet-e a félig üres emberből félig tele ember?
Egy mai elmélet szerint minden embernek van „érzelmi kiindulópontja”. Egyesek egyszerűen boldogabbnak születnek, mint mások. A borúlátók számára ez rossz hír, mert azt hiszik: valóban nem számít, mit tesz az ember, úgysem lesz tőle boldogabb. De van remény, s ezt tudja minden derűlátó! A boldogság inkább múlik azon, miként fogja fel valaki az élete eseményeit, s nem annyira maguktól az eseményektől.

Srácok, ez nem vicc
Mikor lesz felnőtt a gyerekből?
A biológiai érés hamarabb következik be, érzelmileg pedig később. Mostanában a pubertás lányoknál 8 és 14 éves kor között, fiúknál 9 és 15 éves kor között zajlik le. Egy emberöltővel ezelőtt, aki betöltötte a 18. életévét, elment otthonról, és önállósodott. Manapság sokan hazamennek a mamához meg a papához a tanulmányaik befejeztével, mert szívesen elfogadják a segítséget a számlák kifizetésében, mosásban, főzésben és más, a felnőttséggel járó felelősségek vállalásában. Ez egy darabig rendben van, csak ne maradjon így!

Lehet-e a mama tizenéves lányának a barátnője?
Nem. A tizenévesek zöme még messze nem érett igazi barátságra. Egy kutatás során nemrégiben azt állapították meg, hogy az emberi agy még a húszas életévekben is fejlődik. Sok anya szívesen barátkozna tizenéves lányával, az apa pedig a fiával. De ez senkinek sem előnyös. A kamaszoknak a szüleiktől független személyiséggé kell válniuk. Ehhez saját magánélet kell, sőt akár titkok is. Egy tizenéves lány sokszor könnyebben összebarátkozik a mama egyik barátnőjével, a mama pedig jól teszi, ha ezt elfogadja.

Pénz és más gondok
Valóban boldogít a pénz?
Nem. Mert a boldogság nem vehető meg pénzért. Sok élet fut zátonyra attól, hogy a javak szüntelen felhalmozása további kielégíthetetlen vágyakozást vált ki. Akkor derül ki, hogy az öröm és a nyomorúság közel van egymáshoz, amikor valaki igazán nagy summához jut. Egy kentuckybeli házaspár 2000-ben 34 millió dollárt nyert. Kiléptek unalmas munkahelyükről, luxusautókat, villákat vettek, és közben elveszítettek mindent, ami addig számított nekik. Elváltak, a férfi alkoholizmus kiváltotta betegségben meghalt, a feleség pedig egyedül él az új házában, alig öt évvel a nyeremény kézhez vétele után. Boldogságot csak azok hoznak az életbe, akiket szeretünk, és akik szeretnek bennünket. Akinek van elég pénze rá, hogy luxusjachtot vegyen magának, de nincs igazi barátja, akivel együtt hajókázhat, az elsüllyed.

Élhet együtt egy spórolós és egy költekező?
Igen, sőt még a beszédtémákból sem fogynak ki. A pénz körüli nézeteltérések a válások fő okai, ezért a szakértők szerint ezt a témát mindig óvatosan kell kezelni. Mindig mondja azt, hogy a „miénk”, ne pedig úgy, hogy „az enyém” vagy „a tiéd”. Javaslat: a spórolós tartsa kézben a család költségvetését, a költekező a nyaralások, családi ünnepek megszervezését.

Valóban a pénz minden bajok forrása?
Nem. A kapzsiság az. Elvis fején találta a szöget: „A pénz igazi értékét az adja, amit mással megosztasz belőle.”

Modor és morál
Mi a teendő, ha a gyerekével dühösen veszekedő szülőt lát?
Fékezze magát. Ha valóban úgy érzi, tud segíteni, együttérzően közelítsen, ne vádolja, ne lépjen fel gyermekmentőként. Legyen megértő a túlterhelt szülővel szemben. Javasolja neki, hogy vegyen mély lélegzetet. Mondja el, hogy ez már önnél is bevált.

Miért olyan nehéz beismerni: tévedtünk?
Mert ehhez sokszor hozzátartozik, hogy bocsánatot kell kérni, ami még nehezebb. Mindig egyszerűbbnek találták, ha nem szóltak a másikhoz, ütöttek, rágalmaztak, lőttek és bombáztak. Legközelebb mondja azt, „bocsánat”, és figyelje meg, mi történik.

Mikor lehet elárulni a titkot, amelyről megfogadta, hogy megtartja?
Ez attól függ, fennáll-e a károkozás veszélye. Komoly esély mutatkozik arra, hogy az illető, akinek titoktartást fogadott, kárt okoz magában vagy másban? Ha igen, be kell avatkozni. Ha nem, lakatot a szájra!

A végső próba
A pirítós tényleg mindig a vajas felére esik?
Anne Laskas rovatszerkesztő konyhájában tudósok elvégeztek egy vizsgálatot, melynek során először is szeletenként megpirítottak egy egész vekni kenyeret. Minden szeletet megvajaztak, azután a legkülönbözőbb magasságokból ejtették le az asztal szintjétől a mennyezetig bezárólag. A főbb tanulságok: a leejtett pirítós soha nem esik az élére; a toporzékolás és hangos szitkozódás pedig nem változtat az égvilágon semmin. Ja és a konyhakő nem annyira tiszta, mint hinnénk. Nos, ilyen az élet. Csak vajazza meg továbbra is a pirítósát. És becsüljön meg minden szeletet, amihet hozzájut.

Vote it up
50
Tetszett?Szavazzon rá!