Védjük meg gyermekeinket!

Az Egyesült Királyságban bevált a nyilvánosság nyomása: hatékonyan működik a segélygomb. Európában miért nem?

Megjelent: 2011. július

Kapcsolódó cikkek

Emily* nagyon megrémült, amikor a legjobb barátnője, Julia elmesélte neki, hogy kis híján elrabolta egy ismeretlen, akivel az interneten barátkozott össze. (A csillaggal jelölt neveket megváltoztattuk.)

Julia*, a 12 éves kenti diáklány már három hónapja csevegett valakivel az interneten, akit 14 évesnek gondolt. A saját nemi identitásában bizonytalan lány sokat töprengett azon, vajon leszbikus-e, vagy nem. Más tinédzserekhez hasonlóan a világhálón keresett segítséget, és talált is egy megértő barátot, aki Samanthának nevezte magát.

Végül megállapodtak, hogy találkoznak. Julia vagy egy órát várt hiába, aztán elindult hazafelé. Ekkor odahajtott mellé egy férfi, aki előzőleg egy autóból figyelte őt.

– Te vársz a lányomra? – kérdezte. – Összevesztünk, és elrohant. Szállj be, megkeressük együtt!

Julia még zaklatott lelkiállapotában is megérezte a veszélyt. Nem tudta, mit tegyen. A férfi megragadta a karját, ám sikerült leráznia magáról, és elfutott.

Rémült volt, és szégyenkezett is, ezért a történtekről csak Emilynek mert beszélni. Emily tudta, hogy nem lehet annyiban hagyni a dolgot – és a lehető legokosabb dolgot tette. Rákattintott a „Biztonság a neten” gombra, azaz csevegőprogramja vészjelzés leadására alkalmas ikonjára, amely néhány kattintás után már össze is kapcsolta őt a rendőrséggel. Segítségkérése a londoni Gyermekbántalmazási és Online Védelmi Hivatalhoz (CEOP) futott be. E-mailjét itt „1. fokozatú” vészhelyzetnek minősítették, ami azt jelenti, hogy egy gyermek „közvetlen veszélyben” lehet. A CEOP elemzője azonnal továbbította a jelentést a kenti rendőrségre.

Julia megmondta a rendőröknek, milyen típusú autót vezetett a férfi. A nyomozók emellett felfigyeltek egy utcanévre, amelyet „Samantha” az egyik internetes csevegés során véletlenül megemlített. Ez elég volt ahhoz, hogy eljussanak egy ismert hertfordshire-i szexuális bűnözőhöz.

A rendőrök 24 órán belül rátörték az ajtót a 45 éves férfira. A lakás tele volt számítógépekkel, gyermekeket ábrázoló illetlen képekkel, óvszerekkel – és egy kést is találtak. A férfi 30 kislánnyal tartott kapcsolatot az interneten, 14 évesnek adva ki magát. A rendőrség egy zsaroló levelet is talált, amelyet Juliának akart elküldeni: „Ha bárkinek is szólsz arról, amit tettem, mindenkinek elmondom, hogy leszbikus vagy.”

Négy év börtönbüntetésre ítélték. Julia most már biztonságban van, akárcsak a többi harminc potenciális áldozat.

Sajnos azonban az Egyesült Királyságon kívül egyetlen más európai ország vagy internetszolgáltató sem vette át az ötletet, hogy biztonsági riasztási lehetőséget kínáljanak a magukat az interneten veszélyes helyzetben találó gyermekek számára.

– Egyértelmű, hogy Európában is szükség lenne valami ilyesmire – mondja John Carr, az Európai Civil Szervezetek Összefogása a Gyerekek Biztonságos Internetezéséért nevű szervezet egyik vezetője, az ENSZ különleges tanácsadója.

Ha vannak segélyhívó telefonok vagy vészjelző gombok a metrókon, a vonatokon, az autópályákon és sok más nyilvános helyen is, akkor miért ne lehetne bevezetni hasonló biztonsági eszközt a 21. századi világ legnagyobb játszóterén, az interneten is?

Gyors kapcsolat
Számos szervezet nyújt segítséget a gyerekeknek, ha veszélyeztetve érzik magukat a neten. Ám az angliai Gyermekbántalmazási és Online Védelmi Hivatal egyedülálló lehetőséget kínál, amely különbözik a többi internetes biztonsági rendszertől.

Miért épp ez a gomb?
• A gyerekek által látogatott oldalokon azonnal felismerhető a segélygomb
• Ezt a segélygombot beépítették a honlapokba, a játékoldalakba és a csevegőszobákba
• Ez a segélygomb közvetlenül a rendőrséghez kapcsolja a veszélyeztetett gyerekeket
• Hasonló rendszer alkalmazása, illetve e fontos funkciók beépítése meglévő internetes segélyvonalakba nagymértékben fokozná a gyerekek biztonságát az interneten

– Az a nagy álmom, hogy a gombot egész Európában elterjesztjük – mondja Jim Gamble, a CEOP volt igazgatója, akinek döntő szerepe volt a segélygomb bevezetésében. – Nincs ebben semmi ördöngösség. Csak végig kell vinni az ötletet a megvalósításig.

Az észak-írországi terrorelhárítás vezetőjeként Gamble korábban évekig harcolt a terroristák ellen, s 2006 és 2010 között, amikor a CEOP igazgatója volt, ugyanazt a kíméletlen, ugyanakkor kreatív megközelítést alkalmazta a gyermekek ragadozóival szembeni küzdelemben is.

– Az internet biztonságosabbá tételében nem az a lényeg, hogy hány bűnözőt tartóztatunk le, az csupán tüneti kezelés – mondta. – Az számít, hogy hány fiatalt világosítunk fel és hánynak adunk védekezési lehetőséget.

Gamble úgy vélte, hogy a gombnak központi szerepe van e stratégia valóra váltásában. A CEOP csak tavaly több mint 6000 bejelentést kapott – ebből 400 esetben szexuális tevékenységre ösztönöztek gyermekeket, további 135-ben pedig gyanúsítottak személyes találkozót próbáltak szervezni gyerekekkel. A gomb használóinak legtöbbje 11 és 16 év közötti fiatal, de kaptak segélykérést hatéves gyermekektől is.

2006-os indítása óta 1100-nál is több letartóztatás történt a szervezet munkájának köszönhetően, s több mint 260 „nagy kockázatú szexuális bűnelkövetői hálózatot” lepleztek. A CEOP ezzel több mint 600 gyermeket mentett meg.

– Minden egyes nap számít – mondja George, a CEOP egyik adatgyűjtő munkatársa, aki biztonsági okokból vezetékneve elhagyását kérte. – Azt akarjuk elérni, a gyerekek félelem nélkül játszhassanak és létesíthessenek kapcsolatokat az interneten.

Az Egyesült Királyságban a segélygombot már több tucat közösségi hálózat és ifjúsági kapcsolattartó oldal vette át, például a Netlog, a Moshi Monsters, a WeeWorld, a Club Penguin, az MSN Live Messenger, a Habbo és a Bebo.

– Számomra magától értetődőnek tűnik, hogy ezt megtesszük – mondja Kevin Bachus, a fiatalokat legjobban vonzó nagy közösségi oldalak egyikének, a Bebónak a termékfelelőse. – A felhasználóink abban a tudatban szeretnének lenni, hogy ha valami veszély fenyegetné őket, akkor kezelni tudnák a helyzetet.

Eleinte azonban nem minden internetes vállalkozás volt ennyire készséges. Gamble és a CEOP heves harcot vívott a nyilvánosság előtt a világ legnagyobb közösségi hálózatával, a Facebookkal, hogy az egyesült királyságbeli oldalain elhelyezhessék a segélygombot. A Facebook azt állította, hogy saját biztonsági intézkedései is elegendők – végül azonban kénytelen volt engedni a sajtó és a dühös politikusok által feltüzelt közvélemény nyomásának.

Ma már a brit Facebook-felhasználók többféle módon is kapcsolatba léphetnek a rendőrséggel: a CEOP Facebook-oldalán kersztül, a Facebook biztonsági oldalán elhelyezett hivatkozásra kattintva vagy – és a fiatalok laza, kapcsolatokkal teli világában talán ez a legfontosabb – a ClickCEOP alkalmazás segítségével, amelyet csak az első négy hétben több mint 55 ezren töltöttek le.

– A Facebookot használó fiatalok így számukra ismerős módon vehetik fel a kapcsolatot a CEOP-pal – mondja a cég szóvivője, Sophy Silver.
 

De vajon miért nem terjedt el egész Európában ez a sikeres ötlet? Tény, hogy Európában nem működik olyan egységes, nagy felhatalmazású gyermekvédelmi szervezet, mint a CEOP, nincs a Gamble-höz hasonló elszántságú rendőri vezető, és sem a sajtó, sem a politikusok nem követelnek oly erőteljesen hatékony intézkedéseket, mint az az Egyesült Királyságban történt.

Csakhogy még azok a vállalkozások sem próbálták kiterjeszteni a gomb használatát Európára, amelyek az Egyesült Királyságban beépítették azt a szoftvereikbe. Egyesek, például a Bebo, azt mondják, hogy e téren a rendőrségnek vagy a szülőknek kell kezdeményezniük. Mások, mint a Facebook, úgy vélik, hogy a segélygomb megvalósítása nehézségekbe ütközhet más országokban.

– Igaz, hogy a ClickCEOP jól működik egy országban – mondja Silver –, de egyáltalán nem biztos, hogy Európa minden rendőrségénél beválna.

Carr és más gyermekbiztonsági szakértők azonban nem fogadják el ezeket a kifogásokat, amelyekkel szerintük a nagyvállalatok csak az időt húzzák.

– Több milliárd dolláros értékű cégekről van szó, amelyek óriási erőforrásokkal rendelkeznek – mondja Carr. – Olyan technológiai újításokat vezettek be, amelyek öt-hat éve még elképzelhetetlenek lettek volna. Ha akarnák, ezt is meg tudnák csinálni – csakhogy önként, a közvélemény nyomása nélkül nem fognak belevágni.

Vannak azonban arra utaló jelek, hogy Európában is növekszik ez a nyomás. Franciaországban például az egyik vezető internetbiztonsági csoport, az „e-enfance” gyakorol nyomást a Facebookra, hogy francia oldalain is legyen vészjelző gomb.

– Az angol példa megmutatta, hogy szükség van külön vészjelző gombra – mondja Fahed Toumi, a szervezet multimédia-igazgatója. – A gyerekek bűntudatot vagy félelmet érezhetnek, ezért nagyon fontos, hogy olyasmit adjunk nekik, amitől biztonságban érzik magukat.

Már az olyan, kisebb országok is mozgolódnak, mint Szlovénia. – Nagy híve vagyok ennek a gombnak – állítja Vasja Vehovar, aki a Ljubljanai Egyetem SAFE-SI nevű programját vezeti, amely támogatja egy összeurópai internetes biztonsági riasztórendszer kidolgozását.

A kontinensen már 27 országban létezik valamiféle internetes „forró drót” oldal, ahol a gyermekek vagy a szülők bejelenthetik a problémákat. Ezzel csak az a baj, hogy az ilyen oldalak külön címeken vannak, amelyekről az embereknek tudniuk kell és ahová el is kell jutniuk – tehát sem a gyermekek által gyakran látogatott csevegőprogramokba, sem a játékoldalakba nem építettek be olyan gombot, amely egyetlen kattintással a megfelelő oldalra irányítaná őket.

– Közvetlenül a fiatalok által látogatott internetes oldalakon kellene lennie valaminek – mondja Chris Groeneveld, a holland rendőrség internetes bűnözési csoportjának főfelügyelője. Ő már hónapok óta tárgyal a Microsofttal arról, hogy olyan gombot építsenek be a csevegőprogramjukba, amely nemcsak egy e célra kialakított holland forródrót-oldalra irányítaná a gyermekeket, hanem közben automatikusan el is mentené a számítógépükre az internetes „bűnjeleket”.

Lassan megmozdul az Európai Bizottság is, és arra biztatja a közösségi oldalakat fenntartó cégeket, hogy „gondoskodjanak könnyen elérhető és használható bejelentőgombról” – mondja Roberta Angelilli, az EU állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottságának tagja.

– Az internetet használó gyermekeknek gyorsan és egyszerűen, egyetlen gombra kattintva kell tudniuk jelenteni a veszélyt – mondja a képviselőnő, aki egyébként megfogadta, hogy a következő hónapokban figyelemmel fogja kísérni, milyen lépéseket tettek az érintett vállalkozások.

John Carr gyermekbiztonsági szakértő azonban úgy érzi, hogy mindez túl sok időt vesz igénybe. Attól fél, hogy talán egy internettel összefüggő tragédia – „valami szörnyűség történik egy gyermekkel” – kell ahhoz, hogy a vállalatok és a hatóságok gyorsabban cselekedjenek.

– Mire várunk? Miért ne tennénk meg inkább most rögtön azt, ami helyes? – kérdezi.

Vote it up
239
Tetszett?Szavazzon rá!