Végre…

Milyen volt az a bizonyos este húsz évvel ezelőtt, amikor az addig csak magnószalagról ismert Rolling Stones eljött Prágába

Kapcsolódó cikkek

Húsz évvel ezelőtt egy prágai stadionban százezer ember, köztük az apám és én, láttunk valamit, amit sokáig nem volt szabad látnunk. Évtizedeken át be volt tiltva. A zene, amiről azt mondták nekünk, mocskos képzetekkel mérgezné a lelkünket. Megfertőzne minket a kapitalista propagandával.

Hűvös volt az éjszaka 1990. augusztus 18-án. A kommunista rezsim hivatalosan nyolc hónappal korábban összeomlott, amikor a régóta másként gondolkodó Václav Havelt választották meg köztársasági elnöknek. És most a Rolling Stones eljött Prágába.

Tizenhat éves voltam akkor, és a mai napig emlékszem, hogy a koncert előtt az a mondás járta a városban: „A Rolling Stones begördül, a szovjet hadsereg kigördül.”

A szovjet katonák 1968 óta állomásoztak Csehszlovákiában, amikor tankjaik brutálisan eltaposták az úgynevezett prágai tavaszt. Apám 21 éves volt az idő tájt, a szabadságról álmodozott és csempészett lemezekről hallgatta a Let’s Spend the Night Togethert. Több mint két évtizednek kellett eltelnie, amíg élőben hallhatta a bandát. Azokban az években csak külföldi rádióállomásokon lehetett fogni a Rolling Stonest. A kommunisták az együttes tagjait „rohadt narkósok”-nak nevezték, és azt mondták, hogy egyetlen tisztességes szocialista állampolgár sem hallgatná őket.

Én csak egy Stones-számot ismertem, a Satisfactiont, azt viszont betéve tudtam. Először egy kalózszalagról hallgattam meg, amelyet apám a magyar feketepiacon vásárolt, és becsempészett az országba. Rögtön elvarázsolt. Teljesen magával ragadott a nyers, hangos gitárriff, amely annyira különbözött a nyálas csehszlovák tánczenétől.

Soha nem hallottam Mick Jagger recsegő érzéki hangjához foghatót, amikor személyes vágyairól énekelt. Csehszlovákia állampolgárait négy évtizeden át arra buzdították, hogy áldozzák fel legbensőbb álmaikat a tömegek kollektív boldogságáért. A lázadók – azok az emberek, akik a saját útjukat járták – gyakran börtönben végezték.

Azon a bizonyos augusztusi éjszakán, miközben arra vártunk, hogy a Rolling Stones színpadra lépjen, lázadónak éreztük magunkat. A koncertet ugyanabban a stadionban rendezték, ahol a kommunista kormány tartotta nagygyűléseit és parádéit. Osztálytársaim és jómagam hosszú órákat töltöttünk ebben a stadionban olyan alakzatokban masírozva, amelyek a lelátókról szemlélve a tömegek egészséges, vidám és fegyelmezett szellemét voltak hivatva jelképezni.

Azon a bizonyos augusztusi éjszakán lázadónak éreztük magunkat

Most viszont vezényszóra menetelés helyett fel akartunk oldódni. – Közelebb kell jutnunk! – suttogta apám a fülembe, és mindeközben megpróbáltunk előrefurakodni a tömegben.

Érzékeltem, hogy mindenki ideges. Az emberek hozzászoktak, hogy hazudnak nekik, hogy az ígéretek sohasem válnak valóra. Nem igazán hitték, hogy a Stones tényleg élőben fog játszani előttük. Apám se hitte el, láttam rajta. – Majd megmutatják a fotójukat vagy levetítenek egy filmet helyette – mondták páran és a stadionban felszerelt óriás képernyőkre mutogattak. Magam is kételkedni kezdtem. Már öt órája várakoztunk.

Hirtelen kihunytak a fények. Dobpergés hangzott fel, és a monitorok mintegy varázsszóra bekapcsoltak. – Ó, istenem, hát tényleg megtörténik – suttogta egy nő mellettem. Nem csupán a koncert miatt érzett izgalom szólt belőle. Azt is mondta egyúttal, hogy a kommunisták valóban elmentek. Hogy végre szabadon tehetjük, amihez kedvünk van.

A Stones a Start Me Upot játszva robbant be a színpadra. Az összes monitort Mick Jagger ajka töltötte be. A passzív lelkek arctalan tömege szertefoszlott. Az emberek önkívületbe estek. Ugráltak, tapsoltak, kiabáltak, táncoltak és énekeltek, magukat is meglepve. Addig még sohasem láttam ilyen őszinte érzelmi megnyilvánulást a honfitársaimtól.

Két és fél órával később, amikor a koncert véget ért, az emberek sírtak, és egymást ölelgették. Apám is sírt és megölelt engem. Ettől fogva senki sem fogja megmondani neki, hogyan gondolkodjon, miként érezzen. A saját szemével látta a Rolling Stonest. És ez olyan jólesett.

Vote it up
202
Tetszett?Szavazzon rá!