Vízen járni

Alen Kobilica modellügynökséget vezet, úszik és síel. Pedig egy agydaganat műtéti eltávolítása után elvesztette a látását

Kapcsolódó cikkek

A szlovén fiatalembert sokan irigylik. És még csak nem is a kivételesen sikeres modellkarrierje miatt. Pedig ez a karrier átívelt a világ divatfővárosain: Párizs, Milánó, London és New York, ahol például a nevezetes Times Square-en a képe óriásplakáton volt látható. Nem, valami egészen más miatt irigyelhetjük. Dr. Jonathan Haidt pszichológus, a Happiness Hypothesis (A boldogság hipotézise) című remek könyv szerzője „a lélek lottófőnyereményének” nevezi azt, ami Alennek megadatott.

Egyszerűen fogalmazva lényegében arról van szó, hogy egy olyan veleszületett képessége van, amelynek révén, akármi történjék is, pozitívan szemléli a külvilágot. Pedig Alen Kobilicának minden oka meglenne arra, hogy változtasson ezen a hozzáállásán. Négy évvel ezelőtt ugyanis a szemében kihunyt a fény, és átadta helyét a sötétségnek. Pár héttel egy agydaganat műtéti eltávolítása után elveszítette a látását.

Ez sok változást hozott annak az embernek az életébe, aki mindig aktív életet élt. De még ez sem változtatta meg a dolgokhoz való viszonyulását, és nem fosztotta meg attól az energiától, amellyel az új dolgokat kezelte. – A vakság okozta nehézségek ellenére minőségi életet akarok élni – mondja. – Igazán szeretem az életet. – A 2012-ben készült Vízen járni című dokumentumfilm világos bizonyítéka ennek a szeretetnek.

Ha azonban mindent Alen született optimista életszemléletéből eredeztetünk, az túlságosan leegyszerűsítő – és ezzel alábecsüljük őt. A kemény munka, a kitartás és a türelem egyaránt nagy szerepet játszik. Amikor például 26 évesen elhatározta, hogy a modellpályára lép, sok ajtón kellett bekopogtatnia. Természetesen számos elutasítással kellett szembesülnie, de ettől nem esett kétségbe.

Erőfeszítései végül meghozták gyümölcsüket. Például Giorgio Armani személyesen választotta ki a kreációi bemutatására. – Ez nemcsak a kamerák előtti pózolásról szól. Modellként különböző szerepeket kell eljátszanod. Azt mondták, az az erősségem, hogy képes vagyok teljesen átlényegülni az adott szerephez – egy adrenalin fűtötte sportoló, egy fiatal apuka vagy akár egy félig-meddig macsó férfi alakjába bújni.

„Fontos, hogy a vak gyerekek sokféle sporttal megismerkedjenek és ki is próbálhassák őket” – vélekedik Alen KobilicaAmikor megvakult, nem hagyta, hogy legyűrje a kétségbeesés, ami sok emberrel megesik ilyen veszteség után. Még a kórházban volt, amikor unalmában elkezdett CD-k segítségével németül tanulni. A képesség, hogy elfogadja a dolgokat, amelyeket nem tud megváltoztatni, fontos szerepet játszik, nem a szeme világa elvesztésével kapcsolatban – amit meggyőződése szerint a tudomány és technológia segítségével egy napon vissza fog kapni –, hanem inkább a sport terén kitűzött céljai tekintetében. Alen, aki diplomás testnevelő tanár és sikeres futballista volt egy 18 esztendős korában bekövetkezett bokasérülésig, a paralimpián való részvételt tűzte ki célul. – Mindig nagyon szerettem úszni és búvárkodni. Valamikor vízimentőként is dolgoztam. Bár soha nem edzettem, az egyetemen nagyon gyors úszónak számítottam.

A londoni paralimpián való szerepléséről beszélgetünk, amire több mint egy évig edzett, de mindössze 27 század másodperccel lemaradt arról, hogy megvalósítsa a célját.

– Természetesen először csalódott voltam, amikor nem sikerült bekerülnöm a csapatba, de miután aludtam rá egyet, megbékéltem magammal. Tudtam, hogy megtettem mindent, ami abban a pillanatban tőlem tellett. Bejutottam a három londoni jelölt közé, de csak az egyikünk utazhatott ki. A legjobbat választották – amivel tökéletesen egyetértek.

Az úszás az egyik dolog, amelyet Alen Kobilica közelebb szeretne hozni a vak gyerekekhez. – 2012 februárjában iratkoztunk be Alen iskolájába – meséli Andreja Lah, az ötéves Urh édesanyja, aki a ljubljanai Tivoli Parkban tanul úszni. – Örömmel látjuk, hogy Urh mennyire élvezi a vizet, a többi gyerek és a kiváló oktatók társaságát.

Alen arra használta elismertségét, hírnevét és befolyását, hogy megalapítsa a vak sportolók „Látom a célt” elnevezésű központját. – Amikor elveszítettem a látásomat, felismertem, hogy az egyik megoldandó feladat számomra a vak és gyengén látó gyerekek sportolási lehetőségeinek bővítése lehet. Fontosnak tartom, hogy megismerjék és kipróbálják a különböző sportágakat.

Sok embert vett rá a csatlakozásra. – A vak gyerekek oktatása sajátos kihívást jelent, ezért több időt fordítunk arra, hogy munkatársainkat megtanítsuk, hogyan bánjanak velük – magyarázza Dragana Sterdjević, az óvodás- és iskoláskorú gyerekekből álló csoport úszásoktatója. – Különösen fontos, hogy először biztonságos körülmények között kerüljenek kapcsolatba a vízzel.

Dragana annak a csapatnak a tagja, amely nélkül – Alen szerint – a Vak és Gyengén Látó Sportolók Központja soha nem jöhetett volna létre. Alen sohasem láthatta Draganát és a többieket; csak a látása elvesztése után ismerték meg egymást – ami nem azt jelenti, hogy nem tudja, milyen emberekkel van dolga. Ha nem látsz, magyarázza, különösen érzékennyé válsz a tisztességtelenség vagy a hátsó szándékok minden formájára.

A vállalkozás hosszú távú terve, hogy különböző fogyatékkal élő csoportok atlétikai központjaként működjön – és hogy a jelenleginél sokkal többféle sportágban kínáljon lehetőségeket a vakok számára. Egyelőre az úszáson kívül még síelni lehet. – Tavaly télen részt vettünk egy síeseményen Kranjska Gorában – mondja Urh anyja. – Urh lábán akkor volt először síléc, és ez nem akármilyen élmény egy vak óvodásnak.

A síelés is része Alen versenyzői ambícióinak; 2014-ben indulni szeretne a szocsi paralimpiai játékokon. Elismeri, hogy a nem látó számára a síelés a legösszetettebb sport. Szabadsíelés közben a sisakjába épített hangkapcsolati készülék segítségével kommunikál vele a partnere. Műlesiklóversenyeken a partner egy hangszóróval felszerelt hátizsákot visel, amelyen keresztül részletes utasításokat ad a versenyzőnek a kapuk helyzetéről, a lejtő fekvéséről és a pályán történtekről. – Teljesen meg kell bíznod a partneredben. A bizalom az első és legfontosabb – mint az élet többi területén. Szerencsés vagyok, hogy olyan emberek vesznek körül, akikben teljesen megbízhatom.

Vote it up
248
Tetszett?Szavazzon rá!