Vazelinnel vagy anélkül?

Rossz, aki rosszra gondol: Winkler Róbert sorozatában ezúttal a házilagos krumplisütésről van szó

Néhány éve jelent meg egy Németországban élő orosz házaspár könyve az egykori Szovjetunió konyhaművészetéről. Nem szakácskönyv, inkább afféle szórakoztató ismeretterjesztés, sztorizással rogyásig. Minden sztorizás alfája, vagy az ivászat menetrendjétől függően ómegája a katonatörténetek.

A Vlagyimir és Olga Kaminer könyvében szereplő katonatörténet szerint a szovjet hadseregben rettenetes volt az ellátás, és állandóan az evésről fantáziáltak. A szaglásuk is annyira kifinomult, hogy megérezték, látogatáskor melyik bajtárs mit evett. Egyetlen rejtély volt: a belorusz harcos állandóan enyhe sültkrumpli-szagot árasztott, pedig neki sosem volt látogatója. A vallatáskor azonban elárulta titkát: a tiszti kantinból lopott egy zsák krumplit, és apránként, vékonyra szeletelve egy vaslapon vasalóval sütötte meg, zsiradékként igen kevés vazelint használva.

Életszerű? Nem is tudom. Voltam én katona, de aki ott félre tudott volna vonulni, hogy vasaló segítségével süssön krumplit, az annyira az élet császára lett volna, hogy nem szorul rá efféle marhaságra. Nem beszélve arról, hol a fenében lehet rejtegetni egy laktanyában egy zsák krumplit. A tisztek elől tényleg bárhol, de mi lesz a katonatársakkal? Inkább életszerűtlen tehát, de a vazelin-vonal annyira erős életszagot kölcsönöz a sztorinak, hogy nincs más hátra, ki kell próbálni a „receptet”.

A vasaló megfelelő kézben használható konyhai gép, ráadásul majdnem olyan pontosan szabályozhatjuk a hőmérsékletét, mint egy jobbfajta villanytűzhelynek.

A nemzetközi textil-kresz értelmében a vasaló hőfoktárcsáján az egypontos jelölés 110 fokra utal (valódi selyem, acetát vagy akril). Két pont, az annyi mint 150 fokos talphőmérséklet (gyapjú és poliészterrel kevert anyagok). Értelemszerű, hogy hirtelen sütéshez, pirításhoz a hárompontos állásra tekerjük a vasalót (pamut, len vagy viszkóz anyagok). Ez nem űrtechnika, a villanyvasaló már a hruscsovi Szovjetunióban is a széles néptömegek rendelkezésére állt.

A vazelin mint hozzáférhető zsiradék
Hasábkrumplit 170 fokos olajban sütünk, sőt az Európai Unió higiéniai előírása értelmében nem is szabad 175 foknál melegebb olajban sütni. Mi persze túljárunk az eszükön, hiszen ugyan 200 fokra tekerjük a vasalót, de amikor José Manuel Barroso kék alapon sárga csillagokkal díszített kötényében rajtunk üt, diadalmas arccal, címkével előre a képébe toljuk a vazelines tégelyt. Nesze, átkozott szőrszálhasogató, a vazelint kifelejtettétek, de hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és megemlékeznek nagyszerű őseik kulináris szabadságharcáról, melyet a gonosz EU ellenében egy tégely fehér vazelinnel vívtunk meg.

Ígéretes, ígéretes, ezt a szót mormolja az ember, miután a vékonyan bevazelinezett vaslemezre helyezte a tényleg csak jelképesen, finom ujjbegymasszázzsal megkent krumpliszeletkéket, és rájuk rakta a gőzvasalót. az optimizmus maximálisan indokolt: ha csukott szemmel szaglászunk a levegőbe, nem is gondolhatunk másra, mint hogy valaki a mosodában nyitott egy McDonald’sot. A mandolinnal vágott hártyavékony szeletek tíz perc alatt sülnek át tökéletes aranybarnára – a Pringles-kivitel már tényleg csak fűszerezés kérdése.

A módszer hátránya, hogy tíz perc valóban kell, a vasaló alapterülete viszont legfeljebb hat-hét karikát képes maga alatt melengetni, mint valamely egybeszabott kotlóstyúk.

Tíz perc, hat hártyavékony szelet. Egy óra alatt harminchat, és akkor már tényleg egy ISO 9001-es minőségbiztosítással rendelkező sorozatgyártást tételeztünk fel. A sztori ott megy át súlyosan életszerűtlenbe, hogy ezzel a módszerrel a későbbiekben az egész körletet ellátta a belorusz elvtárs.

Azt kell mondjam azonban, hogy a vazelin váratlanul jól szerepelt. Ha nagyon akarjuk, érezhetjük, hogy a gyógyszertári sorban kettővel előttünk álló fiatalember egy Whopper menüt rejteget az aktatáskájában, de még annál is kevésbé tolakodó az igen enyhe gyógyszertár-szag. De hogy milyen extrém körülmények közé kéne kerülnöm, hogy nekilássak a vazelines-vasalós krumplisütésnek, azon nagyon sokat kéne gondolkoznom. A Himaláján nincs áram, és egy serpa sem vitt még vasalót. A Mariana-árok mélyén olyan sötét van, hogy az ember a vazelint se találja. Hát akkor? Talán ha egyszer besoroznak a szovjet hadseregbe.

Vote it up
103
Tetszett?Szavazzon rá!