Vegye le a lábukról az embereket

Csak másodpercei vannak a kedvező benyomás kialakítására. Mi is a teendő?

Bár évekkel ezelőtt történt, az eset azóta is eleven, fájó emlék. Julie Jonest egy közös barátjuk bemutatta egy Rich nevű férfinak, aki látogatóba jött a városba. Julie jó benyomást akart kelteni benne, ezért percekig beszélt hozzá. Kellemesen érezte magát. – Azt hittem, jópofa fickó – emlékszik vissza Julie. Ezért lepődött meg nagyon, amikor az este folyamán később Rich elutasítóan bánt vele. – Nagyon furcsa volt – mondja Julie.

Néhány nap múlva Julie elmondta a közös barátnak, milyen fagyos fogadtatásban részesült. A barát feszengve azt felelte, hogy azért, mert Richnek nem tetszett, túl agresszívnek, rámenősnek találta. Julie megdöbbent.

A Pittsburghben született, 42 esztendős, villamosmérnöki diplomával rendelkező és szaktanácsadóként dolgozó Julie azonban nem hagyta ennyiben. – Szeretném, ha kedvelnének az emberek. Persze azt is tudom, hogy a barátoknak nehéz kíméletlenül őszintének lenniük. Ezért olyan objektív kívülállót kerestem, aki segít megérteni, mi történt valójában, és hogyan tudnám magamat kedvezőbb színben feltüntetni.

Julie így talált rá a New Yorkban dolgozó Ann Demarais pszichológusra, aki kollégájával, Valerie White-tal együtt vezeti a First Impressions (Első Benyomás) nevű céget, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy előnyösebben mutathassák meg önmagukat. Ketten együttvéve 26 év gyakorlattal a hátuk mögött sokféle embert tanítottak már a befutott igazgatótól a tétova első randizóig. Julie-nak azt javasolták, hogy menjen el egy próbarandevúra egyik szaktanácsadójukkal, Charles Hymesszal.

Egy órát beszélgettek egy csöndes kávézóban, majd visszamentek a rendelőbe a kiértékelésre, amelynek során Charles elmondta, milyen első benyomást szerzett róla.

Amit hallott, felnyitotta Julie szemét. – Tudom, hogy nagyon energikus a stílusom, és gyorsan beszélek – meséli. – Charles is ezt mondta nekem. Meg azt is, hogy rengeteget kérdezek. Én azt hittem, ettől érdekes és behízelgő vagyok.

Charles azonban elmagyarázta neki, hogy a túl sok kérdés miatt a másik fél úgy érzi, mintha vizsgáztatná.

Új ismerőseivel Julie ma már jobban tud kapcsolatot teremteni, mert szem előtt tart néhány egyszerű dolgot: beszédtempóját hozzáigazítja a másik emberéhez, és fékezi a kíváncsiságát. – Mindig mély lélegzetet veszek, mielőtt felteszek egy kérdést – mondja. – Ettől, úgy érzem, jobb hallgatósággá váltam.

Siker 30 másodperc alatt
Ann Demarais az alábbiakat javasolja ahhoz, hogy gyorsan jó benyomást keltsen:

• Az együtt töltött idő felében, kétharmadában teremtsen szemkontaktust (az ennél több már túlzás lehet). Hajoljon egy kicsit előre, a beszélő felé. Időnként bólintson.

• Mosolyogjon, még ha esetleg nincs is olyan hangulatban. – A kutatási eredmények azt bizonyítják – mondja Demarais –, hogy ha valamennyit megmutatunk a fogunkból, mi is jobban érezzük magunkat, de mások is.

• Ne legyen bőbeszédű, ne mondjon el túl sok személyes dolgot. Senki sem kíváncsi az epeműtétjére.

• Próbálkozzon egy-két bókkal. A felmérésekből az derül ki, hogy az emberek szívesen veszik, ha egy kicsit hízelegnek nekik, még akkor is, ha tudják, hogy amit hallanak, nem teljesen igaz. – A legjobb persze, ha a bók őszinte – hangsúlyozza Demarais.

• Netán van előre gyártott, univerzális nyitómondata? Felejtse el, különben könnyen előfordul, hogy felszínesnek, agresszívnek és számítónak találják.

• Fogja vissza a késztetést, hogy sokszor használja a másik ember nevét. Egyszer-kétszer megteheti, de ha ennél többször él vele, valószínűleg túlbuzgónak vagy erőltetettnek tartják.

• Ne legyen semleges, érzelemmentes! Ha hátradől a széken, karbafont kézzel ül, és semmilyen érzést nem mutat ki, unottnak és arrogánsnak fogják tartani.

Kapcsolatteremtés
Ann Demarais és a First Impressions munkatársai 1997 óta jó néhány nem megnyerő viselkedésformáról beszélték le az ügyfeleiket. Egy férfi például nem volt hajlandó mosolyogni, azt mondta, ez nem az ő stílusa. Egy másik túl sokat beszélt önmagáról, mert azt hitte, hogy ezzel nyílt, a világ dolgaiban jártas ember benyomását kelti. Akadt ügyfelük, aki annyira kurta, tömör mondatokat használt, hogy ő volt maga Mr. Unalom. Másvalaki pedig olyan cinikusnak és piszkálódónak mutatkozott, hogy az ismerősei már alig várták, hogy megszabaduljanak tőle.

Demarais és White a First Impressions: What You Don’t Know About How Others See You (Első benyomás: amit nem tudunk arról, hogy mások milyennek látnak bennünket) című könyvükben azt mondják, a kapcsolatteremtésnél az a fontos, hogy igyekezzünk megnyugtatni a másikat.

Ezenkívül a hangulat a döntő. Mint írják, „Aki azt érezteti a másikkal, hogy az különleges, és jó hangulatba hozza, azt sokkal szívesebben látják a társaságban, mint azt, aki nem deríti jobb kedvre a többieket.” Ezenfelül az első benyomás bizonyos feltételezésekhez vezet.

– Aki például vidám, arról azt feltételezik, hogy egyben okos, szeretetre méltó és sikeres is, bár e tulajdonságokat még semmi nem támasztotta alá – magyarázzák. – Ezzel szemben aki sokat panaszkodik, arról azt feltételezik, hogy unalmas, antiszociális és gyenge.

Demarais és White szerint az első dolog, amit látunk vagy tapasztalunk valakinél, nagyobb súllyal esik a latba, mint amit később tudunk meg. Az ajtó azonban nem feltétlenül csapódik be az első néhány másodperc után.

– Ez egy folyamat – mondja Demarais. – Azzal kezdődik, amikor először beszélünk vagy találkozunk valakivel. Nyomban ítéleteket alkotunk, ez természetes, emberi dolog, de annak alapján, ami ezután következik, meg is változhat a vélekedésünk az illetőről.

A Los Angeles-i informatikus, Laura Brown példájára hivatkoznak, aki egy délnyugati kisvárosba költözött az ottani csöndesebb, lassabb élettempó miatt. Nem nagyon tudott beilleszkedni, úgy érezte, nem fogadták be. Azután egy barátja elmagyarázta neki: azért tartották zárkózottnak és kissé nagyképűnek, mert rendkívül elegánsan öltözködött, és nem érdeklődött a helyi ügyek iránt. Miután hétköznapibb ruhákat kezdett hordani, és „megtanult elbeszélgetni a gazdálkodásról”, könnyebben teremtett kapcsolatot a szomszédaival, és hamarosan a többiek is barátságosabbak lettek hozzá.

Minden másodperc számít
Hogy az emberek könnyebben elkerülhessék a kedvezőtlen megítélést, Demarais és White az első benyomást több alapvető elemre bontják fel. Ezek a következők:

• Sugározza magából, hogy megközelíthető, nyitott.

• Mutasson egyértelmű érdeklődést mások iránt a testbeszéd segítségével.

• Áruljon el egyet-mást magáról, hogy személyes kapcsolat alakulhasson ki.

• Legyen tisztában vele, milyen témákról lehet beszélni az első találkozás alkalmával.

• Legyen pozitív a hozzáállása önmagához, az életéhez és a külvilághoz.

• Rendelkezzen ama bizonyos titokzatos vonzerővel.

Tehát milyen gyorsan kezd kialakulni az első benyomás? Öt perc alatt? Egy perc alatt? Már 30 másodperc is elég hozzá! Erre az ijesztő következtetésre jutottak a viselkedéskutatók, akik több mint egy évtizeden át tanulmányozták a megismerkedés néha nehezen kibogozható rejtélyeit. Az emberek töméntelen információt szereznek rólunk még az első üdvözlő szó kimondása előtt.

A Harvardon tanult pszichológus, Frank Bernieri, az Oregoni Állami Egyetem pszichológia tanszékének docense szerint az első benyomás emocionális, nem pedig racionális reakció, amely gyorsan történik és mélyen beivódik.

Felhívja a figyelmet a Harvard egyik tanára, Nalini Ambady kísérleti pszichológus vizsgálatára, aki főiskolai hallgatókat kért meg arra, hogy nézzenek meg tanárokat tanítás közben bemutató tíz másodperces videoklipeket, majd értékeljék őket egy személyiségjegyeket felsoroló listán. Értékelésük meglepően nagy mértékben hasonlított a diákokéhoz, akiket ugyanezek a tanárok egy teljes féléven át tanítottak. A vizsgálat azt bizonyítja, milyen sokat árulnak el az emberről a „viselkedés vékony szeletei”, ahogy Ambady nevezi ezeket.

Néha ez a „vékony szelet”, ami lehet egy kurta üdvözlés vagy egy közös ebéd, az egyetlen esélye az embernek. Ann Demarais az egyik ügyfele, egy Jason nevű férfi esetét hozza fel példának. A fiatal kereskedelmi képviselő új ügyfelekkel, köztük a cég gazdasági vezetőjével ebédelt. A férfi evés közben megemlítette, hogy nemrég gyógyult fel hátsérüléséből. Elmondta, hogy nehezen talált jó orvost, időbe telt, mire megkapta a megfelelő kezelést. Jason, aki olvasott valamit a témáról, elkezdett beszélni az amerikai egészségügy válságáról. A többiekről azt hitte, lenyűgözve hallgatják, így részletesen taglalta, elemezte a problémát, és senki nem szakította félbe egészen addig, míg a pincér oda nem ment hozzájuk, hogy felvegye a rendelést a desszertre.

Az ebéd végeztével Jason elégedetten tért vissza az irodájába, abban a hiszemben, hogy minden a legnagyobb rendben ment. Érkezésekor azonban megtudta, hogy az ügyfelei üzenetet hagytak számára. Mit üzentek? Azt, hogy másik kereskedelmi képviselőt kérnek, aki nem olyan „bőbeszédű és unalmas”. Jason megnyilvánulását Demarais és White „férfitípusú kiselőadásnak” nevezi. A férfiak ugyanis a nőknél hajlamosabbak arra, hogy hosszadalmasan és kimerítően beszéljenek valamely témáról. Jason a képzés és a visszajelzések hatására azóta megtanult odafigyelni másokra, most egy nagyobb technológiai cég sikeres menedzsere.

Julie Jones azt mondja, ő is megtanulta, hogy az első benyomás lényege egy egyszerű, de nem könnyen megvalósítható trükk: elérni, hogy a másik ember jól érezze magát. Demarais és White szerint minden egyvalamin múlik: – Minél jobban odafigyel a másikra, annál valószínűbb, hogy ugyanezt a figyelmet kapja meg cserébe.

Vote it up
56
Tetszett?Szavazzon rá!