Veszélyes szépség

Helen Mirren hűvös nyugalma mögött acélos keménység rejlik. Az Oscar-díjas színésznő arról is mesél, mit gondol az akciófilmről

Kapcsolódó cikkek

Acélos tekintetű címszereplőként 2006-ban Oscar-díjat kapott A királynőért, és idén Londonban a The Audience (Az audiencia) című darabban ismét windsori Erzsébet alakjában tér vissza. De eltekintve attól, hogy övé a „minden idők legjobb királynője” cím, Dame Helen Mirren nem hagyja magát beskatulyázni.

Az utóbbi években eljátszott mindent Russel Brand dadájától az Arthur új változatában egészen Victoriáig, a 2010-es Red és az idén bemutatott Red2 jéghideg nyugalmú fegyverforgatójáig.

A Red, amelynek további főszerepeit John Malkovich, Morgan Freeman és Bruce Willis alakította, egy csapat nyugállományú titkos ügynökről szól, akik egy új megbízatás kedvéért jönnek megint össze. A film várakozáson felüli sikert aratott.

A Red2-ben Helen ismét az elragadó, bár nyugdíjaskorú MI6-ügynök, Victoria szerepét játssza, aki ezúttal egy eltűnt atombombát segít előkeríteni. – Jó kis régimódi, ízig-vérig akciófilm – mondja a 68 éves sztár. – A csavar kétségkívül a címben rejlik, amely a „Retired and Extremely Dangerous” (nyugdíjas és rendkívül veszélyes) szavak kezdőbetűiből áll. Ezek az emberek, akik valaha nagyon is tevékeny részesei voltak a különleges műveletek sötét világának, még mindig szívesen vállalnak egy kis akciót.

Bár az akciófilm soha nem ment ki a divatból, ám azt senki sem látta előre, hogy ekkora igény van a műfajra. – Ez a fura dolog a filmiparban. Folyton megfeledkeznek a közönség egy-egy hatalmas rétegéről. Például egy ideig tökéletesen elfeledkeztek a tizenéves lányokról, aztán kijött a Titanic, és mintegy 3 milliárd dollárt kaszáltak vele – alapvetően a tizenéves lányoktól. Korábban meg a fiatal srácokról feledkeztek meg. Ebben az esetben a második világháború utáni nemzedékek merültek feledésbe, akik most az 50-es, 60-as éveikben járnak, és a filmeken nőttek fel.

Csakhogy, állapítja meg Helen, ennek a korosztálynak nem kell a szemét. – Ők meglehetősen igényes közönség. Nem olyanok, mint a 18 és 25 év közötti srácok, akik azt mondják, „Nézzük meg, mert van benne egy csomó lövöldözés” vagy autós üldözés. Az idősebb közönség szellemességet, jellemfejlődést, némi realitásérzéket kíván meg még a fantasztikus filmektől is.

A Red filmek alapja a hitelesség, amelyet olyan színészek ragyogó alakítása teremt meg, amilyen Malkovich, Freeman és Mirren. A Red2-ben a névsor Anthony Hopkinssal bővült ki. Egy éven belül ez a második film, amelyben Helen és Hopkins együtt játszik – a Hitchcockban a címszereplő házaspárt alakítják.

– Anthonyban az a hihetetlen, hogy még mindig igazi inspirációt jelent. Mindenben, amit csinál, teljes súlyával jelen van az az elképesztő szakértelem, képesség, tehetség és professzionalizmus, ami a sajátja. Gene Hackmant is ugyanez a minőség jellemzi. Én is ilyenfajta színész szeretnék lenni.

Furcsa hallani, hogy Dame Helen egy másik színészre szeretne hasonlítani. Mint ahogy az is különös kissé, hogy „a királynő” pörgős akciójelentekben vesz részt.

De még ha saját életétől távol álló karaktereket alakított is, igyekezett hű maradni önmagához. – Van az a jelenetem, amelyikben besétálok egy követségre és elkezdek lövöldözni. Azt hajtogattam a rendezőnek, hogy: „Én senkit se fogok agyonlőni. Nagyon világossá akarom tenni, hogy én nem gyilkolok embereket!” Így aztán Victoria csak mozgásképtelenné teszi őket. – Szörnyen idegesít, ha olyan filmeket látok, ahol az emberek vaktában lövöldöznek. Hiszen mindenkit hazavár a családja, a gyerekei.

Ez sokat elárul arról, miképpen sikerült megőriznie a tartását Hollywoodban, ahol szintén jelentős sikereket ért el. Mégis az alakításai részben éppen attól válnak igazán meggyőzővé, hogy azt a benyomást kelti: a nyugodt külső mögött Helenben van valami acélos keménység, valami veszélyes.

– Fiatalabb koromban vonzottak a vad dolgok – mondja némi nosztalgiával. – A 60-as és 70-es években volt egyfajta ártatlanság ebben a bulizós életben, ami talán azóta elmúlt. Vagy talán most is megvan, csak én kívülállóként már nem látom.

De a filmekben most is kiélheti mindazt, amit elképzel. – Ennek az egész dolognak a kémekkel vagy a beépített emberekkel nagyon sok köze van a színészethez: úgy kell tenni, mintha valaki más lennél. Tehát vannak párhuzamok.

Vote it up
102
Tetszett?Szavazzon rá!