Veszekedjünk okosan

Szakértői segítséggel megváltoztattuk a házasságunkban kialakult rossz szokásokat

Eddel, a férjemmel gyakran veszekedtünk, és soha nem jutottunk semmilyen végkövetkeztetésre, ám ennek okáról sejtelmem sem volt. Általában igen jól nevelten vitatkoztunk: nem vágtunk egymáshoz semmit, nem szidalmaztuk egymást, ellenben hosszasan beszéltünk, abban a hiszemben, hogy végül sikerül megértetni magunkat a másikkal. Veszekedéseink szinte mindig úgy végződtek, hogy egyikünk dühöngve távozott.

Ismerősen hangzik? Hogy a vita nem tud kimozdulni a holtpontról, és semmi sem oldódik meg, gyakori jelenség az olyan házastársaknál, akik nem sajátították el a megfelelő veszekedési készségeket, állítja Sybil Carrere, aki a seattle-i Washington Állami Egyetem „szerelemlaborának” kutatója. Ezt a laboratóriumot John Gottman pszichológus hozta létre, akinek munkatársai, miután figyelemmel kísérték egy veszekedés első három percét, meg tudják jósolni, mely párok válása valószínűsíthető, ha nem változtatnak veszekedési stílusukon.

– Rossz veszekedési technikával nem lehet sokáig büntetlenül megúszni – figyelmeztet Sybil Carrere. – Válsághelyzetben, amikor egyikük például elveszíti az állását, vagy súlyosan megbetegszik, nagyobb valószínűséggel kerül veszélybe a kapcsolat, ha nem fejlesztettek ki jó problémamegoldó készségeket.

Nagyon sokszor egy veszekedés azért nem zárható le, mert a felek nem vallják be, hogy mi a vita valódi oka. – Gyakran előfordul, hogy amiről vitatkoznak, az csupán a felszín, de nem a vita igazi tárgya – állítja a kutatónő. A sportszerűen veszekedő párok képesek felismerni a rejtett okokat. Kihallják a lényeget az elhangzottakból, és éreztetik a partnerükkel , hogy mennyire tisztelik, mennyire fontos a számukra, hogy odafigyelnek rá és hogy szeretik. Sybil Carrere még hozzáteszi: a korrekt veszekedés elősegíti a nézeteltérések felszínre kerülését, a kompromisszum megtalálását és a kommunikáció fenntartását.
 

Ed és én boldognak tartjuk kapcsolatunkat – tizenkét éve vagyunk házasok, és három gyerekünk van. Ám amikor lehetőségünk adódott arra, hogy videóra vegyük egyik civakodásunkat, amelyet azután a szerelemlaborban elemeznek, belementünk. A beszélgetés, amiből hangos veszekedés lett, a kutyánkkal, Bacival volt kapcsolatos. Úgy egy éve találtam az utcán, és rávettem Edet, hogy tartsuk meg. Egyetlen kikötése az volt, hogy Baci gondozása az én feladatom. Beleegyeztem.

Most azt kellett volna megbeszélnünk, miként szervezzük meg a kutyafelügyeletet nyaralásunk idejére. Ám Ed megvétózta az összes olyan megoldást, ami nem tetszett neki. Úgy tett, mintha a kutya nem is létezne, ami nagyon feldühített.

Mielőtt elküldtük volna a kutyás veszekedést tartalmazó kazettát a laborba, együtt megnéztük.

Attól eltekintve, hogy nem tudtuk megoldani a konfliktust, továbbá hogy túl sok időt töltöttünk korábbi sérelmeink felemlegetésével, egyértelműen én tűntem a győztesnek.

Természetesen Ed másképp látta a dolgokat. – Folyton a szavamba vágtál, és ezernyi különböző módon mondtad ugyanazt, hogy meggyőzz.

Sybil Carrerének mindkettőnk számára volt mondanivalója. – Ügyvédi végzettsége van? – kérdezte tőlem. – Amikor Ed válaszol magának, mindent vitat, amit ő mond. Olyan, mintha a kérdéseivel vallatná, ettől pedig ő átmegy védekezőbe. Olykor pedig belehajszolja a férjét az ellenséges viselkedésbe. Inkább azt tűzze ki célul maga elé, hogy megtudja, tulajdonképpen miként érez a férje.

A férjem is meglepődhetett: Carrere az ő viselkedését a „neheztelő” jelzővel jellemezte, és azt mondta: Ed nem tett semmit annak érdekében, hogy a vita közepén óvja a kapcsolatunkat.

– Miért kellett volna a kapcsolatunkat óvnom? – vágott vissza Ed. – Hiszen veszekedtünk!

Kiderült, hogy Ed és én azt csináltuk, amit sok más pár is, vagyis nem sportszerűen veszekedtünk, bár ennek nem voltunk tudatában. Carrere szerint ennek oka lehet például, ha az egyik fél sértve érzi magát, vagy valamiért neheztel. Esetleg csúnya civakodásra készült, és nem hajlandó észrevenni, mennyire iparkodik a párja elrendezni a dolgokat. Előfordulhat, hogy annyira kellemetlenül érinti az egyik felet a saját sebezhetősége, hogy elzárkózik mindenfajta kompromisszum elől.

– Mindegyik pár olykor beleesik a rossz veszekedési módszerek csapdájába – mondja Sybil Carrere. Ismerje fel házasságában az alábbi hét jelenséget, és akkor képes lesz arra, hogy eredményesen, hasznosan és szeretettel veszekedjen.

1. Gyűjtögeti a sérelmeket, majd egyszerre zúdítja rá őket a párjára
Sybil Carrere észrevette, hogy a veszekedésünk során Ed korábbi sérelmeit hánytorgatta fel. Ebből arra következtetett (helyesen), hogy Ed inkább hallgat a sérelmeiről, csak hogy elkerülje a konfliktust. És amikor veszekszünk, akkor egyszerre mindent a fejemhez vág. A laboratórium szakzsargonjában ezt „szennyesedény-felhalmozásnak” nevezik. Mivel így veszekedéseink során rengeteg minden felvetődött, soha semmit nem sikerült megoldanunk.

Javaslat: Ha valamelyikük hajlamos a konfliktuskerülésre, állapodjanak meg egy rendszeres időpontban, amikor mindenki nyugodtan és őszintén előhozakodhat azzal, ami bántja. Ha egy veszekedés során bármelyikük elkezdi felemlegetni a múltbeli sérelmeit, akkor tartsanak szünetet addig, amíg nem lesznek képesek arra, hogy csak az aktuális problémával foglalkozzanak.

2. Valamelyikük az ügyész szerepébe bújik
Ez az előző szokás ellentéte: amikor az egyik fél kerüli a konfliktust, a másikat ez annyira felbosszanthatja, hogy könyörtelenül vallatni kezdi a másikat (akárcsak én). Sybil Carrere észrevette, hogy a veszekedésünk alatt Ed „egy gombostűre szúrt lepke” benyomását keltette, ami akkor fordul elő, ha az egyik házastárs az ügyész szerepét veszi fel.

Javaslat: Lásd a javaslatot az első problémára. Ha sikerül minimálisra csökkenteni a konfliktuskerülést, akkor igen valószínű, hogy a „vallató” el fog tűnni. Próbáljon javítani a megközelítésen is. Ahelyett, hogy azt kérdezné: „Milyen fontos műsor miatt kell bekapcsolnod a tévét, ahogy belépsz az ajtón?”, inkább próbálkozzon a következővel: „Nagyon bosszant, hogy amikor hazaérsz, nyomban bekapcsolod a tévét, és meg se kérdezed, hogy nincs-e segítségre szükségem a gyerekek körüli teendőkben.”

3. Túlságosan megnő a feszültség
A veszekedés ijesztő dolog. Ha megpróbál belecsempészni némi könnyedséget, akkor mindkét fél számára világos: bár valóban mérgesek egymásra, ám ez csak átmeneti állapot.

Javaslat: Ha a veszekedés hevében eszébe jut valami mulatságos (és a vicc nem a párján csattan), akkor ossza meg vele. – A „te és én a világ ellen” típusú humor sokat segíthet – állítja Carrere. Bár Ed és én e civakodásunk során nem alkalmaztuk ezt a fajta humort, korábban segített már feszült helyzetek hatástalanításában. Például: én író vagyok, Ed pedig művész, és amikor megszorulunk, egyikünk hangosan azt mondja, marhaság volt hozzámenni a másikhoz, inkább orvost vagy ügyvédet kellett volna választani.

4. Valamelyik fél mindenáron győzni akar
– Amikor az egyik fél arra koncentrál, hogy ő kerüljön ki győztesen egy veszekedésből, akkor számára nem a kapcsolat a legfontosabb – állítja Sybil Carrere. Ha valóban érdekelt volna Ed álláspontja, magyarázza, akkor a férjem talán jobban hajlott volna a kompromisszumra.

Javaslat: A cél egy olyan kompromisszum, amely mindkettőjüknek megfelel. – Ahelyett, hogy ízekre szedné a házastársa érveit – tanácsolja a kutató –, próbálja megtudni, miként is érez. Majd tegye fel a kérdést: „Hogyan találhatnánk egy mindkettőnk számára elfogadható megoldást?” Ha azon kapja magát, hogy győzni akar, és úgy tűnik, hogy a párja ugyancsak, akkor emlékeztesse arra, hogy együtt képesek lesznek megtalálni a közös nevezőt.

5. Az egyik fél nem hozza a másik tudomására, hogy szereti
Természetesen nehéz az embernek akkor kimutatnia a szeretetét, amikor ingerült. Ám ha ezt megteszi, akkor ráébred, hogy a kettejük közötti kötelék mélyebb, mint bármilyen nézeteltérés, és hogy valóban meg akarják oldani a problémát.

Javaslat: Használja a „szeretlek”, „szerelem” és „szeretet” szavakat, és tegye világossá, hogy bár éppen mérgesek egymásra, ettől függetlenül még mindig szeretik egymást. A másik megérintése is segíthet, amikor a veszekedés már lecsendesülőben van.

6. Valamelyik fél átmegy védekezőbe
Amikor egyre csak azt hajtogatja: „Igen, de …”, akkor ez annak a jele, hogy egyáltalán nem hajlandó tudomást venni arról, amit a párja éppen mondott.

Javaslat: Ismerje el hangosan, hogy védekező magatartást vett fel, illetve mondja ki hangosan, ha ezt veszi észre a házastársán, tanácsolja Sybil Carrere. Majd hagyjon magának lélegzetvételnyi szünetet, és próbálja másként megfogalmazni az ellenvetését.

7. Valamelyik fél utálatoskodik
A legtöbben tudjuk, milyen érzés fájó sebet kapni. – Ne feledjék, mindig megválogathatják, mit mondanak egymásnak – mondja Sybil Carrere. – A szavak rombolhatják, de építhetik is a kapcsolatot. – Azt se feledjék: egy dolog, ha kifogásolja, hogy a másik nem mosogatott el, de egészen más, ha lusta disznónak nevezi. Ugyanez vonatkozik arra, ha epés, gúnyolódó, vagy a viselkedése megvetést sugároz, ezek mindegyike fájó, és maradandó kárt is okozhat a kapcsolatban.

Javaslat: Amikor legközelebb durva szavakkal rátámadna házastársára, tegye fel magának a következő kérdést: „Beszélnék-e így a legjobb barátommal vagy a főnökömmel, mint ahogy most készülök a házastársammal?” Utána válogassa meg a szavait. – Fogalmazza meg világosan a kifogásait, de ne intézzen támadást a párja személyisége ellen – tanácsolja Carrere.
 

Nem tetszett ugyan, hogy ügyésznek tituláltak, ám fontosnak éreztem a felismerést: kevésbé voltunk tekintettel egymás érzéseire, mint másokéira.

Ed azonban úgy érezte, hogy a „szennyesedény-felhalmozás” hasznos stratégia: a múltbeli sérelmek felhánytorgatásával azt kívánta közölni, nem szeretné, ha az a bizonyos dolog újból megtörténne. Azt is elmondta, hogy mivel többnyire kézlegyintéssel intéztem el a sérelmeit, ezért inkább már nem is beszélt róluk.

Erre megígértem, hogy a jövőben komolyan veszem a gondjait, és ő is megígérte, hogy megfogadja Sybil Carrere tanácsait.

És hogy használtak-e? Egy este, a legbékésebb szándékaink ellenére sem sikerült elkerülnünk a civakodást, és így Ed a kanapén töltötte az éjszakát. Másnap reggel azonban átbeszéltük a dolgot, és próbáltunk több megértést tanúsítani a másik érzései iránt. Egy másik heves vita közepén visszatáncoltam, amikor Ed hirtelen megkérdezte tőlem: – Szerinted, Renée, ez eredményes lesz? – Később én is feltettem neki ugyanezt a kérdést, és használt! – Sokkal együttműködőbbé váltunk – mondja Ed.

És ami a legjólesőbb érzés: sikerült megoldanunk a kutyával kapcsolatos nézeteltérést!

Vote it up
34
Tetszett?Szavazzon rá!