Vigyázat, csalók!

Szívtelen bűnözők csalják ki trükkös módon idős európaiak millióinak megtakarításait. Így védekezzen, illetve védje szüleit

Kapcsolódó cikkek

A Lengyelországi Lublinban élő 83 éves Stanisław Santarek elfáradt, mire hazaért a vásárlásból. Nem érezte teljesen jól magát, amikor délután 3-kor megcsörrent a telefon, és rekedtes hangon beleszólt valaki: – Bácsikám! Szükségem lenne száz… – A vonal hirtelen megszakadt.

Stanisław már éppen elintézte volna annyival, hogy tévesen keresték, mivel nem volt unokaöccse, amikor ismét hívták. A telefonáló most rendőrként mutatkozott be, és arról tájékoztatta az idős férfit, hogy csaláskísérlet áldozata volt. Kérte, segítsen a rendőrségnek elkapni az elkövetőket, és tegye, amit a csalók követelnek tőle, ha visszahívják. Még a nevét és az azonosító számát is megadta, és mondta, hogy nyugodtan ellenőrizze a kapitányságon.

Stanisław letette a telefont, és tárcsázott, de az előző hívó még vonalban volt, és a helyi rendőrkapitányság tisztjének adta ki magát. Az idős férfi beleegyezett abba, hogy segít a hatóságnak.

A rendőrtiszt kérésének megfelelően megadta a mobiltelefonszámát, valamint a bankja nevét és a megtakarítási számlán tartott összeget, ami 21 ezer złoty (1,6 millió forint) volt. Újabb telefonhívás, megint a rekedtes hangú ismeretlen. – Bácsikám, találkozhatnánk a bank előtt?

Az idős férfi ebbe is beleegyezett.

A „rendőr” a mobiltelefonján kereste Stanisławot, és arra kérte, hogy vegye ki a megtakarítását a számlájáról, vigye el a város egyik parkjába, ahol majd a „rendőrség” hamisra cseréli az igazi pénzt, hogy az idős férfi azzal menjen a csalókkal való találkozóra a bankhoz. Stanisław a rendőr által megjelölt rejtekhelyen hagyta a küldeményt, de amikor visszatért a hamis pénzért, sem azt, sem az igazit nem találta ott.

– Minden megtakarított pénzemet nekik adtam – idézte fel szomorúan. – Az első hetek voltak a legrosszabbak, amikor ott álltam egy złoty nélkül. A húgom küldte pénzből éltem, míg meg nem érkezett a nyugdíjam.

Stanisław az „unokázás” névre keresztelt csalás egy formájának lett az áldozata. Ezekben az esetekben a bűnözők olyan unokának, unokaöcsnek adják ki magukat, aki nehéz helyzetbe került, és sürgősen pénzre van szüksége. Ez egyike azoknak a módszereknek, amelyekkel – sokszor 80-as, 90-es éveikben járó – idős európaiak millióitól csalják ki a megtakarított pénzüket. A bű­nözők kihasználják az információs technológia fejlődését, és hozzáférnek az áldozatok számítógépéhez, telefonjához, postaládájához, sőt esetenként személyesen is felkeresik őket.
 

Sok csaló igyekszik keveset kockáztatni, ezért gyakran váltanak helyszínt, egyik országból a másikba teszik át a székhelyüket.

Az Európai Unió bűnüldözési ügynöksége, az Europol szerint az idősek sérelmére elkövetett ilyen pénzügyi bűncselekmények jelentős része rejtve marad a hatóságok elől. Ennek oka, hogy az áldozatok nem is veszik észre, hogy becsapták őket, vagy éppen túlságosan szégyellik, ami történt, és nem tesznek feljelentést.

Az Egyesült Királyságban működő független szabályozó testület, a pénzügyi szervezeteket felügyelő Financial Conduct Authority (FCA) kifejezetten aggódik az idősek sérelmére elkövetett csalások miatt, ezért a múlt évben országos reklámkampányt indított, hogy szembeszálljon ezekkel a törvénysértésekkel.

Az FCA becslése szerint évente 1,2 milliárd fontot (534 milliárd forint) csalnak ki brit állampolgároktól szélhámosok.
 

Így ne váljon csalás áldozatává
• Ha olyasmit ígérnek, ami túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz;

• idegeneknek soha ne adja meg a nevét, a telefonszámát vagy a címét;

• telefonon vagy az interneten idegeneknek soha ne adjon meg pénzügyi, banki, bankkártyával vagy a személyazonosságával kapcsolatos adatokat. A bankok telefonon vagy az interneten sohasem kérnek ilyen adatokat;

• soha ne küldjön pénzt olyasvalakinek, aki azt állítja, hogy ön nyert egy játékon;

• legyen elővigyázatos az olyan levelekkel, e-mailekkel, amelyekben személyes adatokat kérnek öntől;

• bankkártyás fizetés esetén tegye el a visszaigazolást, hogy később a bankszámlakivonaton ellenőrizhesse az adott tételt;

• védje számítógépét rendszeresen frissített vírusirtó programmal.

Jóllehet ezek a bűnözők minden korcsoportot megcéloznak, az európai hatóságok szerint a legtöbb félnivalójuk az időseknek van. – Az ő esetükben a legvalószí­nűbb, hogy megtakarításuk, saját tulajdonban lévő otthonuk van, illetve hitelképesek. Mind­ezek miatt a csalók kedvelt célpontjai – magyarázza az Europol szóvivője, Søren Pedersen. – Őket még többnyire úgy nevelték, hogy legyenek udvariasak és jóhiszeműek. A bűnszervezetek tisztában vannak azzal, hogy nehezen mondanak nemet, vagy egyenesen képtelenek rá, és egy telefonbeszélgetést sem szakítanak félbe.

Ráadásul úgy tartják róluk, hogy sem a pénzügyekben, sem az interneten nem járatosak.

Egy brit, fogyasztóvédelemmel foglalkozó honlap, a Crimes of Persuasion („A meggyőzés bűnesetei”) szerint az idős embereket jobban meg­viselik ezek a csalások.

Ez olvasható a weboldalon: „Egyik pillanatról a másikra összeomolhat a kényelmesnek tartott életmódjuk, ha elveszítik a megtakarításukat, eladósodnak, jelzálogot terhelnek az ingatlanukra vagy pénzt vesznek fel a hitelkártya keretére, hogy kifizessék azokat, akik kihasználják őket. Voltak, akik elveszítették az otthonukat, vagy arra kényszerültek, hogy eladják azt, hogy legyen miből fedezniük a megélhetésüket.

– Az idősek sérelmére elkövetett csalásoknak súlyos, sorsfordító hatásuk lehet – teszi hozzá Pedersen.

Pedersen szerint a csalók mindent megtesznek azért, hogy felkutassák leendő áldozatukat. – Befektetési szemináriumok résztvevőinek listáját vásárolják fel. Lakásokat figyelnek, és amikor tudják, hogy csak egyvalaki van otthon, becsöngetnek. A telefonkönyvekben régies hangzású nevekre vadásznak, mint a Marta vagy az Eli­nora. Az idős emberek gyakran tartanak otthon készpénzt és egyéb értékeket, vagy könnyebben rávehetők arra, hogy egy csalóval elmenjenek egy bankautomatához.
 

A bűnözők legkedveltebb eszköze azonban a „baleklista” – rajta azoknak az embereknek a nevével, akiket már becsaptak. Az Europol szerint a szervezett bűnözői csoportok egymás között cserélik ezeket a nyilvántartásokat. Az Egyesült Királyság egyik kormányzati fogyasztóvédelmi testülete, a National Trading Standards Scams Team (NTSST) a múlt évben olyan lista birtokába jutott, amelyen 170 ezer név szerepelt.

Valószínű, hogy Tom neve is rajta volt egy ilyen listán. Mint a csalások idősebb áldozatai közül sokan, ő sem akarta elárulni a teljes nevét. Az angliai Sussex megyében élt, és postai lottócsalás áldozata lett. Nyolcvankilenc éves kora óta öt éven keresztül több mint 100 ezer fontot (több mint 44 millió forint) utalt át külföldi bűnbandáknak.

A sussexi rendőrség pénzügyi visszaélések megelőzéséért felelős tisztje, Bernadette Lawrie elmondta, hogy Tom hetente 100-150 levelet kapott, és ezeknek közel a felére válaszolt. A pénzt a Western Unionon vagy a postán keresztül utalta át.

A rendőrnő szerint az áldozat zavartan viselkedett, és azt hitte, hogy végül visszakapja a pénzét.

Tomot ismételten azzal hitegették, hogy egy tengerentúli vagy internetes lottósorsoláson nagyobb összeget nyert. A szélhámosok leggyakrabban a spanyol, a kanadai és az ausztrál lottóhúzásra hivatkoztak. Újra meg újra elmagyarázták neki, hogy csak akkor kaphatja meg a nem létező nyereményét, ha kifizeti ennek díját. Volt, amikor adóként hivatkoztak erre az összegre, máskor jogi vagy banki költségként.

Lawrie elmondta, hogy a sussexi rendőrség közel 400 helyi lakossal vette fel a kapcsolatot, akiktől a múlt évben több mint kétmillió fontot (kb. 890 millió forint) csaltak ki bűnözők. A többségük nyereménysorsoláshoz köthető csalás áldozata lett, vagyis lottón, sorsjátékon vagy egyéb szerencsejátékon „nyert”. Az áldozatok egy része banki adatokat osztott meg a csalókkal, hogy közvetlenül a bankszámlájukra utalhassák a nyereményt. Csakhogy a bankszámlákon nemsokára egy penny sem maradt.
 

Figyelmeztető jelek: aki csalás áldozata lett...
• annak az otthona hirtelen tele van értéktelen „ajándékokkal”, „nyereményekkel”;

• titkolózik a telefonon, levélben vagy az interneten szerzett „új barátaival” kapcsolatban;

• megmagyarázhatatlan kifizetéseket vagy átutalásokat intéz;

• ok nélkül új bankszámlát nyit;

• szokatlanul sok bélyeget vesz, túl gyakran megy a postára;

• elfordul a családtagoktól és barátoktól, ha telefonhívásokról, küldeményekről, e-mailekről kérdezik;

• váratlanul nem tudja kifizetni a rezsijét.

Bár a sorsjátékok vagy egyéb nyereménysorsolások többsége teljesen jogszerű, fontos, hogy a részvétel előtt olvasson el minden reklám­anyagot, és nézzen utána, milyen hírneve és múltja van az adott cégnek. A nyerteseket soha nem kötelezik ar­ra, hogy fizessenek azért, hogy megkaphassák a nyereményüket.

Ugyancsak gyakori módszerük az időseket megcélzó csalóknak az, ami egy 71 éves svéd nyugdíjas tanárnővel történt. Egyik este, 8 óra körül megcsörrent a telefon a stockholmi otthonában. Amikor felvette, az angolt indiai kiejtéssel beszélő nő szólt bele: – A Microsoft londoni központjából telefonálok. A számítógépét veszélyes vírus fertőzte meg, és azonnal be kell kapcsolnia, hogy kijavíthassuk a hibát. Máskülönben az operációs rendszer össze fog omlani.

Arra kérték, hogy keressen fel egy honlapot, azon adjon meg adatokat a számítógépével kapcsolatban, majd küldje el. Amikor ez megtörtént, a képernyő hirtelen elsötétült.

A csaló az elején még nagyon udvariasan viselkedett, és megnyugtatta az áldozatot, hogy a problémát közösen fogják megoldani. Néhány órával később azonban ingerült lett, amiért az áldozat nem volt hajlandó elárulni a bank­­kártyaszámát. Végül egy „felettes” vette át a telefont, és figyelmeztette az áldozatot, hogy tönkre fog menni a számítógépe, ha nem adja meg a kért banki adatokat.

A nyugdíjas tanárnő eleinte vonakodott megtenni, amire kérték, de a kényszer hatására végül elárulta a bankkártyaszámát. Ám amint letette a telefont, máris aggályai támadtak, és felhívta a számlavezető bankját. Elmondták neki, hogy eddig kétszer próbáltak felvenni pénzt a számlájáról, és a bank mindkét próbálkozást elutasította. Végül befagyasztották az asszony számláját.

Ez a „számteches” trükk, amikor is a bűnözők szoftvergyártó cég képviselőjének adják ki magukat, és meg­győzik leendő áldozatukat, hogy adjon hozzáférést a számítógépéhez, mert az mindjárt tönkre fog menni.

– Az asszony a szerencsések közé tartozik – árulta el a svéd rendőrség csalások elleni csoportjának tagja, Anders Olofsson. – Évente mintegy 2300 bejelentést kapunk a Microsoft nevében elkövetett csalásokról, de a be nem jelentett esetek száma ennek a sokszorosa lehet.

Egy másik módszer, az „adathalászat” esetében megbízható forrás, például egy bank nevében küldenek hivatalosnak álcázott e-mailt, amelyben arra kérik az áldozatot, hogy frissítsen vagy erősítsen meg bizonyos adatokat.

Nemrégiben egy Neustadtban élő 74 éves német nyugdíjas lett ennek áldozata. E-mailben megkereste őt valaki, aki a bankja alkalmazottjának adta ki magát, és arra kérte, hogy biztonsági okokból utaljon át pénzt a saját számlájáról egy másikra az interneten keresztül. Amikor az idős férfi bejelentkezett a bankénak hitt honlapon, az adatait meg kellett erősítenie egy TAN kóddal, amelyet Németországban gyakran használnak online tranzakcióknál.

Nem sokkal ez után észrevette, hogy a saját számlájáról 2844 euró (kb. 900 ezer forint) átkerült egy lengyelországi bankszámlára. A hamis biztonsági ellenőrzés során ugyanis az áldozat egy adathalásznak adta meg a TAN kódját, aki ezután könnyedén átutalta a pénzt.

Az FCA szerint az adathalászok lemásolják a bankok honlapját, és hasonló webcímet használnak. Amint az áldozat rákattint egy hivatkozásra vagy kinyit egy csatolt fájlt, a bűnözők már könnyen hozzáférnek az olyan bizalmas adatokhoz, mint a felhasználó neve és jelszava, valamint a bankkártyájával kapcsolatos részletek.

A „telefonos adathalászat” az egyik leggyorsabban terjedő csalási módszer Európában. A skóciai Bridge of Allanben egy 83 éves lakost hívtak fel telefonon tavaly októberben, állítólag a bankja biztonsági csoportjától, és arról tájékoztatták, hogy valaki megpróbált hozzáférni a számlájához, ezért sürgősen át kell utalnia a pénzét egy másik számlára. Azt is mondták neki, tegye le a telefont, és az átutaláshoz hívja fel a bankkártyáján olvasható telefonszámot.

Az idős férfi megcsinálta, amire kérték, de a csaló nem tette le a telefont, úgyhogy az áldozat továbbra is vele beszélt, ő pedig lépésről lépésre elmagyarázta neki, hogyan tud közel 50 ezer fontot (több mint 22 millió forint) átutalni az új számlára. A férfi soha nem látta viszont a pénzét.

A telefonos adathalászat egy változata a „futáros” csalás. Itt az áldozatot arra figyelmeztetik, hogy valaki jogtalanul fizetett a bankkártyájával, majd a bűnözők elküldik egyik társukat a kártyáért, hogy kicserélje egy új, de használhatatlan kártyára.

A Financial Fraud Action UK, azaz a pénzügyi szolgáltatók csalásmeg­előzési szerve az Egyesült Királyságban arról számolt be, hogy 2014-ben telefonos adathalászok összesen 23,9 millió fontot (kb. 10 milliárd forint) csaltak ki brit állampolgároktól, ami háromszorosa az előző évinek.
 

Az európai hatóságok szerint összehangolt fellépésre lenne szükség ezek ellen a bűnözők ellen, máskülönben egyre több visszaélést fognak elkövetni egyre kifinomultabb módszerekkel, miközben a kontinensen élő idős emberek száma folyamatosan növekszik. Tavaly az Europol információcseréről szóló megállapodást írt alá az Európai Bankszövetséggel, hogy közösen lépjenek fel az ilyen csalások ellen.

– Láttuk, milyen pusztító hatással van ez az áldozatokra, akiket gátlástalanul rávesznek arra, hogy a nyugdíjukat képzett szélhámosoknak küldjék el ahelyett, hogy ételre meg italra költenék – mondja Lawrie a sussexi rendőrségtől. – Találkoztunk szorongással, depresszióval és öngyilkossági kísérlettel is. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy megvédjük a közösség legkiszolgáltatottabb tagjait és megelőzzük ezeket a gyalázatos bűneseteket.

Vote it up
224
Tetszett?Szavazzon rá!