Vigyázzon a térdére!

Hajlamosak vagyunk alábecsülni, hogy nap mint nap milyen óriási megterhelésnek van kitéve ez az érzékeny ízület

Ha már végképp nem bírunk a rakoncátlan csemetékkel, a sarokba állítás az egyik végső eszköz az ifjúság megregulázására. Az ácsorgás és számolgatás néha átütő eredményt hoz.

Persze ebben az esetben is vannak fokozatok (ki mennyi ideig álldogál), azonban a népmeséből ismerős „kukoricára térdepeltetést” kerüljük.

A térd ugyanis érzékeny jószág, kímélni kell, van neki elég feladata amúgy is.

Az ember hajlamos alábecsülni, hogy nap mint nap milyen óriási megterhelésnek van kitéve ez az ízület. Járáskor úgy kell az ajtóra felszerelt zsanérhoz hasonlóan hajolnia, hogy közben akár a teljes testsúly többszörösének megfelelő erőhatások érik. Miközben a térdet alkotó ízületi felszínek, a combcsont alsó és a sípcsont felső vége nem csúszkálhatnak csak úgy összevissza egymáson.

Ebben a térdhajlító és -feszítő izmok, ízületi kereszt- és oldalszalagok, a porcok és a feszes ízületi tok segítenek. Ezek biztosítják, hogy ha az ember egyet lép, a térde megtartja, és nem a combjára érkezik.

A térd éveken, évtizedeken keresztül, naponta több ezer alkalommal állja a sarat. Sajnos azonban, mint annyi minden más, ez is elromolhat.

Minden térdalkatrésznek megvan a maga nyavalyája. A hosszú ideig való térdelgetés például az ízület előtti nyálkatömlő fájdalmas és tartós gyulladását segítheti elő. Bizonyos tevékenységek hajlamosítanak rá: egyesek apácatérdnek, mások parkettázó- vagy háziasszonytérdnek becézik.

A porckorongok és az ízületi szalagok is sérülékeny jószágok, ezért kifejezetten utálják az ugrással, futással járó sportokat, például a síelést is. Egy rossz mozdulat, és már kész is a baj: a térdben az egyik keresztszalag elszakad. Ennek tünete a térd bedagadása és fájdalma. Sokszor az ízület laza (instabil) lesz, és az illető nem tud lábra állni.

Az ízületi felszíneket védő porc kopása, az artrózis az idősebbek életét keseríti meg. A kor mellett vannak egyéb kockázati tényezők is. Elsősorban a túlsúly; már öt kiló túlsúly is csaknem ötven százalékkal növeli a kockázatot. Rizikófaktor az öröklött hajlam, a korábbi térdsérülés, illetve az, ha a térd statikája tartósan megváltozik. Utóbbi oka lehet akár az is, ha valakinek lúdtalpa van, de nem használ betétet.

A kor mellett a túlsúly is számít: már öt kiló is ötven százalékkal növeli a kockázatot

Az artrózisra jellemző a térd „berozsdásodása”. Hosszabb pihenés után a térd merevvé és fájdalmassá válik, majd mozgatásra ez átmenetileg enyhül. Egy idő után azonban már a járás és bizonyos mozdulatok kapcsán is fájdalom jelentkezik, ami nyugalomban elmúlik. Ezek a tünetek azonban más betegséget, akár reumatoid artritiszt is jelezhetnek.

A térdfájós embert főként az érdekli, miként tudna újra futkorászni. Nos, ebben az esetben is egyszerűbb a megelőzés. Idetartozik az ideális(abb) testsúlyra törekvés, a térdelés helyett a guggolás és a combizomzat erősítése (lift helyett lépcsőzzön). Nagyon fontos térdvédő és a rugalmas talpú cipő viselete, sportolás előtt a bemelegítés. (A vitaminok, táplálékkiegészítők – így a glükozamin és a kondroitin – hatékonyságával kapcsolatban már megoszlanak a vélemények.) Sajnos ezeket a tippeket az emberek többsége csak a panaszok megjelenése után kapja.

Tartós térdfájás esetén nem érdemes házi patikát alkalmazni. A heveny panaszok ideig-óráig fájdalomcsillapítókkal, pihentetéssel, borogatással enyhíthetők. De ha a probléma egy hét után is fennáll, forduljon orvoshoz. A jó hír, hogy a kiváltó októl függően gyógyszerekkel, szükség esetén műtétekkel (végső esetben protézis beültetésével) lényegében mindenki eredményesen kezelhető.

Csakúgy, mint az egyszeri Mari néni, aki a vicc szerint két hónappal térdműtéte után keresi fel orvosát: – Doktor úr, fogok tudni lépcsőn járni?

– Persze, Mari néni.

– Végre! Tudja, milyen fárasztó volt naponta kétszer ki az ablakon, le az ereszcsatornán, és vissza?

Vote it up
173
Tetszett?Szavazzon rá!