Vissza a jövőbe

Francia városok új, igazán „zöld” módszert leltek a zöldhulladék begyűjtéséhez: visszatértek a lovas kocsihoz

– Gyí, lányok! – mondja Laurence Gaffé, miközben időnként suhint egyet ostorával az elénk befogott két nagy lótompor fölött.

A „lányok”, Phydo és Odyssée nemigen szorulnak biztatásra. Ketten együtt, egymás mellett feszülnek neki a hámnak, baktatásról ügetésre váltanak, patkóik ritmikusan koppannak a macskaköveken. Ez a hang egy letűnt kort idéz.

Kora reggeli körútjuk felét tették meg Pont-Sainte-Marie-ban, a Párizstól kétórányira keletre fekvő Champagne régió szívében épült város, Troyes kertvárosában. Mellettünk halad futólépésben a hulladékot begyűjtő „kukás”, Gérard Maladière. Amikor Laurence megállítja a lovakat, Gerard összeszedi a „zöld” kerti hulladékot – száraz ágakat, faleveleket, növényi szemetet – tartalmazó, mintegy 30 kilós papírzsákokat, melyeket a lakók raktak ki a kapujuk elé, majd beleteszi a Phydo és Odyssée vonta kocsi nyitott hátuljába.

A következő megálláskor egy mosolygó háziasszony siet felénk a gyepen, kezében fényképezőgéppel, hogy megörökíthesse a „lányokat”. – Folyton rohanunk – mondja a hölgy. – Ők egy nyugodtabb életre emlékeztetnek. – Valamivel arrébb egy irodaablakon kinéző tisztviselőnő mosolyogva hozzáteszi: – Egész nap be vagyok ide zárva. Ők vidámságot hoznak, melengetik a szívemet.

– Eleinte irányíthatatlan volt Phydo, a percheron kanca – mondja Laurence, annak a Hippo-Ecolo nevű vállalatnak a 26 éves csoportvezetője, amely ezt az újfajta hulladékbegyűjtő szolgáltatást végzi. – Aztán olyan jó kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy most már csak én tudok dolgozni vele.

A lovas kocsis begyűjtés két évvel ezelőtt kezdődött. – Az autó helyett lovas kocsis begyűjtés a kukásoknak is ad valami rangot – mondja Laurence. – Az emberek is barátságosabbak.

Igaza van. Amikor egy iskolába igyekvő gyerekcsoport mellett baktatunk el, integetnek és kiáltoznak: – Olyan aranyosak! – lelkendezik az egyik kislány. Aztán a legelőhöz közeledve, ahol a lovakat majd szabadon engedik, hogy pihenhessenek egy órát a következő műszak előtt, újabb bizonyítékot kapunk. Egy idős, ősz hajú, pongyolát viselő asszony türelmesen vár a kapuban, csak azért, hogy gyönyörködhessen a lovakban. – Mindig megcsodálom őket – mondja.
 

Nincsenek egyedül. Franciaországban száznál több város alkalmaz lovas kocsikat a „zöld”, biológiai úton lebomló és az újrahasznosításra alkalmas (például konzervdobozok, műanyag palackok és papír) szemét begyűjtésére egyaránt. Nem pusztán azért történik ez így, mert a lovak aranyosabbak a zajos, büdös kukásautóknál, hanem inkább azért, mert ez az előnyösebb a környezet és a helyi költségvetés szempontjából is.

A lovas kocsinak kisebb a karbonlábnyoma, mint a szokásos európai kukásautónak, a húsztonnás, dízelfaló szemétgyűjtő járművekről nem is beszélve. Ráadásul a feltűnés, amit a lovak a lakóözösségekben keltenek, ösztönzően hat a szorgosabb hulladékgyűjtésre, így az önkormányzatok bevétele is megnő.

Az ötlet több mint egy évtizede merült fel először. Kezdetben ez a „vissza a jövőbe” típusú szemétbegyűjtés inkább a különböző ősi munkalófajták megmentését célozta, nem annyira a környezet védelmét. A Phydóhoz és Odyssée-hez hasonló állatok sorsa leginkább a lóvágóhídra, onnan pedig a francia, olasz vagy japán serpenyőkbe kerülés volt, ahol a francia lóhús igen kelendő.

A lótenyésztés és a vérvonalak megőrzésének feladatait ellátó francia nemzeti ménes, az Haras Nationaux azt a megoldást támogatta, hogy minél több munkalónak biztosítsák a lehetőséget, hogy azt csinálja, amit a legjobban tud: dolgozzon.

Nem mindenütt alkalmazhatók – például vidéken nagy távolságokra vagy lakótelepi környezetben sem, ahol kevés a begyűjtőpont. – Nem mindenütt lehet lovakat használni. Választanunk kell – magyarázza Sandra Coillot állatorvos, aki otthont ad a négy Hippo-Ecolo lónak. – Történelmi városközpontokban és családi házas kertvárosokban lehet őket alkalmazni.

Trouville-sur-Mer, a normandiai tengerparti üdülőhely az elsők között próbálta ki, hogy beválnak-e náluk a lovak. A nagy kérdés az volt, hogyan lehet hatékonyan, környezetbarát módon és látványosan begyűjteni azt a – főleg osztrigakagylókból, rákpáncélokból és üvegpalackokból álló – szemetet, ami a város 80 tengerihal-vendéglőjének kukáiban kötött ki. Potenciálisan ezek újrahasznosítható hulladékok, de a szokásos gyűjtési módszerek mellett elvesztek, mivel szétválogatás nélkül kerültek be a kukásautók hátuljába.

1999-ben a város mérlegelte a benzines és az elektromos teherautók adottságait, majd követte az alsó-normandiai piacváros, Saint-Pierre-sur-Dives példáját, amely elsőként alkalmazta a lovas kocsis begyűjtést. Trouville önkormányzata beszerezte a több mint egytonnás, teljesen kiképzett Festival de Mait, egy fiatal normann lovat, mely korábban a párizsi Disneylandben húzott villamoskocsit.

A városvezetők nem voltak benne biztosak, hogy beválik, de úgy vélték, megér egy próbát. Festival hamarosan olyan népszerűvé vált a vendéglősök körében, hogy fél éven belül az útvonalán már 50 méterenként egy-egy darab kenyér vagy répa várta, és 90 kilót hízott.

Pontos adatok akkor még nem álltak rendelkezésre, de az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a ló sokkal inkább környezetbarát, mint a teherautó. Miközben a működési költségek nem emelkedtek, az újrahasznosítható hulladék mennyisége és az ebből származó bevétel növekedett. Óriási volt a közösségre gyakorolt hatás. A változás egyrészt fogékonyabbá tette az embereket a környezetvédelmi kérdések iránt, másrészt javította a szemétbegyűjtőkről bennük kialakult képet is.

Az egyik „kukás” elmesélte, hogy mielőtt lovakkal kezdett dolgozni, 15 éven át soha senki nem szólította meg. Most meg mindenki szóba elegyedik vele. – Van-e más olyan alkalmazott, aki a munkaidő végeztével úgy köszön el a szállítóeszközétől, hogy átöleli? – tréfálkozik Olivier Linot, a trouville-i szolgáltató főigazgatója.

Egy évtizeddel az után, hogy a tengerparti város újra megismerkedett a lovakkal, a tudomány pontosabb adatokkal támasztotta alá azt, amit a józan ész állított a környezetvédelmi előnyökről. 2008-ban, a francia nemzeti ménes, valamint egy hulladékkezelő és -újrahasznosító cég, a SITA támogatásával a Párizstól 80 kilométerre északra lévő Beauvais-ban elvégzett felmérés kimutatta, hogy egy munkaló karbonlábnyoma körülbelül feleakkora, mint egy kukásautóé.

A felmérés minden tényezőt tekintetbe vett, így a lovak és az eledelük szállításához és a gondozásukhoz szükséges fosszilis üzemanyagot is. A felmérés nemkevésbé megdöbbentő eredménye az is, hogy egy átlagos francia karbonlábnyoma közel háromszorosa egy munkalóénak.

A Beauvais-ben elvégzett felmérés után nem sokkal a SITA troyes-beli igazgatója, Alexandre Champion, aki nagyon szeret lovagolni, megbízást kapott a főnökétől, Gerard Méstrallet-től, hogy mérje fel, alkalmazható-e ez a megoldás az ő körzetében. Champion felkereste Pascal Landreat-t, a közeli Pont-Sainte-Marie város polgármesterét, aki beleegyezett.

– Támogatjuk a tartós fejlődést – mondja Landreat. – Arra gondoltunk, miért ne próbálnánk meg. Üzemanyagot takarítunk meg, és csökkentjük a a karbonlábnyomunkat.

Champion első igáslova Romain volt, egy pompás, ötéves ardennes-i csődör. A fedeztetéskor kudarcot valló lovat a vágóhídra akarták küldeni. Alig néhány hónappal a megérkezése után már a környék kedvencévé vált. A „szabadnapjain”, hetenként háromszor, a helybeliek közül többen betelefonálnak a városházára és megkérdezik: – Hol van Romain? Csak nem beteg?

A helybéli lakosok egyetlen aggodalmára – „Többet kell majd fizetnem ezért?” – a települések vezetőinek válasza egy határozott „Nem”. A ló, a munkaerő és az újrahasznosított alumíniumból e célra átalakított, a lámpákat napelemmel működtető kocsi költségei szinte azonosak egy dízelolajjal üzemelő teherautóéval.

A különbség az, hogy az újrahasznosított anyagok mennyisége 20 százalékkal nőtt, az ezek eladásából származó bevétel közel 10 százalékkal, a szemétbegyűjtés karbonlábnyoma pedig 60 százalékkal csökkent. Ma már négy ló dolgozik Troyes három kertvárosi közösségében, ugyanilyen kedvező eredményekkel.

– Sikeres példát mutatunk arra, hogyan lehet a környezet megóvásával begyűjteni a szemetet – mondja Alain Balland, Troyes egyik kertvárosa, Saint-André-les-Vergers polgármestere. – És nem is ébresztjük fel az egész környéket hajnali négykor.

Vote it up
199
Tetszett?Szavazzon rá!