Viva Cuba!

A karibi szigetországban a szabadság új szele fújdogál. Vajon miféle változásokat hoz magával? Tartson velünk, és megtudja

Kapcsolódó cikkek

Látja? – harsogja a taxisofőr, Aurelio Rodriguez Estrada, miközben a Havanna tengerpartján kanyargó hatsávos Malecónon gurulunk. A hátsó ülésről próbálom kivenni a spanyol El Morro erődöt a távolban, amely a 16–17. században épült, hogy megvédje a várost a kalózoktól. – Nem, nem azt! – legyint Aurelio, és az 1948-as, ragyogó kék Chevrolet műszerfalába épített órára mutat. – Ezt nézze! Működik!

Hangjából érezni, hogy ez afféle csodának számít. Csodának, mert a kubaiak közül ma sokan úgy érzik, hogy a hosszú, dermedt mozdulatlanság után az óramutatók újra elindultak. Amióta Raúl Castro elnök és Barack Obama 2014 decemberében enyhített a két állam közti fagyos viszonyon, Havanna mintha ébredezne Csipkerózsika-álmából. Noha az utcákon még érezhető az éhínség, a nélkülözés és a hidegháború utószele, a város most már mer szippantani a szabadság levegőjéből. Vajon miféle változások jönnek? Az átalakulás mindenütt érzékelhető feszült, de izgalmas légköre napjainkban kíváncsiskodók tömegeit vonzza Havannába.
 

A spanyol hódítók 1519-ben alapították Havannát. A várost manapság 2,1 millióan lakják. Akadnak köztük iparosok, szerelők, állami dolgozók, hivatalnokok, takarítók, rendőrök, párttagok, írók és művészek… bankárokba viszont nemigen botlani. Tény, hogy a házak romos állapotúak, az utcák teli vannak kátyúkkal, nincs internet, és rengeteg alapvető szükségleti cikk hiányzik, ám Kuba fővárosa sok egyebet kínál látogatói számára. Kezdjük máris az emberekkel! A kubaiak barátságosak, műveltek, és jóféle humorérzékkel vannak megáldva. – Humor nélkül nem éltük volna túl a nélkülözés éveit – jegyzi meg egy fiatal riksás.

A Santa Maria strand a kubai zászlóval a havannai riviérán, a Playas del Estén

Mint a fiatal Sophia Loren Nápolyban játszódó fekete-fehér filmjeiben, úgy lengedeznek az utcán a száradó ruhák Havanna óvárosában, a La Habana Vieján. Késő délutánokon a házak árkádjai alatt gyerekek játszadoznak, egyik-másik még mindig iskolai egyenruháját viseli. Az ég tökéletes-kék díszlete előtt tarka riksák, sárga taxik, teherautók és állat vontatta szekerek járják okosan megkoreografált táncukat a tülkölő dudák hangjára. Sehol egy gyorsétterem, egy bevásárlóközpont vagy egy ismerős márkajel.

A Szovjetunió összeomlása utáni időszak – ahogy az itteniek nevezik, a periodo especial – súlyos gazdasági válságot hozott a több mint 11 milliós Kubára. Krónikussá vált az élelmiszerhiány, eldurvultak a politikai csatározások. A kubaiak mentették, ami menthető: havi 20 dolláros átlagfizetéssel (kb. 6000 Ft) nemigen tehettek mást, csomagolni kezdtek.

A Havanna-öböl, háttérben az El Morro erőd

A szigetország lakói az elmúlt tíz évben tömegesen hagyták el hazájukat, és azóta, hogy 2013-ban jelentősen enyhítették a külföldre utazás szabályozását, még jobban felgyorsult a kivándorlás. Becslések szerint 1-1,5 millió kubai, a menekültek közel háromnegyede telepedett le az Egyesült Államokban. Azoknak viszont, akik Kubában maradtak, bizony nagy szükségük volt a találékonyságra a túléléshez.

A 46 éves Alejandro agglegény. Eredetileg elektronikai műszerészként végzett, de öt évvel ezelőtt önálló vállalkozó lett, mert utazni akart, valamint ruhát, élelmiszert, cipőt vásárolni a feketepiacon. – Az állam borzalmasan ronda cipőket gyárt – mondja Alejandro, aki manapság az édesanyja autójával, egy 1991-ben gyártott szovjet Moszkviccsal taxizik Havannában. Napi 12–15 órát tölt a volán mögött. A városi szállodák az állami taxikat részesítik előnyben, ami nagymértékben megnehezíti a dolgát. – Nem könnyű versenyezni velük – meséli a férfi. – Szívesen lennék közalkalmazott, de nagyon alacsony a fizetés.

Alejandro, mint sok más kubai, már mérlegelte a piacgazdaságra való áttérés kockázatait.
Utcazenészek Havanna óvárosában

Az elmúlt évtizedek nehézségeinek dacára Kuba rengeteg tehetséges művészt, nemzetközileg elismert írót (például a magyarul még sajnos nem olvasható Leonardo Padurát) és keresett festőt adott a világnak. A zenei élet is pezseg: a havannai Plaza de San Francisco de Asís téren álló fenséges barokk templomban, amelyet a 18. században építettek újjá, szinte estéről estére rendeznek klasszikus zenei koncerteket.

A fél évszázadon át hanyagolt építészet ugyancsak újjáéledt a nyüzsgő fővárosban, amelynek pompája mindig is sértette a forradalmárokat. Havanna, amely óvárosával és erődrendszerével a UNESCO Világörökség része, számos pompás art deco épülettel és kortárs építészeti remekkel büszkélkedhet.

Egy amerikai tudósokkal teli autóbusz fedélzetén megismerkedem Julio César Pérez-Hernándezzel, akitől sok mindent megtudok Nyugat-Havanna építészeti kincseiről. Az építész tanár a város jövőjét a zöldterület kiterjesztésében, a vízpart életre keltésében és a tömegközlekedés megújításában látja. Akadnak azonban, akik tartanak az ingatlan- és városfejlesztés iránt hirtelen támadt nagy érdeklődéstől. – Az amerikaiak megint a nyakunkba akarják majd varrni a maguk életstílusát – aggódik egy kubai történelemtanár.

Mélyen gyökeredzik ez a bizalmatlanság annak az országnak a kollektív pszichéjében, amely kitartóan áll ellen a szabad világ vezető hatalmának. Kuba népe továbbra is kötődik Fidel Castro szocialista modelljének szemléletéhez. Havanna érseke, Jaime Ortega bíboros szerint honfitársai sosem egyeznek bele abba, hogy országukban megszűnjön az ingyenes oktatás és általános egészségügyi ellátás.

– A kubaiak ugyanakkor szeretik az amerikaiakat – véli a Montreal és Havanna között ingázó Guy Chartier kanadai ingatlanvállalkozó, aki egy 2018–2019-ben megnyíló szálloda- és idegenforgalmi komplexum építési előkészületeit felügyeli a kubai kormánnyal együttműködve. – Jómagam olyan országból jövök ugyan, amely sosem szakította meg a kapcsolatot Kubával, azt tapasztalom, hogy amikor amerikaiakkal van találkozónk – mondja Chartier –, a kubaiak a lehető legmelegebb fogadtatásban részesítik őket. Sok közös vonása akad ennek a két népnek, s itt nem csak a baseball-imádatra gondolok. Én úgy látom, hogy az „újraegyesülésük” természetes módon alakul.

Egyre többfelé jelenik meg az amerikai zászló • Fotó: © Peter Turnley/Corbis

A fővárostól keletre körülbelül 20 kilométernyire egy strandon ejtőzünk Tomas Martival, egy turistabusz sofőrjével, aki szabadnapot vett ki, hogy a családjával megünnepelje a felesége születésnapját. Az ötvenéves Marti korábban jogot tanított a Havannai Egyetemen, de mivel háromszor nősült és sok gyermekről kell gondoskodnia, otthagyta szakmáját, hogy jövedelmezőbb állást vállaljon. Marti szeretne megtanulni olaszul, de nem talál megfelelő eszközöket.

Úgy tapasztalom, a kubaiak általában véve kedvelik az idegen nyelveket. Egyikük a francia nyelv iránti szenvedélyéről mesél, másik új ismerősöm, Pablo Fernandez pedig esedezve kér, hogy angolul beszéljek hozzá, mert fejleszteni szeretné a szókincsét. Fernandez elmeséli, hogy hiába járt számítógépes tanfolyamra, nem sok hasznát látja, mert informatikai területen nincsenek karrierlehetőségek Kubában.

Kisiskolások egyenruhában

Amikor megemlítem, hogy beleírnám a nevét a cikkembe, ráfagy a mosoly az intelligens, közvetlen és jó humorú Fernandez arcára. Meg kell állapítanom, hogy bár a havannai emberek szívesen elegyednek beszédbe az idegenekkel, a szólásszabadság még embrióállapotban van. Akadnak viszont biztató jelenségek, amelyek pár hónapja még elképzelhetetlenek lettek volna.

A diplomáciai közeledés óta például egyre több pólót, sapkát és más ruhaneműt látni az óvárosban, amelyeken az amerikai zászló díszeleg. Márciusban pedig, közel 90 év után először, hivatalban lévő amerikai elnökként Barack Obama látogatott el a szigetre.

Világos, hogy Havanna rengeteget változik majd a közeljövőben. Aki teheti, érdemes mihamarabb meglátogatnia, hisz ritkán lehetünk jelen a múltban, azt szemlélve, miként formálódik éppen a jelen.

Havanna óvárosa
 

Úti tippek
Szállás Havannában kevés a hotel, de könnyen találni magánszállásokat (casas particulares). A komfort és a vendéglátás minősége eltérő; ajánlásokat a particuba.net, a cubaabsolutly.com és a visitcuba.com oldalakon talál. Kétágyas szoba: 25–62 dollár.

Étkezés Paladar Vistamar, Havanna, Avenida 1ra (a Calle 22 és Calle 24 között). Régi épület, pazar kilátás. Konyhája tenger gyümölcseiből készült ételeiről híres (2 személyre, borral: 50 dollár). Tel.: 53 7 203 8328. Nazdarovie! 25 Malecón, Prado y Cárcel, Havanna történelmi városrészében. Orosz specialitások. Naplemente a teraszról. Fejenként 37 dollártól. Tel.: 53 7 860 2947. El Floridita Obispo 557 esq. a Monserrate, Havanna. Hemingway törzshelye, pár lépésre a szépművészeti múzeumtól (Museo Nacional de Bellas Artes). Tel.: 53 7 867 1300

Látnivalók Forradalmi Múzeum (Museo de la Revolución) Calle Refugio 1, Havana. Az egykori elnöki palotában lévő múzeum azok emléke előtt tiszteleg, akik szembeszálltak a zsarnoksággal. Itt látható a Granma nevű hajó, amelyen Fidel és társai (köztük Che Guevara) 1956-ban Mexikóból Kubába érkeztek. A kiállított háborús járművek a disznó-öbölbeli invázió mementói.

Valamennyi kubai interjúalany nevének elhallgatását kérte, ezért a cikkben szereplő nevek nem valódiak.

Vote it up
246
Tetszett?Szavazzon rá!