Vonalkód: ki találta ki?

Minden vásárló ismeri ezeket a párhuzamos vonalakból, illetve számjegyekből álló ábrácskákat. Vajon mióta léteznek?

Nem azt csináltam, amivel megbízott – vallotta be főnökének 1971-ben egy délután George Laurer, az IBM mérnöke.

Az észak-karolinai Raleigh-ben élő Laurer azt a feladatot kapta, hogy dolgozzon ki csomagolt élelmiszerek címkéjére nyomtatható kódot, amelyet az akkoriban Egyesült Államok-szerte élelmiszer-áruházak pénztárainál meghonosított leolvasókészülékek felismernek. Azt is meghagyták neki, hogy az 1940-es években N. Joseph Woodland által tervezett, céltáblához hasonló optikai kódot használja mintául. Laurer azonban éppen abban a formai megoldásban látott gondot:

– Ha egy kört nagy sebességű nyomdagépen futtatunk át, egyes részek elmázolódnak – magyarázza –, ezért saját kódot fejlesztettem ki.

Sávozott mintából álló rendszere még silány minőségű nyomat esetén is olvasható maradt. Ez a séma szolgált az 1973-ban élelmiszer-kereskedelmi vállalatok társulása által meghonosított egységes termékazonosító kód (ETK) alapjául.

A pénztárosok akkoriban még kézzel ütöttek be minden árat, ám egy évtized leforgása alatt az ETK és az optikai leolvasók átemelték a szupermarketeket a digitális korszakba. Ma már a bolti alkalmazott egyetlen könnyed kézmozdulattal „becsenget” egy doboz gabonapelyhet.

– Amikor valaki meghallja, hogy én találtam föl az ETK-t, nyomban azt képzeli, meggazdagodtam rajta – mondja Laurer.

Valójában nem kapott jogdíjat a találmányáért, amelyet az IBM még csak nem is szabadalmaztatott.

Kódfejtő
Bill Selmeier tartja fenn a vonalkódnak szentelt ID History Museum internetes archívumot.

Ön az 1970-es években az IBM-nél dolgozott, és akkor segített az ETK létrehozásában?
Igen, én kezdtem a cégnél azokat az előadásokat, amelyekre az élelmiszer-kereskedelmi és a címkéző szakma különböző képviselőit hívtuk meg. Arra törekedtünk, hogy eloszlassuk a félelmeiket.

Miért, mitől féltek?
Attól, hogy ha valami nem válik be, az majd rossz fényt vet rájuk – különösen akkor, ha csak az ő csomagolásuk nem jól olvasható. „A mi portékánk mindig deresen kerül a pénztárhoz” – jelentette ki az egyikük. Úgyhogy beraktuk a csomagot a fagyasztóba, azután kivettük, és megmutattam, hogy tökéletesen leolvasható.

Miért érdeklődik mindmáig élénken az ETK története iránt?
Hadd feleljek kérdéssel: vajon mi egyébbel gyakorolhatnánk nagyobb hatást a világ folyására, mint a vásárlás módjának mindenkire érvényes megváltoztatásával?

Vote it up
196
Tetszett?Szavazzon rá!