Zöldülő városok

Európa nagyvárosai egyre zöldebbé és egészségesebbé válnak. A természet utat tör a városi dzsungelben, élhetőbbé téve azt

Kapcsolódó cikkek

Útkereszteződés Barcelonában. A Simbiosi kertészeti vállalat Volkswagen furgonja megáll a piros lámpánál. Egy járókelő siet oda, szeretné lefotózni a járművet. – Csak nyugodtan – mondja a sofőr. Láthatóan hozzá van szokva ahhoz, hogy bármerre jár, figyelmet kelt. Az emberek nem hisznek a szemüknek. A jármű tetején kert van: eper, répa, saláta, menta és kakukkfű nő rajta.

Egyik nap, amikor a Simbiosi furgonja a garázsban állt, a tetőkert megalkotója, Marc Grañén észrevett valamit. – Legalább tizenöt méh röpködött a kakukkfű és a többi illatos növény fölött – meséli. Közelebbről megvizsgálva pedig felfedezte, hogy katicabogarak és gyíkok is megtelepedtek ezen az apró zöld oázison, a pezsgő város szívében.

A Sphinxparkban, Maastricht új parkjában is élnek méhek. Itt ideiglenesen fűvel, cserjékkel és növendék fákkal ültettek be egy nagy kiterjedésű senki földjét. Az emberek sétálgathatnak a napon, szabadtéri jógaedzést tartanak, körülöttük gyerekek játszadoznak. Egy hétméteres pózna tetején pedig két kis sárga kaptár található, nyílásukon ki-be röpködnek a méhek, gyűjtik a virágport és a nektárt a környező növényekből.

Ez a Sky Hive („Égi kaptár”), a három nő és két férfi alkotta Bee Collective („Méh kollektíva”) fejlesztése. A csapat a belgiumi Hasseltben is felállított egy hasonló kaptárt, s terveznek egyet Milánóba is. Az egyik tag, Robin van Hontem 31 éves grafikus élénken emlékszik arra, amikor először megkóstolta az Égi kaptár méhei által előállított mézet.

– Óriási pillanat volt! A városi méz teljesen más ízű, mint a szupermarketben kapható, mert a városban sokkal többféle növény él. S ez 100 százalékig természetes termék. Imádtam, és nagyon hamar el is kelt az egész.

Méhek élnek a szlovén főváros, Ljubljana konferencia- és kulturális központja, a Cankar Csarnok tetején is. Beton veszi körül őket, Franc Petrovčič méhész szerint azonban így is rendkívül termelékenyek.

– Ljubljana külvárosában átlag 8,5 kilót termel meg egy-egy kaptár, de itt, a városközpontban 13,5 kilót.

Amikor a mézet elküldték a németországi Bremenbe, hogy megvizsgálják, alkalmas-e emberi fogyasztásra, a válasz határozott „igen” volt. Sőt, sokan úgy tartják, hogy a városi méz még tisztább is, mint a vidéki, amely permetezőszerek, nehézfémek és génmódosított növények nyomelemeit is tartalmazhatja.
 

Ezek a projektek egy Európán átsöprő mozgalom részei. Egyre többen érzik személyes feladatuknak, hogy a természet áldásait eljuttassák a betondzsungelbe. Magánemberek és kis baráti csoportok ihletett pillanataiból így lesznek egy jobb élet szimbólumává, így szolgálják a privát kezdeményezések a köz érdekét.

Marc Grañén hidroponikus rendszert készít egy jármű tetejéreGyermekkorában Marc Grañén arról ábrándozott, hogy színész lesz, s amilyen átéléssel beszél az ideáiról, abban máig megmutatkozik az előadóművészi hajlam: – El sem tudom képzelni az életet növények nélkül. Az életem részei, mindig a közelemben kell tudnom őket – magyarázza lelkesen.

Így aztán színészkedés helyett előbb kertész, majd tájépítész és építész lett, ihletet merítve az erdei sétákból geronai otthona közelében, ahol feleségével, Annával és két fiával, a tízéves Arnauval és a hétéves Martival él.

2012-ben látott egy fényképet, amely megváltoztatta az életét. – Egy légi felvétel volt Barcelonáról, sok busszal. Akkor ugrott be nekem, milyen sok kihasználatlan hely van ezeknek a járműveknek a tetején. „Miért nem teszünk oda valamit?” – kérdeztem magamban. Aztán feltettem ugyanezt a kérdést a gyerekeimnek, akik a legjobb tanáraim és tanácsadóim. Ötletbörzét tartottunk. Marti rajzolt egy autóbuszt tetőkerttel, és meg is voltunk.

Grañén mérnökök, biológusok és ökológusok segítségét kérte egy olyan rendszer létrehozásához, amely a növények számára lehetővé teszi az életet egy mozgó jármű tetején. Az eredményt Phyto Kineticnek nevezték el: a fémből vagy üvegszálból készült keretet a jármű tetejéhez erősítik, vízhatlan szigetelést kap, és talajként működő ún. hidroponikus hab fedi – ebben nőnek a növények. A szerkezet tetején egy acélháló tart mindent a helyén – még óránkénti 120 kilométeres tempó esetén is (ez a sebességhatár a spanyol autópályán).

Grañén első megbízását egy kemping tulajdonosától kapta, aki busszal szállította vendégeit a tengerpartra és vissza. A tetőkertes autóbusz világszerte érdeklődést keltő publicitást kapott, így hamarosan hozzáláthat egy brazil szupermarket-hálózat hűtőkamionjainak átalakításához.

A Phyto Kinetic rendszer elhelyezése 8 ezer euróba kerül egy buszon vagy teherautón, kisebb járműveknél vagy furgonoknál 3 ezer körül van az ára. Grañén meggyőződése szerint ez értelmesen elköltött pénz.

– Barcelonai ügyfelemnek, a Simbiosi kertészetnek tíz százalékkal több a megrendelője, amióta ezzel a furgonnal járnak. A növények hőszigetelőként is működnek, 4-5 fokkal csökkentik egy busz vagy teherautó belső hőmérsékletét, amivel sok pénzt spórolhatnak a klíma-, illetve a hűtőberendezés működtetésénél.
 

Az Iskolai Konyhakert projekt (Edible Schoolyard Project) célja, hogy zöldség- és fűszernövénykertek létrehozásával az iskolákban bővítse a gyerekek ismereteit és javítsa az életminőségüket. Az Egyesült Államokban született ötlet alapján Európa-szerte számos ilyen iskolakert működik már – Írországban, Portugáliában, Hollandiában, Svédországban, Németországban és Olaszországban.

Darina Allen például, az írországi Cork közelében található Ballymaloe Főzőiskola és Organikus Farm munkatársa kilenc helyi iskola 9–11 éves tanulóival foglalkozik: saját élelmiszerek termesztésére és elkészítésére okítja őket.

– Mindegyik iskolának van konyhakertje és komposztálója, és mindegyiknek adtunk egy tyúkketrecet meg két tyúkot – mondja. – Ezeknek a srácoknak, akik azelőtt a chipsről a hűtőszekrényre asszociáltak, nem pedig a krumplira, mindez óriási meglepetést szerez. Jó látni, milyen szeretettel gondozzák a kertjüket és a kiscsibéiket. Mindez jó hatással van a családjukra is.

S nem csupán a gyerekek érzékelik a kertészkedés jótékony hatását. Londonban, a King’s Cross pályaudvar közelében lévő régi vasúti terület fejlesztése 50 új irodaépület és 2000 lakás létrejöttét eredményezi 27 hektáron, ahol 45 ezer ember él és dolgozik majd. E gigantikus építési terület kellős közepén helyezkedik el a Skip Garden, azaz Konténerkert, az organikus kertészetet művelő Paul Richens találmánya.

Richens egy békés oázist akart kialakítani a zajos ipari környezetben. Méghozzá olyat, amely egyik helyről a másikra képes vándorolni, a területfejlesztés állapotát követve.

– A hulladékkonténerek könnyen mozgathatók, ráadásul elég nagyok ahhoz, hogy egy kis kertnek is helyet adjanak – mondja Richens. Ma már egy hét darabból álló konténerparkja van, mindegyikben külön kert: az egyik például gyümölcsös, alma- és körtefával, ribizlivel, a másik pedig füvészkert gyógynövényekkel és zöldségfélékkel.

A kertnek saját kávéháza van, és kertészeti oktatást is tartanak a környékbeli irodai alkalmazottaknak. – A kertészkedés közösséget teremt – mondja Richens. – Hivatali ruhában jönnek ide az emberek. Hallgatagok, s még egymás nevét sem tudják. Aztán a kezükkel megérintik a termőföldet, beletúrnak, és ezek a vadidegenek másodpercek múltán hirtelen szóba elegyednek egymással. Egy férfi azzal jött, hogy otthon nincs elég helye bármit is termeszteni. De miután itt körülnézett, így szólt: „Még az én kiskertem is nagyobb, mint egy hulladékkonténer. És ha egy hulladékkonténerben ennyi minden megterem, akkor az én kiskertem is alkalmas rá.”

Gyerekek büszkélkednek terményeikkel az Iskolai Konyhakert projekt egyik helyszínén

A növények beporzása a rovaroktól, főleg a méhektől függ. A Méh kollektívát az a felismerés sarkallta cselekvésre, hogy veszélybe került az élővilág e természetes folyamata.

– Az utóbbi években rengeteg méh pusztult el, a méhészszakma pedig kiöregedőfélben van – mondja Robin van Hontem. – Kevés fiatal akar belevágni a méhészkedésbe, mert szigorú időbeosztást igényel. Ezért is csináljuk mi csoportban, így megoszthatjuk a felelősséget. Láthatóvá akartuk tenni a méheket és a méhészkedést a város közepén. Az országutak menti magas reklámtáblákról jutott eszünkbe, hogy oszlopok tetején helyezzük el a kaptárakat.

Fontos volt az is, hogy meggyőzzük az embereket arról, hogy a méhek nem bántják őket. – Igen, meg tudnak csípni – ismeri el Van Hontem –, de valójában nagyon barátságos kis állatok. Csak akkor csípnek, ha megzavarjuk az életüket. Ezért viselünk védőruhát. És ha tudja az ember, hogyan bánjon velük, akkor elfogadják.

Habár a Sphinxpark határozott idejű projekt, a Méh kollektíva közadakozásból 15–20 ezer fontot gyűjtött egy újabb Égi kaptár létrehozására a város egy másik pontján. És még itt sem akarnak megállni.

– Célunk az, hogy Európa-szerte elterjesszük az Égi kaptárakat. Most azon dolgozunk, hogy elvigyük a 2015-ös milánói világkiállításra – mondja Van Hontem.
 

A maastrichti Égi kaptár, a városi méhészkedés remek példájaA természet városba vitele bizonyára egyre jobban elterjed majd. Ázsia zsúfolt városaiban építettek már úgynevezett „farm-felhőkarcolókat” is, vagyis irodai dolgozók helyett növényekkel teli magasházakat.

A svédországi Linköpingben jelenleg készül Európa legmagasabb ilyen épülete. Közel 55 méter magas lesz, 18 szintjén zöldségkertekkel, ráadásul itt egyúttal vissza is forgatják majd a más városi épületekben keletkező hőt, hulladékot, szén-dioxidot és vizet.

Párizsban, a divat fővárosában még sikkesebb farm-felhőkarcoló építését javasolták. Az „Urbananát” elegáns üvegszerkezetbe foglalt banánültevényként képzelték el, két hagyományos iroda- vagy lakóház között, amely pompás gyümölccsel látná el a párizsiakat a karibi térségből szállított áruhoz kötődő költségek és szén-dioxid-kibocsátás nélkül.

Egy másik francia innováció Patrick Blanc botanikus nevéhez fűződik: ő tette népszerűvé a „függőleges kerteket”. Zöld oázissá változtatja a betonfalakat és az épületek homlokzatát, munkája nyomán az autópályák hídjaitól a bevásárlóközpontokon és szállodákon át a nagykövetségekig a legkülönbözőbb épületek öltenek zöldellő külsőt. Blanc botanikai újításai olyan városokban láthatók, mint Madrid, New York, Bangkok, Hongkong és Sydney.

Barcelonában Juli Capella építész acélszerkezetet rögzített egy irodaépület tűzfalára, és cserepes növényeket helyezett el rajta. Idővel ezek akkorára nőttek, hogy az üres, jellegtelen felület ma már eleven, zöld vízesés benyomását kelti. A növények tisztítják a levegőt, és hőszigetelik is a mögöttük lévő lakásokat.

– Meggyőződésem, hogy a városi terek jelentős részét vissza kellene adnunk a természetnek – mondja Capella. – Bűnnek tartom, ha egy építész nem zöld.

Capella még egy új szót is kitalált a jövő építészetére: az architektúra többé nem elég – ma már „vegetációtektúrára” lenne szükség.