Zűr az iskolában

Az agresszivitás a gyerekeket és a tanárokat is nehéz helyzetbe hozza

Nincs olyan iskola, ahol ne fordulnának elő kisebb-nagyobb verekedések, „kakaskodások”, amikor – többnyire – kamasz fiúk próbálgatják saját erejüket. Manapság azonban a média szinte minden héten tudósít az iskolai erőszak korábban elképzelhetetlen, a hétköznapi embert megdöbbentő megnyilvánulásairól.

Néhány példa a közelmúltból:
• Egy nagyvárosi iskolában egy nyolcéves kisfiút olyan súlyosan bántalmaztak az osztálytársai, hogy a gyerek évekkel korábban behegedt műtéti sebe felszakadt.
• Egy másik nagyváros középiskolájának vécéjében néhány fiú közrefogta egy társukat, és arra kényszerítették, hogy zsebkendőjével a cipőjüket „tisztogassa”. A megalázott fiatal otthon elmesélte az esetet a szüleinek. Az édesapja felháborodva rohant be az iskolába. Az igazgatóhelyettes nagy nehézségek árán békítette ki a feleket. Ebben az intézményben egyébként évenként 10-15 súlyos fegyelmi problémát okoz az iskolai erőszak.
• Egy Nógrád megyei kisváros általános iskolájában három diák erőszakkal elvette egy társuk MP4-lejátszóját. A fiú szólt az igazgatónőnek, aki visszavette a készüléket, és visszaadta tulajdonosának. Ezek után az igazgatónőnek panaszkodó fiút társai olyan súlyosan megverték, hogy eltörött az orrcsontja és a járomcsontja.

Rettegő gyerekek
Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2006-os adatai szerint (a felmérést egy nemzetközi kutatás részeként végezték) a magyar tanulók 16,7 százalékát egyszer-kétszer, 6,1 százalékát rendszeresen, 2,3 százalékukat pedig hetenként többször bántalmazták mások az iskolában. Nemzetközi viszonylatban hazánk 39 ország közül az alsó harmadban található.

Előadva

Az osztályteremben, a katedra mellett áll a fiatal földrajztanárnő. Az arcáról folynak a könnyek. Néhány perce az egyik diákja megpofozta. A pofont a tanárnő belső monológja követi: – Csupa kék folt az arcom, a szám felszakadt […] Az orvos ki akart írni egy hétre, de én köszönöm, nem kértem. Otthon sem voltam képes beszélni a dologról. […] csak bőgtem, tulajdonképpen egész este bőgtem. […] Aztán elmondtam, hogy mi történt velem…

A Kolibri Színház új kezdeményezésként „Kikatt” címmel osztályterem-színházi előadást mutat be (a darab szerzője Lutz Hübner kortárs német drámaíró), két magányos, kiszolgáltatott ember, a földrajztanárnő és bukásra álló diákja konfliktusát, amely tettlegességig fajul. Egy konfliktus „megoldása” a pofon: a tanárnő nem adja meg a hármast a diáknak, így az nem mehet érettségizni, és az apja elzavarja otthonról. Az előadás helyszíne a színház vagy gyakran egy-egy középiskola.

A földrajztanárnőt Pelsőczy Réka játssza. – Azt volt a legnehezebb megértenem, miért bocsát meg a tanárnő az őt megverő fiúnak. A pofon utáni monológban, amelyben megkérdőjelezi saját pályaalkalmasságát, óriási kétségbeesés feszül. Amikor igazán jól játsszuk a darabot, már az első percekben érezhető, hogy megérinti a gyerekeket a történet, vibrál a feszültség.

Az előadást „fegyelmi tárgyalás” követi, ahol a korábbi nézők alkotják a tanári kart. Külön-külön hívják be a fiút és a tanárnőt, hogy megvitassák az esetet. Végvári Viktória, a színház művészeti titkára ezeken az előadásokon színházpedagógusként vesz részt. – Eddig 15 előadásunk volt. A fiatalok „vevők” az elhangzottakra, és megpróbálják keresni az okokat: hogyan juthat el két ember kapcsolata idáig. Legtöbbször a szeretet hiányát említik. Úgy gondolják, Chris, a fiú azért ilyen kétségbeesett és agresszív, mert soha senki sem figyelt rá, senki sem szerette.

Dr. Buda Mariannak, a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete adjunktusának 2008-ban közreadott vizsgálati adatai ennél súlyosabb helyzetet mutatnak: a gyerekek csaknem 35 százaléka részese valamilyen formában ezeknek az eseményeknek – 15 százalékuk hetente többször is –, 27 százalékuk pedig az erőszak elkövetője. – Ez azt jelenti, hogy körülbelül minden hatodik gyerek félve jár iskolába – magyarázza dr. Buda Mariann. – A folytonos stressz, a rendszeres megaláztatás rombolja az önbecsülését, és ha nincs változás, ha nem kap segítséget, magányos, visszahúzódó, szorongó, boldogtalan lesz. Egy részük a későbbi, felnőtt életében akár depresszióssá is válhat.

A szakember szerint nem sokkal jobb a helyzetük az erőszakoskodóknak sem. – Ha gyerekkorukban jól elboldogulnak a terrorral – fejtegeti Buda Mariann –, nem tanulnak meg ennél jobb, rugalmasabb önérvényesítő technikákat, és egyre inkább sodródnak a deviáns viselkedési mintát követő csoportok felé. Nő az esélyük arra, hogy dohányozzanak, alkoholt és drogot fogyasszanak.

A családban marad?
A növekvő iskolai erőszakot a szakértők különböző okokra vezetik vissza. Az egyik a gyerekek családjában keresendő. A család, az otthonról hozott minta meghatározza egész életünket. – Nagyon fontos már csecsemőkortól a harmonikus, szeretetteljes anyagyermek kapcsolat. Ha ez sérül, annak súlyos következményei lehetnek – vélekedik Fodor Gábor tanár, mentálhigiénés szakember, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet szakértője. – Aki nem kap elég szeretet, elveszíti a talajt a lába alól, és a bizonytalanságát sokszor agresszióval próbálja meg oldani.

– A család nem minden esetben tudja ellátni eredeti funkcióját, hogy nevelje a gyerekeket – mondja Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, aki 27 éven át tanított egy józsefvárosi általános iskolában. – A kisgyereknek otthon kellene megtanulnia, mit szabad és mit nem, mi az övé és mi a másik gyereké. A szülő a saját példájával is nevel. Akkor is mintát ad, amikor trágárul beszél vagy nekiugrik annak, aki a lábára lépett a villamoson.

Ráadásul a családokon belül is egyre több a gond. Sok szülő segélyből él, vagy félti a munkáját, és emiatt feszült. Esetleg valamelyikük alkoholista. – Az ilyen körülmények között élő gyerekek az iskolába is magukkal hozzák az otthoni problémákat – mondja Gallóné. – Türelmetlenek és fegyelmezetlenek lesznek. Sok esetben a bennük felgyülemlett feszültséget társaikon vezetik le. – Tapasztalatai szerint a családi nevelésben ezeknél a tanulóknál a leggyakrabban két véglet fordul elő: vagy keményen verik otthon a gyereket, és így ő is ezt a mintát követi, vagy mindent megengednek neki, és azt hiszi, az iskolában is mindent szabad – például verekedni, lökdösődni, csúnyán beszélni, tiszteletlenül viselkedni a tanárral.

De nem csak a szülőktől, rokonoktól látott rossz mintát követik a gyerekek; a hétköznapokban eleve komoly erőszakáradat zúdul rájuk. – Roppant agresszívak a hétvégeken, reggelenként a tévécsatornákon sugárzott mesék – mondja Szerdahelyi Emőke, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet „Alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” projekt programigaztatója. – A számítógépes játékokhoz, erőszakot bemutató filmekhez hasonlóan félrevezetik a gyereket, azt sugallják, hogy a csihi-puhi mulatságos és jó. Hiszen igazából nem hal meg senki.

Szakértők szerint komoly baj, hogy a szülőknek gyakran nincs idejük vagy energiájuk megbeszélni a gyerekkel a látottakat-hallottakat. – Így a gyerekben hamis kép rögzülhet: az ilyen jellegű agressziót az élet természetes velejárójának tekintheti – teszi hozzá Szerdahelyi Emőke.

Mit tegyen, ha gyermeke az áldozat?

• Vegye észre a tényt: a gyerek agresszió áldozata. Figyelmeztető jel lehet, ha nem akar iskolába menni, gyakran fáj a feje vagy a hasa, feltűnően sápadt vagy feszült.

• Tartson önvizsgálatot. Lehetséges, hogy a család túlságosan is védelmező, így a gyerek nehezebben tud harcolni a saját érdekeiért. Bátorítsa őt, hogy meg tudjon állni a saját lábán.

• Tanítsa meg arra, hogy palástolja az érzelmeit, ne tűnjön sebezhetőnek mások számára, mert minél inkább annak tűnik, annál inkább rászállnak.

• Dicsérje meg, amikor megérdemli, hogy javuljon az önbecsülése, önértékelése.

• Segítsen neki abban, hogy barátokat találjon.

• Ha fiú, és az átlagosnál gyengébb fizikumú, küldje edzésre, hogy fizikailag is megerősödjön.

• Konzultáljon a gyermeke osztályfőnökével.

• Ha szükségét érzi, vigye el a gyereket pszichológushoz.

Iskolapélda
A közelmúltban a Tolna megyei Faddon egy fiú testvérpár verekedést robbantott ki a Gárdonyi Géza Általános Iskolában. A tanárok kihívták a rendőröket. A rendőrségi vizsgálat után hamarosan elengedték a fiúkat, hiszen gyermekkorúak, és így nem büntethetők.

A testvérpár tagjai már többször is kaptak osztályfőnöki és igazgatói figyelmeztetést. Ám hiába próbált fegyelmezni az iskola, sem a gyerekekre, sem a szülőkre nem tudtak hatni.

– Ahhoz, hogy eltanácsolhassuk őket, keresnünk kellett egy olyan iskolát, amely hajlandó a befogadásukra. Nagy nehezen találtam ilyet, de a szülők nem járultak hozzá az iskolaváltoztatáshoz – mondja az igazgatónő.

Az iskola és a pedagógus sincs felkészülve az agresszió kezelésére, tehetetlennek érzik magukat és ez őket is feszültté teszi. – Ráadásul a szülők és diákok egy része csak a jogait ismeri, a kötelességeit viszont nem, és kikérik maguknak, ha úgy érzik, sérelem érte őket – magyarázza Gallóné.

Brassói Sándor, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közoktatás-fejlesztési Főosztályának helyettes vezetője úgy véli, az iskola ma egyértelműen nehezebb helyzetben van, mint 15-20 évvel ezelőtt. – Mások a gyerekek, más a társadalom, mások a módszerek, amelyeket a pedagógusoknak alkalmazniuk kell az iskolai oktatásnevelés során – mondja. – A gyerekek kevésbé szabálykövetők, gyakran nem köti le őket a tananyag, meg kell őket nyerni a közös munka ügyének.

A tapasztalatok szerint egyébként a szakképző iskolákban a legnagyobb mértékű az agresszió, azért is, mert ezek a legnagyobb létszámú intézmények. Minél kisebb egy intézmény, annál több a lehetőség arra, hogy a pedagógusok odafigyeljenek a tanulókra, és jobb eredményeket érjenek el a nevelésük, oktatásuk során.

– A gyerekek egy része azért agresszív, mert ehhez szokott, nem tud máshogyan kommunikálni, mert ezt látta otthon. Meg kell őket tanítani arra, hogy az agresszív megnyilvánuláson kívül van más kommunikáció eszköz is – mondja Fodor Gábor.

Bántó szavak
Az agresszió nemcsak fizikai lehet, hanem szóbeli is. És a szó legalább akkorát tud ütni, mint a tenyér. – A szóbeli agresszió inkább a magasan képzett szülők gyerekeire jellemző, akiknek nagyobb a szókincsük és az önbizalmuk, mint a többieké, sőt olykor nagyobb, mint a tanáré – vélekedik Bauer Béla, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Gyermekés Ifjúságkutatási Főosztályának vezetője.

– Minél képzettebb valaki, annál cizelláltabban tud gonosz lenni. – A szóbeli agresszió egyik formája az, amely szorongást, bűntudatot kelt a másikban – teszi hozzá Fodor Gábor. – Mindnyájan hallottuk már, ahogy valaki egy gyereket szid: a fejére olvassa, mi mindent tett érte, és a gyermek még arra sem képes, hogy rendesen tanuljon. Ezek a mondatok beégnek a gyermek lelkébe.

A lányok inkább szóban, a fiúk fizikailag bántják egymást. Gyakran a szóbeli erőszak csak megelőzi a fizikai bántalmazást. Szerdahelyi Emőke szerint tipikus a következő történet, amely az iskolai mobbingról szól: Istvánt valamiért nem kedvelik az osztálytársai, „kiszúrják” maguknak. A fizikai erőszak kezdetben alig észrevehető: cikizik, amikor elmennek mellette, lökdösik. Idővel az agresszori kör megerősödik, hiszen senki sem szól, hogy rossz az, amit tesznek. Aztán elcsattan az első pofon. Ez persze nem tetszik annak, aki kapta, elmeséli otthon. A szülő beavatkozik. Feldúltan bemegy az iskolába, és előfordul, hogy ezzel tovább ront a gyermeke helyzetén.

Mit tegyen, ha gyermeke az agresszor?

• Gondolja át, hol hibázott. Az ilyen gyerekeket a szülők gyakran következetlenül nevelik.

Lehet, hogy vagy nem figyelnek eléggé rájuk, vagy bántják, terrorizálják őket. Az agresszivitás jelzés arról, hogy a gyermek nem boldog.

• Ne büntesse meg a gyermeket direkt, kemény módon. Konfrontáció helyett az együttműködést keresse.

• Keresse meg az osztályfőnököt, és vitassák meg együtt a helyzetet.

• Ha úgy érzi, az ön értékrendjétől távol áll a gyermeké, sérti és bántja, amit tesz, építsék fel újra a kapcsolatukat. Töltsenek több időt együtt, keressenek közös hobbit.

• Segítse abban, hogy fejlessze az önkontrollját, dicsérje meg, ha láthatóan igyekszik fékezni az indulatait.

• Forduljanak pszichológushoz, ha szükségét érzik.

• Szeresse, bízzon benne és figyeljen rá.

– A szülő elfogult, nem tud elvonatkoztatni attól, hogy a saját gyerekéről van szó, és így nem tudja objektíven mérlegelni a helyzetet. Ráadásul korántsem bizonyos, hogy minden, az üggyel kapcsolatos információ a birtokában van – magyarázza Fodor Gábor. – Nem szerencsés beavatkozni a gyerekek konfliktusába. Ha a szülő például rátámad az ő gyerekét zaklató másikra tanulóra, még azt is „elérheti”, hogy az ő távozása után még agresszívabban lép fel, mint korábban.

Mit lehet tenni?
Az érintett elméleti és gyakorlati szakemberek egyetértenek abban, hogy szükség van a szülők és a pedagógusok együtt gondolkodására, valamint hogy az iskola nem tud külső segítség nélkül megbirkózni az erőszak kérdésével. Sokat segíthetne az iskolapszichológus, aki megszokott környezetében, a mindennapi tevékenysége közben látja a gyermekeket.

Az elméleti szakemberek olyan különleges tréningeket javasolnak, amelyeken akár a tanárok, akár a szülők elsajátíthatják a resztoratív (helyreállító) szemléletet. Eszerint elsősorban az elszenvedett sérelmeket kell megbeszélni, jóvátenni a konfliktuskezelés során. – Ezek a technikák hatékony konfliktuskezelő eszközök gyorsan eredményre vezetnek. Sajnálatos, hogy kevés iskola akar változtatni a gyerekek és a tanárok helyzetén, érdekeik ellenére alig vesznek igénybe külső segítséget, és a szemléletváltozás és a korábbitól eltérő munkamódszerek szükségességét többségükben vitatják – vélekedik Kőműves Ágnes szociológus, az 1993 óta működő Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület munkatársa.

– A színjátszás, egy metálzenekarban a dob püfölése vagy a sport igazoltan jó hatással lehet az agresszív indulatok levezetésére – említ néhány, a gyakorlatban bevált módszert Fodor Gábor.

– Úgy gondolom, az agresszió mindig egy elrontott kommunikáció vége – mondja Kerényi Mária, a más középiskolákban sikertelen diákoknak létrehozott alapítványi szakközépiskola, a budapesti Zöld Kakas Líceum igazgatónője. – A rossz kapcsolatok és az ebből fakadó rossz kommunikáció időzített bombaként ketyeg az oktatási intézményekben – teszi hozzá. – A családokkal, a nevelőkkel, a problémás gyerekek kortársaival összefogva kell az iskolákban az empátiás készséget fejleszteni.

Vote it up
261
Tetszett?Szavazzon rá!