Hároméves unokaöcsémnek, Áronkának

Hároméves unokaöcsémnek, Áronkának megígértem, hogy vasárnap elmegyünk a repülőtérre megnézni az óriási repülőgépeket. Amikor összekészülődtünk, kértem őt, mozgósítsa az emeleten lévő férjemet: – Légy szíves, szólj Miskának, hogy kész vagyok, álljon ki a garázsból, indulhatunk a reptérre!

A kisfiú bement a nappaliba, s már indult volna felfelé a lépcsőn, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Megállt, és ahogy a torkán kifért, felkiáltott az emeletre, mintha ő lenne én: – Miiiskaaa, eeebéééd!

Bár még csak tíz óra volt, egy perc múlva a férjem leért a földszintre.